Ezt a filmet valamiért nagyon nehéz megragadni. Nem jönnek a gondolatok. Megnéztem. Ott ültem a mozi teremben, már pörgött a stáblista és nem tudtam mit gondoljak. Nem jutott eszembe semmi a filmmel kapcsolatban. És az az igazság, hogy most, 1 héttel később sincs sok minden a fejemben.

Nem azért van ez, mert annyira rossz film lenne. Nem. Chloe egy egészen kellemes thriller megfűszerezve egy-két érzelmi torpedóval. A történet picit ugyan semmitmondó, de itt tényleg nem erre gyúrtak rá.

Chloe egy escort lány, vagy talán nevezzük nevén a dolgot: luxus prosti. Catherine azt hiszi, hogy férje megcsalja, ezért felbéreli Chloe-t, hogy szólítsa el a férfit és akkor majd kiderül az igazság. Chloe így is tesz, s szolgamód jelent Catherine-nek. Csakhogy lassan már nem arról szólnak a találkozásaik, hogy Chloe elmesélje éppen mit tett vele a férj. Ennél több alakul a két nő között.

De a film nem is erről szól. A film az őrületről szól. Arról, hogy egy szexipari munkás saját testének kizsákmányolása mennyire csonkítja meg lelkileg. Mennyire van kihatással rá, még akkor is, ha azt hiszi, már kérget növesztett a lelke köré és nem befolyásolják az események. Mikor azt hiszi, hogy már megtanult uralkodni az érzésein.

A másik oldalon pedig ott van a feleség, Catherine, aki nem ért semmit. Küzd a kamasz fiával, kétségek közt őrlődik naphosszat a férjével kapcsolatban. Nem tudja, hogy csak a kapuzárási pánik van rajta, vagy csak a félelem hatalmasodott-e el rajta. A félelem attól, hogy a kihűlőben lévő kapcsolatában elveszíti a férjét. Ő is az őrület szélére sodródik, ahogy Chloe is. Csak ő éppen a másik irányból közelít a peremhez.

Ennél a peremnél hatalmas a mélység. Az út csak lefele vezet, de a szabadesés öröméért már nem egy ember ugrott bele. Ő is éppen, hogy csak vissza tud táncolni, de egy része bizony leesik a hatalmas ablaktáblával együtt, amit kilök a házuk emeletéről.

A Chloe egy olyan film, amit néha kicsit kényelmetlen megnézni, sőt még nem is szórakoztat túlzottan, de az emberi léleknek megint egy újabb rétegét tárja fel. Egy olyan rétegét, amibe lehetőleg nem szeretnénk a saját magunk is belekerülni. 7/10.