Vetítik: Péntek, AXN 21:00

Julia Roberts az este ahelyett, hogy Richard Gere-rel hetyegne így vagy úgy (melyet ugye mindenki nagyon kedvel) inkább a konvencióknak neki menve próbál ledönteni minden falat, melyet a társadalom az 50-es években még felépített a nők köré.

Végül is ez sem rossz, hiszen ki ne tudna szimpatizálni a frissen végzett előadóval, aki az államok legtradicionálisabb főiskoláján kezdi meg művészettörténeti bevezetését, olyan légkörben, melyet még ellenségeinknek sem kívánnánk. S ki ne utálná, a lányt, aki mindennel szemben ami szépnek és jónak hat kiáll, sőt mondhatni eltiporja mindezt, saját bánatán rágódva, s annak börtönében vergődve.

A kellemes szórakozáshoz, már csak néhány ötletesen megformált, s eljátszott körítés kell, hogy egyfelől képet kapjunk a kor lányainak és asszonyainak életéről, másfelől pedig drámát, vígjátékot, romantikát vegyítve kellemesen szórakozzunk. Az egész pedig belemártva a művészettörténetbe ad teljes egészet, hiszen, ahogy akkor a hölgyeknek épp úgy kellett megküzdeniük mindenért, mint mondjuk a filmben is előkerülő Pollocknak a művész címért.

Roberts kisasszonynak természetesen mindez örömjáték, főként, hogy olyan színészek dolgoznak alá, mint Kirsten Dunst vagy Maggie Gyllenhall, akik nem csak felnyitják a történetben tanárnőjük szemét, de tökéletesen ki is egészítik játékukkal a nagy sztárt, hogy mindenki kellemesen töltse el a bő másfél órát a tévéje előtt.

Mona Lisa Smile
színes, amerikai romantikus vígjáték, 117 perc, 2003
r: Mike Newell