Füstölgő Ászok (Smokin' Aces)

Kicsit talán több akar lenni, mint valójában. Gengszterfilm Guy Ritchie módra - ezt szeretné utánozni, több-kevesebb sikerrel. Az alapötlet jó: mindenki rámozdul a maffia ellenségére, mikor az a fejét (pontosabban a szívét) akarja. A helyzet szolgáltat jó pár poén lehetőséget, amit többnyire ki is használnak.

A film legnagyobb problémája, hogy túl sokszor válik unalmassá. Az ilyen hullámvölgyekből aztán nehezen mászik ki. Viszont amikor pörög, akkor 110%-on teszi és egyetlen rossz szavunk sem lehet. Ezek a jelenetek főleg a végén, a tetőponthoz közeledve tűnnek fel a színen.

A film nagy hangsúlyt helyez a színészi alakításokra. Emellett olyan sztárparádét vonultat fel, ami után bárki megnyalhatja mind a 10 ujját. Szerencsére aggódnunk nem kell színészi alakítások miatt, mindenki hozza az elvárhatót. Elég természetesen adják a különböző figurákat, hogy ne legyen okunk húzni a szánkat. Talán csak Jeremy Pivent emelném ki, mert ugye az Entourage-ból látogatott át, másrészt pedig itt is hozza a tőle jól megszokott formát. It's always a pleasure.

Ez a film is egy ilyen "mi lett volna, ha" kategóriába esik. Lehetett volna a 2007-es év egyik legnagyobb durranása akció fronton, de nem lett. 6/10 azért megvan.

Sasszem (Eagle Eye)

Shia LaBeouföt nyomják az arcunkba erősen. Sztárpalánta a javából. Igaz, ami igaz nem tehetségtelen a srác, de közel sem egy színész-zseni. Itt sincs olyan szerepe, amihez különösebben meg kéne erőltetnie magát. A nemtörődöm vagány srác szerepével megbirkózik. A partnere Michelle Monaghan, aki még mindig gyönyörű és persze tehetséges is. Megint csak a forgatókönyv hibájából nem csillanthatja meg a benne lakozó zsenit.

A forgatókönyv, ha már ilyen ügyesen szóba hoztam. Nos, ez elég gyenge pontja a filmnek, és ez mind azért van, mert kiszámítható. A csavart már máshol is láttuk, és láttuk már jobb tálalásban is. Valahol a közepén rájön az ember, hogy akkor ki áll a háttérben és onnantól már csak szenvedés kicsit.

Ha csuklás nélkül lenyeljük az összes techno blablát, még akkor is marad egy pontja a filmnek, amit már a legedzettebbek gyomra sem képes bevenni. Abban az univerzumban valahogy minden percre pontosan történik. Na, ilyen nincs. Ezen bukik a hihetőség sok helyen. A 6/10-et itt is ki tudom szórni, mert az akciójelenetek azért jók voltak, még ha kicsit túl feszesre is vágták őket.

Toy Story 2

Egyik gyerekkori kedvenc rajzfilmem folytatása. És bizony-bizony simán felér az első részhez. Nem érezzük erőltetettnek sem a történetet, sem a karaktereket. Ez igaz mind a régiek, mind pedig az újak esetében. Öt bátor játék felkerekedik, hogy megmentsék elrabolt barátjukat. Kalandok és viccesebbnél-viccesebb helyzetetek között a morális tanítás is helyet kap. És egyáltalán nem érezzük, hogy az arcunkba próbálnák erőltetni ez egészet. Bár igaz, hogy a kisebbek nem sokat foglalkoznak a dolgok morális vonatkozásával, szimplán csak élvezik, amit látnak.

Így (majdnem) felnőtt fejjel sokkal többet ad a film. Olyan részletek is feltűnnek, amiket kisgyerekként nem láttam meg. Ezek az új szintek teszik még mindig érdekessé és élvezhetővé ezt a remekművet még húszadszorra is. Most már odafigyel az ember a vágásra vagy a rendezésre is, amiben nagyon sok jó ötlet van. Vagy ott van a zene, amik tényleg nagyon kellemesek és a magyar szöveg is találó.

A grafika még így 10 év távlatában is simán helytáll, sőt sok mai filmet is maga mögé utasít. 9/10 könnyedén megvan. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt bármikor fogyasztható.

Lezárás gyanánt: kívánok békés, boldog karácsonyt minden rendeszeres és idetévedő olvasónak!