A magyar közönségfilm (de sokszor a magyar film) legnagyobb problémája, hogy a nézők előre leírják, és nem indul egyenlő esélyekkel. Pedig vannak szórakoztató közönségfilmek, még az oly hánytatott romantikus vígjáték kategóriában is. A Poligamy is ilyen akar lenni, és van ahol ez sikerül is neki, de néhol a vicces kínosba fordul.
András már 5 éve él együtt barátnőjével és tökéletesen elégedett a picit unalmas, de mindenképpen biztonságos életével. Mikor barátnője bejelenti, hogy terhes, Andráson eluralkodik a kapuzárási pánik. A gyerek olyan véglegesnek tűnik nem tudja eldönteni, hogy Lillával szeretné-e leélni az életét, vagy sem. Ekkor kezdenek változni a Lillák. Mindig egy másik nő, másik élet.
A történetben vannak lehetőségek és a rendező ezeket megpróbálta kihasználni, több-kevesebb sikerrel. Néhány poén már inkább kínos, mintsem vicces. Ezzel szemben pedig ott vannak azok, amik tényleg jól sikerültek. Amiken erőlködés nélkül tudunk nevetni. Ez egy olyan kettősséget okoz, amit nem tudunk nem észre venni, mert a mozi élményben is megmutatkozik.
Úgy, ahogy megmutatkozik a színészi játékban is. Csányi Sándor már rég hozzászokott a kamerához és tudja, hogyan viselkedjen; hogyan látassa azt, amit kell. A Lillák esetében már más a helyzet. Nem szokták a kamerát, és ez látszik is. Sokszor. Lehet, hogy jó színésznők színházban, de a vásznon picit másképp kell játszani. Tompos Kátya próbálkozik, de érezni az izzadság szagot. Főleg az első jelenetekben, a végére már egészen jó lesz, és végre Csányi partnereként kezd viselkedni, s nem csak mint egy darab fa.
A többi Lilla esetében nem jönnek ki annyira a hibák, mert csak pár perc erejéig láthatjuk őket a vásznon. Ellötyögnek, de semmi több.
Szerintem (másnak egészen más, és sokkal szebb elképzelései vannak :)) a Lillák András vágyainak megtestesítői. Viszont így szemlélve, azt látjuk, hogy sokkal érdekesebb vágyai is lehetnének. A rendező csak a kommerszeket válogatott be. Félt bevállalni pár érdekesebbet? Vagy mi tartotta vissza? Ezen a téren még bőven volt tartalék a filmben, de sajnos ez benne is maradt, nem használták fel.
A Poligamy nem egy halva született próbálkozás. Vannak gyengeségei, néhol kínos is, de többségében én mégis élveztem. Ha az első pillantás után nem fordítjuk el a fejünk, akkor még valami kezdetleges mélyebb tartalmat is felfedezni vélünk. Elég halovány és nagyon a háttérbe szorul, de ott van.
Összességében nekem ez most egy 6/10-et simán megér. Egyszeri kaland, ez bizonyos, de annak jó. S ha megfelelő társasággal megyünk, akkor tudunk javítani az élményen. ;)
Poligamy
színes, magyar romantikus vígjáték, 100 perc, 2009
r: Orosz Dénes
