11 kavargó képkavalkáddal a fejemben -  és a szombati nap okozta felfokozott érzelmi állapotban -  készültem a vasárnap megpróbáltatásaira. Újabb két szín a skálára, és plusz 12 történet a már látott 11 mellé. Megterhelő, mind lelkileg, mind agyilag, de tudtam én hogy mire vállalkozom, végülis ez a szép az EUShortsban. Beszámolóm a Mandarin és Mustár blokkokról.

A Mandarin elnevezésű etap nem árult zsákbamacskát, -  talán a leghálásabb szerep jutott neki - ide válogatták össze a tavalyi évben vetített filmek legjobbjait. Hazafias lelkületű nézőknek egyből könnybe is lábadhatott a szeme a büszkeségtől, ugyanis Herman Árpád Sajnálom című animációs filmjével kezdünk. Büszkeségünk csak nő miközben önfeledten nevetünk a depressziós szarvason aki "szar az élet" felkiáltással veti magát az autó elé. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy jogos a film beválogatása. A következő alkotás rendezőjének nagyon megy a szekere Magyarországon. Play című filmje a hazai rendezésű Titanic filmfesztivál fődíját vitte haza, az Incidens egy banknál, pedig a tavalyi sikeres vetítése után az idei válogatásba is bekerült, megjegyzem indokoltan. Egy furcsa bankrablási kísérletet mutat be, érdekes formát választva a történethez. Az eseményeket távolról látjuk, a kamera mozdulatlan, kémlel, közelít, próbálja felvenni ezt az abszurd helyzetet (ahogy a szemlélődő járókelők is mobiljukon rögzítik az egészet).

A legjobbak közül is a végső győztes Tanel Toom A gyónás-a. A kilenc éves Sam aggódik a gyónás miatt, ő túl jó, miközben legjobb barátja Jacob az osztály igazi csínytevője. Mit tehet ebben a helyzetben két "kisiskolás"? Kitalálnak valami bevallani valót, ami - természetesen -  rosszul sül el. Humorosan és könnyeden nyitó film, ami időközben észrevétlenül siklik át drámába. A rendező ügyesen vetíti előre a bajt a kezdő képpel, majd csavar rajta egyet, és mikor azt hisszük megúsztuk ennyivel, földhöz vág -  és a síró Sam látványával - ki is végez.

Regenerálódásra fél óra, és már megint ott ülök a második sorban. Közben kiderül, a Mustár az idei dokumentumfilmes szekció, tavaly erős volt az azonos műfajú felhozatal, az idei inkább a felejthető kategóriába kerül. Legerősebb darabja az U.I:Az ön titkos feladója, Paul Smith divattervező különös küldeményeiről szól. A riport alapú film legnagyobb erénye a fikciós és álomszerű betétek, története pont elegendő erre a 9 percre.

A nagykövet és én kedves sztori az apját filmező fiúról. Jók a reflexiói a műfaj sajátosságaira (a nagykövet és nemzeti hős apa kéri fiát hogy ne filmezze, mert veszélyes lehet a felvétel ha terrorista kézbe kerül), mégis a dokumentumfilm két fontos alapelve sérül, a hitelesség és a hihetőség. A fotógráfus felesége hosszban a többi fölé emelkedik, viszont etikailag megkérdőjeleződik, mikor a már idős feleséget - fiatalabb kori meztelen képeinek özöne után - látjuk feszengeni a kamera előtt, a régi piros ruhában.

Most kicsit pihenek, mivel holnap jön a fesztivál sztárvendégének - Erwin Olafnak - a blokkja, a Pipacs, előtte meg az érdekesnek ígérkező Fűzöld. Remélem addig megtalálom a helyét mind a 23 zsibongó történetnek, ha nem, csak reménykedni tudok hogy túlélem a küldetésem.