Elindulnak az első képsorok és az első ami szembetűnik az az, hogy a látvány 100%-osan 3D-re optimalizált. A vetítés ugyan a jó öreg 2 dimenzió határain belül maradt, de még így is teljesen kivehető volt, hogy hol akartak kilépni a 3. dimenzióba. Ha majd november végén erre a filmre esik a választásunk, akkor érdemes azért a plusz egy dimenzióért kiadni a többletet.

A film felütése zseniális. A mérnöki pontossággal megtervezett és katonai precizitással végrehajtott ajándékosztás tele van ötletes megvalósításokkal, közben látványos és nem utolsó sorban vicces is. Az egyetlen félrenyúlás Artúr berobbanása a képbe. Végigbénáz az irányítótermen s közben felborít mindenkit. Ő a porszem a gépezetben. Persze karácsony furcsa is lenne, ha minden flottul menne. Kell a fejetlenség, a kapkodás. Ez ugyanúgy hozzátartozik az ünnep szelleméhez, mint a szeressük egymást közhely.

A film a konfliktus kibomlásánál csúszik meg először. Innentől enyhe lejtmenet a fináléig, ahol azért visszahoznak valamennyit. Szerencsére nem ennyire borús a film összképe. Mindig találunk valamit, ami feldobja az amúgy nem túl sziporkázó történetet. A kis ötletek mentik meg a filmet. A központi dilemma, vagyis a karácsony/télapó értelme és létezése, csak halvány körítés.

A nagyapó és a nagyobbik fiú szócsatái ragyogó csillagok az éjszakában. Nagyapó amúgy is érdekes karakter és bár elsősorban önző emberi vágyai hajtják, mégis hősünk egyetlen érdemi segítőtársa. Naiv hősünknek, Artúrnak elég sok idő kell, hogy végre felfogja, hogy mi történik körülötte. A jellemfejlődés a morális megvilágosodás ugyan számunkra nem okoz nagy örömöt, de megkönnyebbülést annál inkább, mert végre abbamarad Artúr állandó nyavalygása.

Karácsony Artúr is egy olyan mese, ahol nem tűnik fel, hogy mekkora nevek is fecsegnek a vásznon. Csak azt érzékeljük, hogy eléggé eltaláltak a hangok (eredeti nyelvű kópiáról beszélünk most), és hogy mennyire jól tudnak játszani a hangjukkal. Nekem is csak a stáblista bekúszásakor lett világos, hogy többek között Hugh Laurie, James McAvoy és Bill Nighy hangján szólalnak meg a karakterek.

A film néhány mélypontját ellensúlyozzák a már említett apró ötletek. Ezek viszik el a hátukon a teljeses játékidőt. A Karácsony Artúr pont ezért élvezhető film. Mindenki talál magának valamit benne, ami rendesen betalál. Ha csöpögős karácsonyi hangulatra vágyunk, vagy éppen valami új megközelítésre a már végletekig lerágott, megemésztett és visszaöklendezett karácsonyi témában. Nálam a télapó mítosz új köntösbe helyezése adta meg a kellő alapot, hogy nem unatkozzam a film alatt. Ha majd már nagyon karácsonyi a hangulat a plázákban, akkor érdemes ezzel a filmmel kicsit kizökkeni. 7/10.

Bemutató: 2011. november 24.