A Mr. Nobody egy furcsa film. Már csak ha abból idnulunk ki, hogy nagyon hosszúnak tűnik a játékidő, miközben teljesen leköt a film és egy percre sem unatkozol. Valahogy mégis lassan telik az idő. Ilyen furcsaságokra kell készülni, ha a Mr. Nobody-ra váltunk jegyet.

A film maga bonyolultabbnak akar tűnni, mint ami valójában. A képi világtól kezdve, a zenén át egészen az ugráló létsíkokig mind ezt támaszja alá. Viszont ha nem keresünk lineáris történetet, vagy egyáltalán elmesélni való történetet a film mögött, akkor hamar ráeszmélünk, hogy a megoldás ott feküdt előttünk végig, csak a konvenciók eltakarták előlünk.

Ez a film a döntés hatalmáról szól. Arról, hogy minden apró döntésünk kihatással van életünkre, és arról, hogy nincs jó vagy rossz döntés. Minden út helyes, de vannak olyan döntések, amiket nem lehet meghozni. Erre próbál rávilágítani a film. Persze ezt teszi sok ködösítés között.

Közben van rengeteg romantikus jelenet, talán a tiniszerelmet picit eltúlozza. Bár a csajt elnézegettnénk, de picit túlzás mégis az ágyjelenetek egymásutánja.

Viszont pozitívumként kell említenünk a zenét, és a képi világot. A fényképezés néhol megdönbbentően jó. Apró részletek a végeletekig kidolgozva. Tűnhetne túlásnak, ha a történetre lennék kíváncsiak, de miután itt olyanból nem sok akad, így örömmel teszünk kis kitérőket a döntések hatásainak vizsgálata között.

Van még egy csomó minden, amiről lehetne vitatkozni, és most már egy hét távlatából kicsit halványodott is az élmény (talán még akkor meg kellett volna írni ezt...) . Majd ha egyszer újra előveszem a filmet. Érdemesnek tartom rá, s talán második megtekintésre más is feltűnik, mint hogy dönteni nehéz, de érdemes. 8/10.