Stephenie Meyer: Alkonyat (Twilight) - A könyv

Most kivételesen nem egy film miatt emeltem fel a tollamat, hanem hogy bemutassak nektek egy könyvet. Nem hiszem, hogy annyira ismeretlen lenne a cím – a hazai mozikban is adják már a filmadaptációját. Tulajdonképpen ezért is tartottam jó ötletnek, hogy ejtsek róla pár szót.

Ez egy regénysorozat, jelenleg úgy tudom, hogy négy rész készült belőle. Most az legelsőt venném célkeresztbe. Magával a történettel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak, mert őszintén szólva, én többet vártam. Nem mondhatom életem egyik legmeghatározóbb regényének se, mert akkora hatást nem gyakorolt rám.

A történet tömören összefoglalva egy lányról szól, aki egy új városba költözik az apjához. Azonban ez az aprócska, jelentéktelen város rejt pár titkot. A főszereplő, Bella, pedig mindezek közepébe csöppen, mikor felkelti a titokzatos és hideg Edward figyelmét. Bella hamar rájön, hogy valami nincs rendben a fiú körül és rájön: Edward egy vámpír. Sokáig hadakoznak az érzéseikkel, de a kérdés mindvégig megmarad: a fiú meddig tud ellenállni a vámpírösztöneinek?

Ezután felhívom mindenki figyelmét, hogy SPOILER jön! Mindenki csak a saját felelősségére folytassa.

A történet nagyon egyszerű, már-már sablonos. Főleg a lánykarakter, ugyebár Bella a történet elején egy népszerűtlen és elég esetlen lány (utóbbit később is megőrzi), és az E/1 személy is elég jellegzetes vonás. Persze miután elkezd kibontakozni a történet, sokkal egyedibbé válik. Például ki tudom emelni a vámpírok életének leírását, nekem főleg az tetszik, amikor baseballoznak.

Engem legjobban Edward tökéletessége zavart. Ahányszor megjelent – mégpedig elég sokszor tűnt fel a színen -, mindig meg lett jegyezve, milyen tökéletesen néz ki. Ez sajnos kevésbé tette őt olyanná, akivel azonosulhat az olvasó, és akit teljesen a szívébe fogadhat. Ahogy mondani szokás: az embereket nem a jó tulajdonságaikért, hanem a hibáikért szeretjük... Persze nem vitatom, nagyon rokonszenves, szerethető karakter, de nekem pár hiba hiányzott belőle. Továbbá én igazán tisztelem azt a hímneműt, aki élvezettel végigolvasta ezt a könyvet. Néhol a romantikából még nekem is sok volt, pedig igazán romantikus típus vagyok.

Hiányoztak az akciódús jelenetek is, körülbelül a könyv utolsó negyedében lehet érezni, hogy na igen, kezd valami történni. De így visszagondolva, a Jamesszel megvívott „csata” sem volt annyira eseménydús.

Talán eddig elolvasva a kritikámat, túl soknak érezhető a negatív vélemény, de összességében egészen tetszett. Ami a legnagyobbat dob rajta, az az utolsó mondat. Egyszerűen rákényszeríti arra az olvasót, hogy a következő könyvet a kezébe vegye – elég jó húzás. Amit még nagyon dicsérni tudok, az a szereplők jellemének kidolgozása. Egyszerűen lenyűgöző, mennyire megvan mindenkinek a maga kis jelleme – ami a mű során észrevétlenül alakul. A legtöbbet a két főszereplő, Bella és Edward változik. A történetvezetésre sem lehet egy szavam, sokszor csak csodálkozva néztem, mennyire egymásra épülnek a szálak – és ez csak fokozódott, miután elkezdtem a többi regényt is.

Mindent összevetve, meleg szívvel ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretik a romantikát, a vámpíros történeteket, a kevés akciót és csak egy délutáni, könnyed könyvre vágynak.

Az én pontozásomban: 10/8 pont.

Hamarosan a filmről is.
Natsiss

süti beállítások módosítása