Hayao Miyazaki megkerülhetetlen az animék világában, de nem is akarjuk megkerülni. Meséinek teljes vállszélességgel esünk neki, mert megéri. Vagyis eddig ezt hallottam, de most már magam is megtapasztaltam, hogy bizony van ennek igazságalapja. Nem véletlen, hogy csak dicsérik a mestert – tényleg tud valamit.

Miyazakitól eslőnek a Nauszikát vettem elő. Ez a mese csak első pillantásra tűnik mesének, ha közelebbről megnézzük, hamar rájövünk, hogy bármennyire is gyerekes a felszínen, a mélyben súlyos gondolatok húzódnak meg. A természet és az ember kapcsolatáról mesél egy izgalmas történeten keresztül.

1000 évvel járunk a Hétnapos tűz után, ami letarolta a bolygót. A mérgező erdő egyre jobban terjed és a megmaradt maroknyi emberi közösségek pedig egymással harcolnak a még ép területekért. A mérgező erdőben hatalmas rovarok élnek, akik ha egyszer feldühödnek, megállíthatatlanul törnek elő az erdőből. Nauszika a Szelek völgyének hercegnője. A harcok közepette ő a békés együttélést hirdeti.

A történet érdekes, de senki ne várjon hatalmas csavarokat és megdöbbentő felfedezéseket. A szépsége egyszerűségéből fakad. Lassan, de biztosan bontakozik ki a konfliktus, hogy aztán a végén katarzisszerűen érjen véget. A lezárás kicsit klisés, már-már idillikusnak mondható, de ezzel együtt is nagyon hatásos.

A rajzstílus itt egészen más, mint eddig. Az eddig nagyon is nyersnek ható vonalak és rajzok helyett, most sokkal gördülékenyebbeket kapunk. Sokkal jobban emlékeztet a mesék világára. Az alapjában véve meseszerű hangulatot csak tovább erősítik a rajzok, aztán egyszer csak a történet arcul csap, amikor a semmiből előtűnik néhány nagyon kemény bírálat és súlyos gondolat.

A történeten végig érződik a környezetvédő szellemiség. A természettel harmóniában való együttélést hangsúlyozza, de emellett sok más kérdésre is kitér. Az emberi gonoszság a másik fontos motívum. Ennek egészen sok fajtáját láthatjuk. Az emberek nem foglalkoznak csak saját magukkal, nem néznek körül és ez lenne a vesztük, csak szerencsére mindig akad néhány egyén, aki átlátja a teljes képet. És nem csak átlátja s megérti, de a többieket is rá tudja venni, hogy lássák azt, amit ő.

A meseszerű hangulatba nemcsak a súlyos gondolatok "rondítanak" bele, hanem a néha kegyetlen képsorok is. Itt olyan furcsa helyzet áll elő, hogy meseszerű rajzokkal "kénytelenek" a készítők érzékeltetni a brutalitást. Ez furcsa kettősséget eredményez. Egy gyerekmese képei peregnek, de közben durva és naturalista képsorokat látunk.

A Nauszikát mindenképpen érdemes a megnézendők listájának elejére felírni. Egy elgondolkodtató, de közben szórakoztató mese felnőtteknek. Számomra hatalmas élmény volt ez a film, és bár akadnak hiányosságai, melyeket most nem soroltam fel, de ennek ellenére én megadnám a maximális pontszámot.

Kaze no tani no Naushika (Nausicaä of the Valley of the Wind)
színes japán animációs film, 116 perc, 1984
r: Hayao Miyazaki