Az emberi akaraterő és kitartás nem ismer határokat. Lehetne még mindenféle egyéb magyarázattal próbálkozni, de ez a film tisztán erről szól. Van egy tehetséges lány, aki rosszkor lógatta a karját az óceánba és egy cápa egészben lenyelte a belógatott kart. Egy szörfös fél karral – valójában bárki fél karral. Alapvető mozdulatsorokat kell újratanulnia, olyanokat, amin eddig nem is gondolkozott és akkor még arról nem is volt szó, hogyan fog újra a szörfdeszkán brillírozni.

A Soul Surfer egy valós eseményeken alapuló megkapó történet. Kicsit lassan indul ugyan – nem teljesen értem, hogy miért tartott fél óráig felvázolni a főbb szereplők kapcsolatait és motivációit, amikor itt nincsenek hatalmas titkok, sem a felsőbb vezetést átszövő összeesküvések. Ez egy szerencsétlenül járt lány hétköznapi története. Ennyi és nem több.

Az elején ugyan nehezen indul, és a tempó nem is gyorsul sokat, de unalmassá sosem válik a film. AnnaSophia Robb (ismerős lehet a Híd Terabithia földjére című filmből) elhiteti velünk, hogy egy cápa tényleg leharapta a karját. Kellemes meglepetés ez a lány, remélem a jövőben még láthatjuk jó szerepekben. Néhány ismerős arc is feltűnik a vásznon, néhány ismertebb névvel karöltve. Mindig csodálkozom, hogy egyes ismert színészek milyen könnyen tűnnek el és aztán kisebb produkciókban találják meg a helyüket.

A Soul Surfert már csak a fényképezésért is érdemes megnézni. Persze az óceánt, a homokos partot és a szörfösöket nem nehéz jól fotózni, és ráadásul a világ ezen, igen hideg és mocskos feléről a Hawaii szigetek már egy remegő kézi kamerán keresztül is nagyon csábítóak. Ettől függetlenül a film során akad néhány nagyon jól fényképezett jelenet.

Erre a filmre érdemes rászánni az időt. Nem egy különösen kiemelkedő alkotás, de kellően szórakoztat és elgondolkoztat. A záró vizsga előtt pedig túllök egy holtponton, abba az állapotba, hogy "bármi lesz is én ezt akkor is megcsinálom". 7/10.