Vetítik: Csütörtök, Filmmúzeum 21:35

1989, Budapest, Moszkva tér, fél kilenc. Petyának születésnapja van. A tizennyolcadik. Illene elmenni bulizni. Jönnek sorban a fülesek, hogy merre van "lakás". Fel is kerekednek négyen, Kiegler, Rojál, Csömör, hogy sorra járják őket. Amúgy "jeremysen" Trabantokon ugrálva, üvegből kortyolva az orosz pezsgőt. Persze mindenhol beüt valami. Vagy az unalom, vagy a rendőrök. Hajnalra visszaérnek a "moszkvára", ahonnan "csak ez a kurva csalamádé nem kéne bele" hambi után, irány haza. Persze lassan jön az érettségi, ballagás, rendszerváltás...

Nem bonyolult film a Moszkva tér. Egyszerű, egyértelmű és jó eséllyel már általunk is megélt problémákról mesél. A kikerülhetetlen változásról, az ezzel járó szabadságról, az első szerelemről, ami persze Párizsban ér tragikus véget. Ezeket pedig, egy ehhez tökéletesen passzoló filmnyelven kapjuk. Semmi sallang, semmi felesleges manír. Nincsenek őrült effektek, elborult kameraállások, hatalmas monológok, féktelen akció és semmi ilyesmi. Tökéletes arányérzékkel van belőve a humor és komolyság aránya. Nem lesz ostoba blődli, viszont nem is veszi magát túl komolyan, ami valljuk be őrült előny, főleg ha azt vesszük, hogy mennyire hajlamosak vagyunk rossz szájízzel beszélni az adott korszakról.

Török Ferenc első filmjének számtalan pozitívuma közül, egyet mindenképp érdemes külön kiemelni, mégpedig a színészeket. A fiatalokat ugyanúgy, mint az idősebbeket. Tulajdonképpen végig sorolhatnám, mindet, de ha ki kell emelni párat, akkor mindeképp Szabó Simon (Papírrepülők), mint Rojál. De ott van Balla Eszter, aki egyrészt a harmadik legszebb magyar színésznő, másrészt tökéletes választás első szerelemnek. Tipikus "lány a szomszédból". Az idősebbek közül pedig a pornókedvelő autókereskedő szerepében tündöklő Csuja Imrénél, az az érzésünk van, hogy ez talán még inkább rá van írva, Csoki az Üvegtigrisből. Pápai Erszi Boci nénije, pedig gyakorlatilag Náncsi néni, csak egy rendszerváltás korabeli, városi kiadásban.

Minden adott tehát, hogy magunkévá tegyünk egy életérzést, egy korszakot, egy hangulatot, amit sajnos/nem sajnos nem élhettünk át. Persze, valami hasonló mindenkinek az életében volt/van, csak nem biztos, hogy tud róla, hogy ez "az". Segítségével nosztalgiázhatunk, vagy épp ötletet meríthetünk, ki-ki életkora és vérmérséklete szerint. Igen, azt hiszem a kulcs és a zárszó, a nosztaligia, függetlenül a fenti kettő, vagy bármilyen egy paramétertől. Szerintem benne van a Top3 magyar filmben és így az idei Karácsony legjobbjai között is. 10/9.5 

Moszkva tér
színes, magyar játékfilm, 88 perc, 2001
r: Török Ferenc