Hogyan éltem túl a világvégét

Vetítik: Kedd, Duna 21:30

A kortárs román filmgyártás köröket ver ránk – nincs ezen mit szépíteni. Az utóbbi években egymás után szállingóznak a súlyos drámák, amik arról a bizonyos káeurópai életről szólnak, amit mi is élünk nap, mint nap.

A Hogyan éltem túl a világvégét '89-ben játszódik, a Ceauşescu-éra legvégén. A főszerepben Eva, egy gimnazista lány van. Az ő életét követhetjük néhány hónapon keresztül egészen a forradalomig és Ceauşescu bukásáig.

Eva ragaszkodik a saját véleményéhez és nézeteihez, még akkor is mikor tudja, hogy ez akár veszélyes is lehet. Az elveihez való ragaszkodás juttatja oda, hogy eltanácsolják a gimnáziumból, és egy szakiskolába küldjék. Ott ismerkedi meg Andrei-jel, akivel közösen tervezik, hogyan kezdjenek új életet egy jobb világban.

Catalin Mitulescu rendező egy olyan korrajzot tesz le elénk, ami mentes mindenféle politikai állásfoglalástól. Egy gimnazista lány szemén keresztül látjuk ezeket a nem éppen könnyű napokat. Bepillanthatunk egy átlagos család hétköznapjaiba, a mindennapos nyilvánvaló igazságtalanságba, a félelembe, amiben éltek akkoriban.

A félelem furcsa dolgokra készteti az embereket. Ennél már csak a hatalom az, ami veszélyesebb. Itt is feltűnik a helyi erő, egy rendőr szerepében, akit nem tisztelnek csak félnek, és ez valamiféle morbid, abszurd tiszteletként jelentkezik. De ez mintha nem is számítana neki, mert így is eltünteti azt aki, nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik (kimondva nincs ugyan, de nyilvánvaló).

Eva és öccse hétköznapjai között elvesznek ezek a súlyos dolgok. Nem ezekre koncentrál a film. Ezek csak úgy vannak, mint ahogy a Duna széles és folyik. Apróságok, csak egy-egy villanás, de súlyos témák jelennek meg.

A Hogyan éltem túl a világvégét nem könnyű film. Nem volt olyan rég és nem történt olyan messze. Visszafogott stílusban mesél egy zavaros időszakról. Ha nem karácsonyi családi filmes mulatságra vágyunk, akkor jó választás lehet. 8/10.

Cum mi-am petrecut sfarsitul lumii
színes, feliratos, román-francia filmdráma, 101 perc, 2006
r: Catalin Mitulescu

Hullahegyek, fenegyerek (2000)

Vetítik: Kedd, film+ 22:50

The way of the gun
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 119 perc, 2000
Rendezte: Christopher McQuarrie
Főszereplők: Benicio Del Toro, Ryan Phillippe, Juliette Lewis, James Caan
 

Körülbelül egy éve találkoztam először az emberrabló, kicsit kattant srácok sztorijával, nem hazudok, nagyon tetszett. Ha jól emlékszem még azon a héten megnéztem vagy háromszor.

Két piti bűnöző, nevezzük őket Parker-nek és Longbaugh-nak, gyorsan, minél kevesebb melóval akarnak óriásit kaszálni. Ezért elrabolják Robin-t, az aranyat érő béranyát. Csak azzal nem számolnak, hogy ezzel a lépéssel nem csak a zsaruk, hanem a maffia, és annak minden egyes embere csúnyán a körmükre fog nézni.

Egész fordulatos film, nem kevés akcióval és vérrel, erősen érződik a Tarantino-mozi hatása, ami csak jót tett a cselekménynek. Engem egyedül Ryan Phillippe karaktere irritált valami iszonyatosan, bár egyébként sem szeretem a fiút. Benicio viszont végig nagyon  stílusos tudott maradni, testhezálló számára a csendes és ezáltal misztikus férfi/bűnöző karaktere (aki természetesen minden nő álma). James Caan pedig hozza a már tőle megszokott, kicsit flegma, de dolgához kegyetlenül értő olds gengsztert.

