Múltkor igencsak gusztusom támadt valami középiskolás témájú filmet nézni. Nálam ez valami groteszk rajongás lehet, mert időről időre rám tör, hogy nekem ilyet kell nézni. Hatalmas szerencsém volt, mert szinte az első szembejövő film ebbe a témába tartozott és elég ígéretes is volt.

Nem a tipikus, klisés tini-filmmel állunk szemben. Ötletes, egyedi történet. Vicces, de mégis van mondanivalója. A felnőtté válást már oly sokszor átélhettük a képernyők előtt, de ez egy hálás téma. Mindig lehet újat mutatni, új szemszögből megközelíteni.

A történetről nem beszélnék sokat, mert igencsak spoiler veszélyes a dolog. Lényegében Charlie egy gazdag gyerek, akit már minden elit iskolából eltanácsoltak. Új iskolája egy közönséges, állami középiskola. Beilleszkedését megkönnyítendő, az iskola pszichológusának kiáltja ki magát, aki segít diáktársain.

Pörögnek a film elején a főbb szereplők nevei: egy-két ismert név, és akkor ott van Robert Downey Jr. Nem kis meglepetés, de mindenképpen örömujjongásra ad okot. Rossz film már nem lehet. És igen, hozza azt a tőle elvárható színvonalat, és parádésan alakít. Még is Anton Yelchin (Charlie Bartlett szerepében) van a középpontban. Itt-ott már feltűnt a srác, de még nem kavart túl nagy port. Pedig kavarhatna, mert van tehetsége. Itt ezt be is mutatja nekünk.

Mondanivalóját nem tolja az arcunkba. Nem szájbarágós, ami mostanság eléggé ritkaságnak minősül. Pedig van neki és így, ilyen formában célba is ér. 
A humorát is csak dicsérni tudom. Sokszor kifinomult, a filmkedvelő mindig ilyesmire vágyott, csak mostanság a hollywoodi agymosás ilyet már nem engedhet meg. Néha azért akad egy-egy kivétel és ez a film is közéjük tartozik. A verbális humor dominál az ügyetlenségből fakadó felett.

Meglepően jó filmet láthattam. Hasonló filmek közül toronymagasan kiemelkedik, talán eddigi legjobb volt. Jó humor, jó színészi játék, nem túl bonyolult, de mégis kellemes történet. Ennél nem is kell több egy nyáresti kikapcsolódáshoz. 8/10.