A Juno rendezője, Jason Reitman idén is hozott nekünk egy Oscar esélyes filmet, csak most nem nyomják el a nevét holmi rúdtáncos forgatókönyvírók (bár el kell ismerni, hogy a Diablo Cody forgatókönyve nagyon bejött). A rendező egy-két nagy névvel és egy szokatlan történettel próbál kinyúlni értünk, és sikerül is neki.

Egy ismerős karakterfejlődési séma, az állandóan utazós, mérföldgyűjtögetős csomagolásban nagyon érdekes. Hősünk, Ryan Bingham kirekeszti az életéből az emberi kapcsolatokat, és erre még okot is talál a munkája kapcsán. Járja az utakat, vagyis pontosabban az eget szeli, és embereket rúg ki a munkájukból, mert azok főnöke nem elég legény, hogy ezt megtegye. Egy fiatal kolléganőt kell "életre nevelnie", azaz bevezetni ennek a nem éppen mindennapi munkának rejtelmeibe. Ryan azt hiszi, hogy ez csak egyoldalú oktatás lesz, pedig nagyon téved.

A túl sok rózsaszín hollywoodi maszlag miatt egy percre hihetnénk, hogy a film elkalandozik egy romkom irányába, de ne legyenek kétségeink. Ez egy kő kemény dráma, ahol egyszerre két oldalról szorongatják a nézőt.

Az egyedüllét, magány és tagadás van agy egyik oldalon; a másikon pedig a vállalati leépítés. A rendező az elsőre fektet nagyobb hangsúlyt, sőt a másodikat (ami talán több embert talál szíven) csak eszközként használja. Csak láttatja vele, hogy Ryan mennyire elidegenedett ettől a világtól és ennek egyetlen oka, az emberi kapcsolatok teljes hiánya. Az ember társasági lény, és ez itt meg is mutatkozik. Amint hősünk egy időre partnert kap maga mellé, rögtön elkezd repedezni a páncél és áthatolnak rajta a magány hegyes lándzsái és felsebzik őt.

Ezt a fájdalmas jellemfejlődést George Clooney tárja elénk meggyőző alakításon keresztül – nem véletlen az Oscar jelölés. Mellette Anna Kendrick tűnik fel az zöldfülű szerepében. Az arca nagyon ismerős, de csak az imbd segítségével sikerült rájönnöm honnan. A Rocket Science című filmben láthattuk már, de ott nem tűnt ki semmivel. Clooney mellett nehéz volt itt labdába rúgnia, de mégis futotta egy Oscar jelölésre.

A film hangulata keserédes, sőt inkább melankóliába hajló, viszont az a néhány poén nagyon ült, amit elrejtettek benne. A – mondhatni – szokásos jellemfejlődős témát jól helyezte egyedi környezetbe a film. Ezzel emelkedik ki, és ettől lesz tanulságos és élvezhető mozi. Szóval vegyünk célba egy helyi mozikomplexumot és nézzük, hallgassuk, mert itt tényleg van mit. 9/10.

Up in the Air
színes, amerikai film, 109 perc, 2009
r: Jason Reitman