7.5/10 nálam csont nélkül megvan, megvettek kilóra :)

U.i.: A plakátja szerintem nagyon gagyi, inkább egy veszélyesen cool képet láthattok a filmből, természetesen Benicio Del Toro-val ;)

There's always free cheese in a mousetrap.

Zuhanás

Vetítik: Kedd, HBO 20:00

Ha történetesen erős vizuális élményre vágysz, és épp nem tudsz eljutni az Avatarra, most megkaphatod a tévén keresztül is. Bár sem a távoli űrutazás izgalma, sem az éjszaka is fényben úszó dzsungel látványa nem tárul eléd, a szín kavalkád felülmúlja elképzeléseidet és mindezt úgy, hogy a tiszta valóságot láthatod, s a Föld közel húsz országának szépségébe nyerhetsz bepillantást.

A Zuhanás Tasem Singh, David Fincher és Spike Jonze filmje, ezért számíthatsz rá, hogy a videóklipek világát idézi az alkotás, ha tehát vevő vagy a műfajra, nem okozhat csalódást.

Lemony Snicket - A balszerencse áradása

Vetítik: Kedd, TV2 21:10

Fura figura ez a Jim Carrey... Megmondom őszintén, sokáig nem tartottam sokra filmvásznon bemutatott nyaktörő és minden fizikai, fiziológiai törvényszerűségnek fittyet hányó produkcióit. Rajzfilmalakok esetében is túlzásnak ható mimikája, vaskos és ezzel egyáltalán nem ellentétben infantilis humora inkább a zseniális ripacsok első pillantásra érdekes és szórakoztató, ám nagyon gyorsan megunható kategóriájába sorolta őt, egészen Milos "Képtelenrosszfilmetcsinálni" Forman nagyszerű Ember a Holdon című filmjéig. Andy Kaufman, a híres és hírhedt, tragikus sorsú amerikai komikus alakjának hiteles és parádés megformálásával Jim Carrey bebizonyította, számomra legalábbis visszavonhatatlanul, hogy egészen kiváló, zseniális színész. Eme írás tárgyát képező hosszú című filmben Jim folytatja a kezdetekben elkezdett, például a Maszkban megismert pályát, a virtuóz grimaszolást, tegye hát, ezt IS jól csinálja. Addig mi csendben reménykedünk, hátha ismét összehozza a sors egy olyan rendezővel, aki a színészt látja meg Jim Carrey-ben, nemcsak a gumiarcú bohócot.



A film címében szereplő Lemony Snicket valószínűleg álnév, amely mögött egy sajátosan fanyar humorú, irodalmi mércével is mérhető teljesítményt nyújtó írástudó rejtőzik, aki által írt könyveknek először sikerült letaszítani a bestseller-listák éléről a megingathatatlannak hitt Harry Potter-sorozatot. Talán át tudjuk érezni ugye azt a tehetetlen dühöt, amely az amerikai könyvkiadókat emésztette az első roxforti kaland elsöprő debütálása óta, hogy ez az irdatlan és minden bizonnyal hatalmas ország nem tud előállni egy hathatós ellencsapással. Hát Lemony Snicket megérkezett, sőt már ő is a kilencedik kötetnél jár, és hol máshol, mint Spielberg atya Dreamworks nevű cégénél, elkészült az első filmes feldolgozása is, Brad Silberling rendezésében.

A film vizuális megjelenítésére nem vesztegetnék sok szót, tudjuk, Spielberg műhelyéből nem kerül ki igénytelen képi világú munka és a konkurencia (Harry Potter) is komoly versenyt támaszt. Most akkor képzeljük el Harry Pottert az Addams családban, akik Középföldéről menekülnek Mordor felé és eljutnak az Elveszett gyermekek városába. Precíz, fantáziadús, tökéletes vizualitás.

