A Nauszika után Hayao Miyazaki egy, már tényleg a Studio Ghibli égisze alatt készült filmjét tekintettem meg a minap. Nem véletlen, hogy a Chihirot az Amerikai Filmakadémia 2002-ben a legjobb animációs filmnek találta. Miyazaki ezen remekműve minden dicséretet megérdemel.

Chihiro egy 10 év körüli kislány, aki családjával új városba költözik. Az új házuk felé vezető úton eltévednek és egy elhagyott kőkapunál állnak meg, mikor már nincs tovább út. Apja kíváncsisága miatt átmennek a kapu túloldalára, hátha találnak valami érdekeset. A túloldalon elhagyatott város van, ami titkokat rejt magában. A kőkapun túl egy ismeretlen világ tárul fel Chihiro előtt, s kénytelen megismerni Szellemországot.

Elsőre tűnhetne úgy is, mintha a nyúl üregének túloldalán lévő Csodaország egy újabb feldolgozása lenne, csak most a japán mesevilágra átszabva. Én is beleestem abba a hibába, hogy megpróbáltam beleszorítani ebbe a skatulyába, de 10 perc után kiderül, hogy a Chihiro Szellemországban jóval túlmutat a nyúl üregén.

Egy kislány küzdelmét meséli el, és azt, hogy mennyire tud egy gyerek felnőtt lenni, ha a sors megkívánja. A történet nem csak szép és érdekes, de van is mit mondania. Giccs és nyál nélkül nyúl olyan témákhoz, mint például a gyerekszerelem és feltétlen törődés. Könnyedén, minden erőlködés nélkül tárja elénk ezeket a témákat Miyazaki, de ezen eddigi filmjei alapján nem csodálkozunk.

A gyönyörűen megrajzolt mese minden percét élvezzük. Elveszünk a rajzokban, a mindenféle szellemekben és azt kívánjuk, hogy bárcsak örökké tartana ez a kaland. Nem akarjuk elengedni Chihirot, pedig a megoldás vészesen közeleg, s az alagút végén megint fény gyúl.

Miyazaki meséje egyszerűen fantasztikus, lélegzetelállító – és még sorolhatnám hosszasan a dicsérő jelzőket. Mindenkinek ajánlom Chihiro történetét, de különösen azoknak, akik csak most ismerkednek az animek világával. Pontokban ez a kaland 9/10-et ér.

Sen to Chihiro no kamikakushi (Spirited Away)
színes, japán animációs film, 125 perc, 2001
r: Hayao Miyazaki