Meglepett ez a film. Az első érkező reklámanyagokkal együtt leírtam a filmet, és különben is – Drew Barrymore, mint rendező? Így aztán nem volt a látóteremben, meglepetésemre olyan vélemények kezdtek szállingózni, hogy ez nem is annyira rossz, mint gondolnánk és így egyik este be is próbáltam.

Valami újrakevert sablon sztorira számítottam, kis mázzal és giccsel tálalva egy lányról, aki megtalálja magát olyan Hamupipőke módra, ahogy az amcsik szeretik. Ehelyett kaptam egy vicces-drámás coming-of-age történetet, realisztikusan ábrázolva, egészen jól megrendezve és még a forgatókönyv is rendben volt. Nem esett túlzásokba; a nagy hegyi beszéd is belefért még bőven.

Bliss ki akar törni a kisvárosi álmosságból és ehhez a roller derby nyújt számára kapaszkodót. A közeli Austinban esténként harcias csajok száguldanak körbe-körbe, hogy saját, de egymás testi épségét nem kímélve pontokat gyűjtsenek a csapatuknak, de ami ennél sokkal fontosabb – élvezni szeretnék azt, amit csinálnak.

Főszereplőnk, Ellen Page jó ebben a beilleszkedni nem tudó, de nem is akaró tini szerepben. Junoban is jó volt, itt is az. Ezt csak erősíti, hogy nem tucat szépség, picit kilóg a sorból, de nem bánjuk. Nem lehet rá rosszat mondani színészileg sem. A többi színész csak asszisztálni látszott Page kisasszonynak, aztán csak csodálkoztam, hogy mire is képesek. Marcia Gay Harden villant néha, de a roller derby csapatnak is volt néhány jó megmozdulása.

Drew Barrymore első rendezésében lehet kételkedni, de látva ezeket a képsorokat, elszállnak az aggályaink. Jól összerakott jelenetek sorakoznak egymás után. Nincs üresjárat, nem ül le egyszer sem. Egy coming-of-age dráma nem kíván túlzottan feszes rendezést, ezért nem mondhatjuk, hogy Drew Barrymore egy rendező-zseni lenne, de nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy rendesen megoldotta a feladatát.

A filmben a különböző korok és ideáljaik ütköznek. '50-es évek nőideálja, fehér kerítéssel, férjjel, aki jó háziasszonyként éli az életét és nőegyletbe jár. Aztán ott van a derby a kétsoros, négykerekű görkorcsolyákkal, és lázadással - teljesen '70-es évek. A mai fiatalság színeiben pedig ott van maga a főszereplő és problémái. Szépen egymás mellé pakolták a korokat, érezni a feszültséget, az ellentétet és ez mindig jó alap egy konfliktusnak. Itt is az.

Kicsit szétesett lett ez a bejegyzés, így nem is ragoznám tovább. A Whip It! egy szerethető, néhol vicces, kellően drámás film a felnőtté válásról és saját magunk megtalálásáról ebben hatalmas világban. Engem nagyon meglepett, és rögtön le is nyűgözött. A 8/10 simán repül rá, (főleg) kétkedőknek tudom ajánlani. :)

Whip It!
színes, amerikai vígjáték, 111 perc, 2009
r: Drew Barrymore