Elöljáróban érdemes elmondani, hogy a megújult Magyar Nemzeti Filmalap már 2011-ben elindította a Filmíró Napok programsorozatát.  Ez egy korábbi és nagyobb cél következményeképpen valósult meg. Ez cél pedig, hogy a jelenleg komoly átalakulásban lévő magyar filmipar – némiképp az amerikai mintát követve – profitközpontúbbá váljon, ugyanis a filmkészítés – sajnos, vagy nem sajnos, de –  a legdrágább művészeti ágazat. Márpedig ahhoz, hogy a produkciókra kiutalt milliós nagyságrendű pénzügyi támogatások megtérüljenek, felvevőpiacra, vagyis kíváncsi közönségre van szükség. Ez egy ilyen kis országnál, mint a mienk, eleve nagyon problematikus (nem csak hogy kevesen vagyunk egy filmipar eltartására, pluszba még a magyar lakosság elenyésző százaléka jár moziba – és ha mégis, javarészt nem a hazai alkotások megtekintése miatt). Ha pedig nincs bevétel, akkor a támogatásokból, kuporgatásokból leforgatott (de művészeti viszonylatban még így is nagyságrendileg drága) filmecskék elszívják a Filmalap pénzét. Bár való igaz, hogy a művészet támogatása végtelenül nemes gesztus, de van egy pont, amikor már az utolsó garas is kigurul a kincseskamrából – és a bús magyar művészfilmesek magukra maradnak. Árujukat nem tudják széleskörűen eladni, ráadásul már mecénásuk sincs. És ekkor toppan be a képbe egy kedves, korábban Amerikában karriert befutott producer (Andy G. Vajna) és hozzáértően azt mondja:

„Emberek, a filmkészítéshez pénz kell! Csináljunk egy olyan filmipart, ami profitot hoz, és majd a felgyülemlett pénzből lehet művészkedni! De előbb jó, széleskörűen nézhető és eladható filmeket gyártsunk! Ennek első és legfontosabb alapja a jó forgatókönyv.”*

Ezzel el is indulnak a forgatókönyvírásra és profitközpontú filmkésztésre orientálódott kurzusok, akárcsak ez, amelyiket az imént felvezettem. A 2011-es indulás után, ebben az évben is folytatódik. Az őszi szemesztertől a Filmíró Mesterkurzusok hétvégéi egy-egy világszerte elismert forgatókönyvíró személye köré szerveződnek.

Így ezúttal, az első bemutató konferencián (amelyre alapvetően a magyar filmkészítőket, illetve filmszakos hallgatókat hívtak) Oliver Stone volt a díszvendég. Helyileg a Puskin moziban tartott rendezvény előzetes regisztrációt kívánt, és aki szerencsés volt, pénteken 11:00-kor már sorban állhatott a belépést biztosító karszalagjáért.

A kétnapos kurzus első felvonásaként a vendégként érkező filmíró/rendező egyik korai nagysikerű alkotását vetítették le a lelkes közönségnek: az 1987-es Tőzsdecápákat (Wall Street), Charlie Sheen-nel és Michael Douglas-szel a főszerepben. Az ezt követő rövid szünet után megérkezett Andy Vajna, Oliver Stone-nal az oldalán, akit lelkes üdvöléssel köszöntött a várakozással teli tömeg.

 Az „oktatás” lényegében kérdez-felelek formában folyt, angol nyelven, részben vezetéssel, de gyakorlatilag mindenkinek megadatott a lehetőség, hogy feltegye kérdését a nagysikerű amerikai alkotónak. Mr. Stone frappáns és humoros válaszok keretein belül mesélt személyes tapasztalatiról a szakmában és alkotói munkamódszereiről: hogyan fest meg egy karaktert, mi motiválja egy filmötlet megszületésénél és kidolgozásánál, általában mennyi időt tölt egy végleges forgatókönyv megírásával, stb.

A félórás szünetekkel szabdalt beszélgetés befejezése után az estét vetítés zárta. Legújabb alkotása, a Vadállatok pörgött ezúttal a mozivásznon. A Filmíró hétvége második napján, azaz szombaton az előző nap mintájára folytatódott a konferencia, ám ezúttal a kérdések az utóbb említett filmje köré csoportosultak.

Amellett, hogy ezúton fejezem ki hálám a szervezők felé, amiért ebben részt vehettem, külön kiemelendő: a Puskin moziban, ezen hétvégén a magyar filmszakma krémje ott volt és tiszteletét tette egy olyan nagy alkotó előtt, aki már kezében tarthatta párszor azt a bizonyos arany szobrocskát.

Oliver Stone Oscar-díjas alkotásai:

1978: Éjféli expressz (forgatókönyvíró)

1986: A szakasz (rendező)

1989: Született július 4-én (rendező)

*Az Andy Vajna szájába adott szavak természetesen nem hangzottak el ilyen formában, ez az írói agy szüleménye.