Tommy Lee Jonesnak egy régebbi westernje. Azért annyira nem régi, 2005-ös. Nemcsak a főszerepet játssza, de a rendezői széket is ő foglalta el. Nincs benne nagy újító szándék, de egy nagyon jó kis filmet hozott össze. Ezt mutatja a kritikai elismerés és Cannes-ban elnyert legjobb színészi teljesítményért és a legjobb forgatókönyvért járó díj is.

Egy film a barátságról, a tiszteletről és sorsok összefonódásáról. A mondanivalója nem megy filozófiai mélységekbe. Megmarad egyszerű mindenkinek érthető formában, de ezt a filmet nem is a mondanivalója tesz igazán jóvá. Pontosabban ez így nem igaz, de mindenképpen a háttérben marad a mondanivaló fontossága.

Melquiades Estrada egy mexikói illegális bevándorló, de tisztességesen dolgozik egy ranch-on Texasban, közel a mexikói határhoz. Mikor megölik, a tetemét egy sekély sírban elkaparják a sivatagban. A helyi rendőrség nem foglalkozik az üggyel. A holttestét a helyi temetőben helyezik el. Pete Perkins, a legjobb barátja felkutatja tettest és rákényszeríti, hogy temesse el tisztességgel a szülőhazájában.

Ugyan csak egy történeti szálon fut az esemény, de időben viszont többön. Ez néhol kicsit bezavart, mert nem volt világos, hogy most épp mikor játszódik, amit látunk. Viszont mikor rájövünk a megoldásra, az villámként hasít belénk – vagyis velem így történt. Onnantól kezdve már képben voltam. Egyszóval figyelni kell, mert különben elveszünk az időben.

A film kétnyelvű. Ami nem baj, sőt különlegessé teszi a filmet. Az angol mellett természetesen spanyolul beszélnek benne. És nem csak egy-egy mondat van spanyolul, hanem viszonylag hosszabb párbeszédek is és sokszor lényeges dolgokat is mondanak. Én csak szinkronos változatban láttam, de spanyol nyelvű részeket nem szinkronizálták le, így először életemben egy szinkronos filmet magyar felirattal kellett néznem. Ez már alapból illúzióromboló, ráadásul a film második felében technikai okok miatt eléggé nehézkes volt a felirat és a film összeegyeztetése. Ez azért elég sokat rontott az összbenyomáson.

A színeszek jók voltak, a két főszereplőt külön ki kell emelni, mert tényleg nagyon jót alakítottak. Tommy Lee Jones, a modern vadnyugat utolsó lovagja, akiben még maradt emberség. Megmutatja, hogy még mindig nagyszerű színész. A másik főszereplőnek, Barry Peppernek az őszinte megbánást és bűntudatot nem sikerült teljesen jól láttatnia. Magyarán nem hisszük el, hogy tényleg mardossa a bűntudat, de azért a végén kisebb rábeszélésre elég jól elhiteti, hogy mégis tiszta szívéből megbánta, amit tett.

Az említett technikai probléma kicsit belerondított az összképe, de még így is egy nagyszerű filmet láthattam. Mindenkinek ajánlom, aki nem riad vissza a lassabb és inkább az érzelmekre, emberi sorsokra kihegyezett filmektől. Összbenyomásom számokban kifejezve 7/10, ha nem lett volna gond a felirattal biztos nagyobb élményt nyújtott volna.