Kanadai tini-film. Egy fél percre gondolhatnánk, hogy látunk valami újat, valami olyasmit, ami nem a hollywoodi sablon szerint készült. De persze minden reményünk elszáll, mikor elkezdenek pörögni a film első képkockái. Már akkor tudhatjuk, hogy egy tucatfilmet láthatunk az elkövetkező két órában, ami egy fikarcnyi eredetiséget sem tartalmaz, csupán a jól bevált klisékkel operál.
A főhősünk egy magába zárkózó lány, aki tökéletes kívülálló az iskolában. Érdekes megfigyelni, hogy ha női főhős van, akkor az sosem lúzer és sohasem szívatják az iskolatársai. Míg ha egy esetlen srácot kapunk, akkor ő biztosan stréber, hatalmas lúzer és nem mellesleg az iskola céltáblája. Ja és persze majd el felejtettem: a kívülálló csaj mindig egy igazi bombázó, csak jól titkolja, és a végén megkapja az iskola alfa hímjét (persze csak és kizárólag megérdemelten). Fel nem foghatom, hogy miért van ez. Jó, hogy tiszteljük a szebbik nemet és nem gyalázzuk porba, de azért lehetnének kivételek. :))
Esetünkben is a kirekesztett és utált női főhős archetípusát kapjuk, annak minden kellékével. Gaby-nak hívják és a gimnázium utolsó évét tapossa. Az iskolaigazgató fejébe veszi, hogy szocializálatlanul nem engedi ki az iskolából így Gaby nyakába varrja az újonnan érkező francia cserediákot. Mi is lehetne más a konfliktus alapja, mint a gimi legjobb sráca, aki mellesleg a legjobb sportoló is (úgy látszik az észak-amerikai kontinensen ha okos vagy az nem annyira menő). Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy hősnőnknek nincs az ínyére az új "társadalmi munka". Persze aztán nagy lesz a barátság, és még az iskola perszónáját is térdre kényszerítik.
Ha itt még nem lenne elég a klisékből, akkor sorolom tovább. A tipikusan amerikai klikkesedés jelensége: a menők elkülönülése. Aztán persze ott van a hősünk hánytatott családi háttere, és vívódása önmagával meg az érzelmeivel. Tipikusan a "szeretem - nem szeretem" játék. És persze a nagy fordulat a történetben, amikor megrendül a bizalom az épp kibontakozó kapcsolatban.
A műfajhoz képest a film igencsak hosszú, ami önmagában nem lenne baj, ha rendesen ki is töltötték volna a játékidőt. Egyes részek tényleg hangulatosak: gördülékeny történet, fülbemászóan dallamos és persze jó zenék. Ilyenkor érdekes, de még a forgatókönyv is klasszisokkal jobb. Aztán néha a film átcsap vonaglásba. Mesterkélt lesz és süt róla, hogy időhúzásra játszanak, ezzel próbálván fokozni a feszültséget. Ilyenkor kicsit olyan érzés, mintha két film futna párhuzamosan: egy közepes, de nagyon is élvezhető és egy rém gyenge, amire felesleges volt pazarolni a celluloidot.
A színészek beleillenek a környezetbe. Ilyen filmnél a színészi játékkal szemben nem támasztunk semmilyen elvárást, így nehéz csalódni. Most is pont ez történik. Viszont, ami általában jellemző az a "jó csaj faktor" viszonylag magas száma. Itt ez egy kicsit az átlag alatt marad és még medencés bulit sem rendeznek. Fürdőruhás jelenet azért akad, de az úszódressz nem emeli ki a lényeget. :))
Franciául egy szót sem értek, így nyelvi vonatkozásban nem tisztem értekezni a cím fordításáról, de úgy önmagában már igen. És bizony szánalmas címet sikerült összehozni. Nagy lehetett a brainstorming, hogy ennyire szart alkottak. A bátortalanabb nézőket azonnal és ott helyben elijeszti.
Tagadhatatlan, hogy a film elég gyengécske, de azért az 5/10 kijár neki. A hasonló filmek színvonalát simán hozza és az élvezeti értéke sem kevesebb. Az uncsi részeket ellensúlyozzák a fel-felcsendülő kellemes dalok.
