Musical, de közben '60-as évek, Amerika, vietnámi háború és Beatles. A musical nem az én műfajom általában, mert túl giccses, túl műanyag szagú. Kivételek mindig akadnak, és szerencsémre most pont megtaláltam ezt a kivételt.

A történet nagyon egyszerű. Egy liverpooli srác elmegy a nagy Amerikába, hogy felfedezze a világot és kitörjön a szürke hétköznapokból. Itt találkozik Max-szel és Lucy-val, akibe azonnal beleszeret. Szerelmüket beárnyékolja a vietnámi háború és a béketüntetések. Közben szól a rocknroll és tombol a szabad szerelem. :)

Érdekes, hogy a mézes-mázas szerelembe néhol be-betör a valóság. Egy snitt egy detroiti lázadásból, vagy a vietnámi háborúból. Később egyre kevesebb a máz és egyre több a valóság. Amikor Max bevonul és Lucy aktív résztvevője lesz a tüntetéseknek, már-már a Hair jut az eszünkbe, de aztán a tetőn énekelnek és újra egy mesében érezzük magunkat. A végén happyend és így lesz kerek.

A dalok nagy része a Beatlestől származik, csak egy kicsit áthangszerelték, és ezzel elérték, hogy tökéletesen illeszkedjen a film hangulatához, ami hol szárnyal, hol a mélybe süllyed. Ez a hangulati hullámzás párhuzamban van a film sebességével is. Néhol leül, már-már szenvedősen lassú lesz, néhol pedig pörög.

Főleg a táncos-énekről részeknél él nagyon a film. Ezek a jelenetek a legjobbak és nagy örömünkre rengeteg van belőlük. A dalok mellé klipszerű jelenetek is társulnak. Bármelyik kiemelhető lenne, mert mindegyik teljesen elvarázsol. Mikor épp a történetet mozdítják előre és már kezdjük unni a dolgot (már-már az órára is rápillantunk), akkor robban be egy ilyen ének és újra nyeregben érezzük magunkat, megint maximális fordulatszámon pörög a film.

A főszereplő srác (Jim Sturgess) nagyon ismerős volt. Aztán egyszer csak leesett, a 21-ben láttam már. De még mielőtt ott bénázott volna, az Across the Universben nyújtott egy nagyon kellemes alakítást és kiderült, hogy hangja is van a srácnak. Ez igaz a többi szereplőre is. Amellett, hogy jól játszanak, énekelni is tudnak. Kis szerepekre olyan nevek ugranak be, akikről először el sem hisszük, hogy tényleg ők. Salma Hayek, Joe Cocker, hogy tényleg csak néhányat említsek.

Töprengek már egy ideje, hogy mi legyen. Nagyon jó volt a film, bár néhol kicsit lassúcskára sikeredett, de az éneklős részek teljesen elvarázsolnak. Kizökkent a mindennapok rutinjából, üde színfolt. Azt hiszem, minden hibája ellenére is megérdemli a maximális pontszámot.