Vetítik: Hétfő, Filmmúzeum 11:40

Chaplin megunhatatlan és örökérvényű – mondják. Van ebben igazság, és a némafilmjei esetében csak bólogatni tudunk, viszont hangosfilmjei már nem ennyire egyértelműek. A Rivaldafény egyik utolsó filmje, 1952-ben készült. Már nem az a kezdetei hóbortos vígjáték, sokkal inkább egy súlyos dráma.

Ebben az önéletrajzi ihletésű filmben, Chaplin Calverot alakítja, aki egy kiégett, egykor híres humorista. Egyedül él egy bérlakásban, s bánatát alkoholba folytja. Egy nap, mikor éppen a kocsmából támolyog haza, éppen időben érkezik, hogy megmentse Terry-t, az öngyilkosjelölt balerinát. Befogadja lakásába és gondját viseli. A film kettejük kapcsolatának alakulásáról szól.

A Rivaldafény egy jellemrajzi dráma lenne, csak a jellemfejlődések elég esetlenek és csodaszerűek. Egyik pillanatban még maga alá temetkező és az élettől elforduló balerinát látunk, a másikban pedig egy opportunista és optimista lányt. Picit így van ez Calveroval is, de az ő karaktere sokkal árnyaltabb. Ez talán a színészi játéknak is köszönhető. Chaplin most is remek, viszont partnere, Claire Bloom meglehetősen gyengén játszik.

Chaplin alakításán látszik, hogy még mindig a némafilmhez húz a szíve, pedig '52-ben a némafilmnek már régen leáldozott. Főleg a film elején jön ki Chaplin hihetetlen tehetsége a gesztikuláció és "testtel való láttatás" terén.

A Rivaldafény egy humorista legnagyobb félelméről mesél, mikor többé már nem nevetséges. Calveroval is ez történik, és ezért dobja el magától az életét és fordul az alkoholhoz. Terry és Calvero közösen mentik meg egymást, még akkor is, ha úgy tűnik Calvero csak ad és ad a lánynak, s cserébe nem vár semmit.

Calvero figurájában, legalábbis mikor színpadon van, visszaköszön a csavargó, Chaplin emblematikus figurája. Sydney Chaplin, egy zeneszerzőt alakít és személyében megjelenik a szerelmi vetélytárs, aki a végén mindig elnyeri a lányt, pedig szegény csavargó is megérdemelné. S ráadásul mindig a reménytelenül szerelmes csavargó karaktere adja meg a végső lökést, hogy a szerelem szárba szökkenjen.

Chaplin, mint oly sok filmjénél itt is író-rendező egyszerre, és még a zenét is ő szerezte. A filmben rengeteg a zenés, táncos betét. Ez az egyetlen filmje. amit az Amerikai Filmakadémia tiszteletbeli Oscarral jutalmazott 1973-ban.

Ez a picit lassúkás történetvezetésű film talán Chaplin egyik legösszetettebb filmje. Sokkal több van itt, mint amit megmutatnak nekünk. Lehet egyesével lefejteni a rétegeket, vagy lehet csak élvezni, ahogy Chaplin táncol és énekel, vagy éppen az élet nagy igazságait nyilatkoztatja ki társalgási könnyedséggel. 8/10, ez nem is kétséges. Ha véletlen délelőtt a tévé elé keveredünk, akkor érdemes a Rivaldafényre kapcsolni.

Limelight
fekete-fehér, amerikai filmdráma, 137 perc, 1952
r: Charles Chaplin