Úgy alakult, hogy most két animációs filmet veszek górcső alá, és ha minden jól megy, akkor a hétvége folyamán még egy kerül a boncasztalra. Elsőnek az Igor került terítékre.

Igor csak egy a sok rabszolgasorsban tartott igor közül, mégis nagy babérokra tör. Egy olyan gonosz szörnyet szeretne létrehozni, amiért rögtön a legnagyobb gonosz zseni címét is hozzávágják. Segítőtársai az öngyilkos hajlamú nyula és a beszélő, kis tégelyben tartott agya (mármint nem az ő agya, csak valakiét kölcsönvette).

Az első pár percben egy kellemes narrálást hallhatunk, ami felvezeti a történetet és gyorsan ismerteti ezen világ jellemzőit. És ez a felvezetés nagyon jó – kellően cinikus, a humora éjfekete, de mit várhatunk egy olyan világban, amit a gonoszság működtet.

Aztán lassan a szereplőkkel is megismerkedünk. Igor kicsit béna, kicsit bizonytalan, és sajnos egyáltalán nem szimpatikus. Nem tudunk vele azonosulni, végig megmarad szánni való szereplőnek. Az általa alkotott, állandóan meghalni vágyó halhatatlan nyúl, Scamper már sokkal érdekesebb karakter. Ő szállítja a legjobb poénokat és benne testesül meg az a cinizmus, amit az elején felvillantanak. A szörny, Eva megint csak furcsa. Szürreális külseje és kedves hangja teljesen összeegyeztethetetlen. Valójában a legnagyobb probléma, hogy egyik karakter sem tudott beférkőzni a szívembe, így sorsuk érdektelen maradt számomra.

A történet egészen jól működik - egy ideig. Valahol a közepén kezd kicsúszni a lábunk alól a talaj és csak pislogunk, mert értelmét veszti a film. Ekkor kezd beférkőzni egy romantikus szál Igor és Eva között. Az én gyomrom valahogy nem vette be a két szörnyszülött románcát. Bár próbálták takaréklángon égetni a dolgot, mégsem sikerült. Talán ha másképp tálalják nem lett volna probléma, de ilyen formában nagyon idegesítő lett.

A fekete humor és a cinizmus egészen jó egyveleget alkotott az elején, de a románc ennek is betett. A felnőtteknek túl gyerekes lett a film, míg a gyereknek túl felnőttes. Sok poén csak érettebb fejjel ül igazán, de közben annyira bárgyú a történet, hogy sokszor a fejünket fogjuk.

Nagy reményeket fűztem Igorhoz, a világához és a film fekete humorához, de sajnos nem váltott be ezek közül egyet sem. A végén a mézes-mázos happyend teljesen idegen volt a film korábbi hangulatához képest, és akárhonnan is nézem ez is csak rontott az összképen. A szereplőket néhány nagyobb név szólaltatta meg, de ez közel sem elég ahhoz, hogy szerethetővé tegye a karaktereket. Lehet csak az utána maradt rossz szájíz miatt, vagy a csalódás miatt, de ez csak egy meglehetősen gyenge próbálkozás volt.

Igor
színes, francia-amerikai animációs film, 87 perc, 2008
r: Anthony Leondis