A Baudelaire-árvák története az angol varázslótanonc kalandjaihoz hasonlóan, szintén telistele van irodalmi és kultúrtörténeti utalásokkal. Az írástudók mintha az Írott Világ végét éreznék, irdatlan energiával próbálnak beletömködni mindent a 6-14 évig terjedő korosztály gyakorlatilag mindent befogadó agyába. Fogalmazhatunk persze úgy is, mindent elkövetnek, hogy visszahódítsák az olvasás örömét lassan elfelejtő gyerekeket. A végeredményre várni kell, csak reménykedni lehet, hogy amikor a mostani gyerkőcök később irodalom órán belebotlanak Baudelaire, Shakespeare vagy éppen Poe nevébe, ismerősnek tűnhetnek majd azok, és el is olvassák műveiket. A balszerencse sújtott árvák történetében rendre felbukkannak ezek a nevek, olykor még idézetek formájában szövegeikkel is találkozhatunk. Klaus Baudelaire könyvmoly, nővére, Violet feltaláló, velük kapcsolatban sok alkalom kínálkozik az irodalom "komoly" nagyjainak citálására, de a gonosz gyámjuk, Olaf gróf színész, igaz, hogy szándékai rosszak és egy tehetségtelen ripacs, de mégiscsak Shakespeare szövegét hívja segítségül, mikor nagyon ki akar mondani valamit. Szóval nevelő funkció rulez, tapsoljuk meg!

A film három Lemony Snicket könyv motívumainak összeszövéséből készült, érezhető is némi bizonytalanság, olykor üresjárat a cselekmény szövésében, ami mi tagadás, olykor bizony szül némi unalomérzetet. De kárpótol a nyakatekert szellemességgel megírt narráció, a balszerencse végtelen áradásában elsüllyedni nem akaró Baudelaire-árvák kissé groteszk, kissé mélabús, de mindenképpen szerethető sorsa, az álomszerű és következetesen végigvezetett látványvilág, valamint Meryl Streep és Dustin Hoffman a mellékszereplők seregében. És nem utolsósorban kárpótolhat Jim Carrey, lásd fent. Efes szerint e film: 7/10.

Lemony Snicket's A Series of Unfortunate Events
színes, amerikai családi vígjáték, 108 perc, 2004
r: Brad Silberling

Kardhal

Vetítik: Hétfő, RTL Klub 21:20

"Log on. Hack in. Go anywhere. Steal everything." 

Ezzel a tagline-nal támadt 2001-ben Dominic Sena akció-thrillere, melyben Stanley (Hugh Jackman), a világ valószínűleg legizmosabb gyúrós geek-je visszautasíthatatlan ajánlatot kap a nagyravágyó Gabriel-től (John Travolta), akinek a legjobb hackerre van szüksége terve végrehajtásához. Gabriel és bandája ugyanis nem kevés milliárddal szeretne megcsapolni pár kormányzati számlát.

Jó sztorival és eredetiséggel ugyan (a rendező munkásságába ezzel tökéletesen illeszkedve) nem vádolható, de a Kardhal kellően stílusos és látványos ahhoz, hogy végig lekösse nézőit. Travolta pár kiló plusszal is hihetetlenül lazán nyomja, a fényképezés szintén dicséretet érdemel, az akciójelenetek pedig ütnek, mint az acélkalapács, főleg a nyitójelenet emlékezetes robbantása. A forgatókönyv irrealitások terén szerencsére végig a még tolerálható mederben marad, így szerencsére semmi sem rontja el az összkép coolságát. Akit még mindig nem sikerült rávennem a megtekintésre, azoknak mondanám, hogy ez az a film, amelyikben Halle Berry egy plusz 500.000 dolláros csekkért cserébe mellbedobással győz.
Könnyed, állandó magas fordulatszámon pörgő mozi, részemről simán 7/10.

Swordfish
színes, amerikai-ausztrál akciófilm, 99 perc, 2001
r: Dominic Sena

süti beállítások módosítása