'80-as évek végi sci-fi sorozat? A rutinos sci-fi nézőnek rögtön beugrik a megfelelő Star Trek spin-off, de azért akadt más is akkor tájt. Ilyen a most tárgyalt sorozat is, ami 1989-ben indult útjára, és 5 évadon keresztül próbálta meghódítani a nézők szívét.

Valójában nem egy "kommersz" sci-fi sorozatról beszélhetünk itt. Csak a történet alapját adó mozzanat merít a tudományos-fantasztikus világból. Sam Beckett egy zseni. Ezt nem lehet megkérdőjelezni, de az összes tudományterület közül mégis a kvantum fizikában jeleskedik leginkább. Rájön az időutazás nyitjára és türelmetlensége folytán önmagán próbálja ki először. Ugyan sikerül visszautaznia az időben, de valaki más testében találja magát és teljes amnéziában szenved. Egyetlen kapcsolata a saját korával Al, aki csak hologramként jelenik meg, így fizikailag nem tud segítséget nyújtani. Ahhoz, hogy Sam tovább folytathassa az utazását az időn és téren keresztül mindig segítenie kell a körülötte lévőkön és helyretenni azt, ami elsőre nem ment.

A rövid történeti összefoglalóból is látszik, hogy tényleg csak az alapötlethez "kellett" a sci-fihez nyúlni. Többi összetevő inkább drámás-vicces, de mindig érdekes. És ez a lényeg. Mindig egy új kor, új város, új emberek. Csak Sam és Al szerepel minden részben, a gárda többi tagja általában cserélődik, néha felismerhetünk korábbról látott arcokat, de mindig új szerepben.

Samnek mindig új helyzetekkel kell megküzdenie. Sőt olykor olyan váratlan szituációban találja magát, hogy egy fekete férfi, vagy éppenséggel egy nő bőrébe bújva kell helytállnia és megoldania az adott problémát. Ezek a problémák mindig valaki életének az egyengetésében merülnek ki. Persze ehhez sokszor hozzátartozik, hogy életet kell menteni, vagy hősnek lenni, esetleg olyat tenni, amiről csak az eszünk tudja, hogy helyes, de a szívünk mást mond. (Huh, ez most furcsán hangzott…)

Sam szerepében Scott Bakulat köszönthetjük, aki sok sorozatból lehet ismerős (többek között a legutolsó Star Trek sorozatból is). A játékával elégedettek lehetünk, még így a második évad közepén is tud újat mutatni, még mindig hiteles és élvezhető, amit nyújt. Társa, Al Dean Stockwell alakításában kel életre. Kicsit szoknyapecér és legtöbbször ekörül forog az agya, de beszólásain sokat tudunk nevetni. Bakulahoz hasonlóan rá sem lehet panasz, bár sokkal kevesebb időt tölt a képernyőn, mint főszereplőtársa.

Végére már csak az marad, hogy megdicsérjem az egyes epizódok történeteit. Bár felfedezhetünk néhány sémát, de ez nem ront semmit az összhatáson. Eddig (második évad közepe) nem változtattak a jól beválton. Teljes mértékben epizodikus, a háttérben csak Sam egyre jobban fejlődő memóriája áll, ezen kívül nincs is semmilyen nagyobb történeti szál. Minden epizód kerek, lezárt egész. 45 perc alatt minden kérdésünkre választ kapunk, minden szálat elvarrnak és a néző pedig tökéletes megelégedettséggel áll fel a székéből. Nagyszerű szórakozás minden rész.

Bár eddig csupa jót mondtam csak a sorozatról, közel sem tökéletes darab cikkünk tárgya. Ez inkább a megoldásokban és felhasznált eszközökben jelenik meg, de vitathatatlan, hogy egy nagyon jó és legfőképpen szórakoztató sorozatot láthatunk, ha belenézünk. Ezt hétvégenként meg is tehetjük, mert az egyik nagy országos adó minden vasárnap délelőtt műsorára tűzi. Bátran tudom ajánlani, és az sem baj, ha nem az elején kapcsolódunk be, mert tényleg teljesen epizodikus és nincsenek a háttérben nagyobb szálak.