Egy kamaradrámában kevés szereplő van, és szinte csak egy helyszínen játszódik az egész film. A cselekményes történet innentől kizárva, de ettől még lehet jó. Sőt akár izgalmas is. Mindössze annyi kell, hogy a párbeszédek jól megírtak legyenek és a rendezés kellően feszes legyen. A Köntörfalakban Dyga Zsombor kísérletet tesz, hogy mindezt megvalósítsa. A siker felemás, de így is elégedettek lehetünk.

Egy rosszul sikerült randi után Zoli valahogy mégis rábeszéli Esztert, hogy felmehessen a lányhoz. Nem telik el sok idő, mikor megérkezik Gábor, Eszter bátyja. A teljesen idegennek tűnő három ember múltjában mégis vannak kapcsolódási pontok. Nincs is más lehetőség a hasonló filmeknél, mint a sötét múltat bolygatni, és felszínre hozni a rég lappangó titkokat.

A történet meglehetősen banális, és a háttérben meghúzódó nagy titok, nem is olyan meglepő.  Egy moziedzett néző hamar összerakja a darabkákat, és aztán csak vár, hogy végre kibújjon a szög a zsákból s felhevüljenek az indulatok. És aztán amikor végre történés van, csak úgy elúszik. A helyzetet rontja, hogy az érdeklődés fenntartására nagyon olcsó trükköket használtak. Ez a csak a szereplők tudják, a néző nem, de a szereplők úgy beszélnek róla, hogy "tudod, hogy mi történt tavaly nyáron" dolog az agyamra ment néhány esetben. Nem tette érdekesebbé a történetet, csak nagyon frusztráló volt.

Így lefestve a helyzetet elég borzalmasnak hat, de ez most kivételesen csak megtévesztés. Szerencsére az arányokat jól találták el, így az alig 80 perces film végig le tud kötni. Az üresjáratok is elkerülik Dyga Zsombor filmjét.

A színészek – a párbeszédek mellett a hasonló filmek sarkalatos pontjai. Ha a színészek nem tudják eladni a vékonyka sztorit, akkor mit sem ér az egész. A Köntörfalakban igen furcsa helyzet áll elő. A színészek gesztikulációja, mimikája és kisugárzása szinte tökéletesen illik a jelenetekhez. Eközben a hangsúlyozásuk valami elképesztően elüt. Néha olyan érzés, mint mikor általános iskolás gyerekek próbálnak picit játszani a hangjukkal az iskolai ki mit tudon. Esetlennek hatnak így a színészek, és bármennyire is jól adják át például a feszengést a randin, ha a hangsúlyozás megöli a hangulatot. Főleg Zolit alakító Elek Ferenc volt furcsa. Sehogy sem akart számára összejönni a test és a beszéd összeegyeztetése. Tompos Kátya már egészen jól bánik a kamerával (főleg az előző próbálkozásához képest), de még van hova fejlődnie.

A Köntörfalak összhatásában mégis jó film, érdemes megnézi. 80 percre leköt, elszórakoztat és még egy-egy mosoly is belefért. 7/10.

Köntörfalak
színes, magyar filmdráma, 80 perc, 2009
r: Dyga Zsombor