Ferris Bueller megkerülhetetlen karakter a tini-vígjátékok világában. Előbb vagy utóbb eljutunk hozzá, de már elöljáróban elárulhatom, hogy jobb előbb, mint utóbb. John Hughes minden iskolás álmát vitte vászonra – a büntetlen lógást a suliból.

Ferris Bueller egy napsütötte reggelen úgy dönt, hogy nem akar iskolába menni, ezért betegséget színlel, ami jól sikerül, így maradhat. Ed Rooney igazgató nem akar bedőlni a trükknek, és megpróbálja levadászni Ferrist és példát statuálni rajta. Eközben Ferris, Cameron és Sloane életük egyik legjobb napját töltik a városban.

A történet ennél egyszerűbb nem is lehetne és ez az egyszerűség biztosít elég mozgásteret, hogy Ferris és barátai életük egyik legjobb napját éljék meg. Egyik váratlan helyzetből kerülnek a másikba, már-már abszurd, miket csinálnak a nap folyamán, de éppen ezért olyan jó. Szöges ellentéte a mindennapi rutinnak.

Az egész mozgatórugója Ferris, aki minden olyan tulajdonságot ötvöz, amire egy kamasz vágyhat. Szerencsés, népszerű, mindenki a barátjának tekinti, kellően vakmerő karizmatikus, és minden sikerül neki. Nem ismeri a lehetetlen, apró kis csínyekkel a legszorultabb helyzetből is kivágja magát. Ha egy ilyen karakter szájába jó szöveget, és társul egy hipochonder, önértékelési problémás társat adunk – kész a siker. Az ellentétek jól kiegészítik egymást és nem érezzük, hogy túllépne a realitáson a film, pedig pont ezt teszi. Eltúloz és felnagyít mindent.

Matthew Broderick néha esetlen, néha pedig briliáns. A végén talán az utóbbi felé billen a mérleg nyelve. Az önértékelési problémás barát szerepében Alan Ruck sütkérezik. Vannak nagyszerű pillanatai, például Mr. Peterson megszemélyesítése telefonon keresztül, egyszerűen zseniális, de nála is akadnak gyengélkedő pillanatok. A harmadik főszereplő Mia Sara, aki ellopja a showt. Nem színészi játékával, hanem szépségével. Egyszerűen nem tudjuk levenni róla a szemünket, ha feltűnik a képen. Hihetetlenül szép, olyan megfoghatatlan (azt hiszem, innentől Zooey a második hellyel lesz kénytelen beérni). Csak csodálni lehet.

A Meglógtam a Ferrarival még mindig élvezhető és aktuális. Végig szinte hibátlan jelenetek füzére (gondoljunk csak az utcai felvonulós Twist And Shoutra), csak a komolykodó részeknél inog meg picit, de ezt elnézzük neki. John Hughes tudott valamit, mert ez már nem az első témába vágó filmje, amit könnyű éltetni. Ferris Bueller szabadnapja 9/10-es élmény. Bármikor újrázható darab. :)

Ferris Bueller's Day Off
színes, amerikai vígjáték, 103 perc, 1986
r: John Hughes