150 percben azt kapjuk, amit ígértek: zúzást, gyenge történetet, Megan Foxot és persze zúzást. Az, hogy megkapjuk, amiért mentünk még nem jelenti, hogy a film jó is. És itt pont ez van. Nem árulnak zsákbamacskát, de amit leraknak az asztalra sajnos csak egy közepes.

Bár a forgatókönyvtől nem várhatunk sokat, némi kohéziót szerintem nyugodtan remélhetnénk. És van, ahol akad is, de vannak részek, ahol csak bámulunk értetlenül. Legjellemzőbb erre a kicsit kalandfilmes beütéssel rendelkező kutatás az irányítás mátrixáért. Sam hirtelen szuper okos lesz (és kincsvadász képességeit átmentette az Indy 4-ből), a semmiből megtalálja, amit már évezredek óta keresnek. Az ilyen kisebb törések felett szemet hunyhatunk az iszonyatos zúzda fényében.

A mozijegy árát ezért tudták kicsalni a zsebünkből. A látványért, amikor fém fémnek feszül, hullnak a az alkatrészek, rakéták és más egyéb lövedékek süvítenek végig forró sivatagi levegőn. Ebből van is elég, sőt szépen kivitelezettek. A CGI azt a maximumot nyújtja, amit ma lehetséges. Egy rossz szavunk sem lehet; minden részlet a helyén van, minden apró karcolást látunk. Tényleg durva, amit a számítógéppel összedobtak.

Sem a rendezés, sem látvány nem az, ami elveszi a filmtől a jó jelzőt. Ez a színészek és a forgatókönyv "érdeme". Sam szerepében a jól bevált Shia, aki hozza, amit kell. Sztárpalánta, de legalább van remény, hogy valamikor rendes színész lesz. Partnere – a világot megosztó – Megan Fox. Részemről nem tartom túl szépnek, de a tálalás mindig javít rajta kicsit (sokat). Itt igazából nem kell színészi tudását megvillantani, mert a forgatókönyv ezt nem igényli. Viszont "Saaaaaaaaaaaaam" kiáltásból kapunk párat. Végül is sokkal többre számítottam, mármint darabszámra, aztán csak valami 5 lett a végén. :)

Szólnék még a zenéről. Most kivételesen azért említem meg, mert nem jött be. Igaz, hogy voltak jól eltalált számok, de rengeteg volt az epikus csatajelenet előtti jól bevált darab. Az a szokásos, teljes filharmonikus zenekar segítségét igénybevevő, klasszikusnak tűnő zene, ami jó esetben egy kevés libabőrt csal a karunkra, hátunkra. Kicsit soknak találtam, hogy minden kisebb csatajelenetet úgy vezettek fel ezzel a zenével, mintha most érnénk el a végső, nagy összecsapást, amikor a rossz porba hull, és a jó győzedelmeskedik. De nem. Minden kis piszlicsáré harc előtt felcsendült, de még akkor is, ha robottá alakult valamelyik jármű. Egy ideig vicces ez, de aztán az idegeinket szaggatja.

Sajnos a mai trendnek megfelelően, a Transformers nem képes éles műfaji határok között maradni. Ami amúgy nem szokott probléma lenni, csak egy ilyen kommersz popcorn mozi ne akarjon több lenni, mint ami. Ne akarjon egyszerre nagyon vicces, ötletes, látványos és akció dús lenni. Én annak örültem volna a legjobban, ha tisztán akció, és nem kevernek ide mindenféle vígjáték elemeket, meg romantikus szálat. Nem kell 150 perc, de amennyi van, az legyen tiszta zúzás. Ennyi kellett volna, és akkor máris sokkal jobb lenne a helyzet (bár tudom, a pénz beszél…).