Vetítik: Csütörtök, TV2 21:15

Szentestére idén nem csak az anyukák tesznek ki magukért a konyhában, hanem a kereskedelmi tévék is megpróbálnak a nézők kedvében járni. A bőség zavarával küzdünk majd este, ha filmnézésre adjuk a fejünket a kiadós karácsonyi vacsora után.

Csupó Gábor filmje csak egy átlagos családi filmnek indul, ami a barátságról és a gyermeki fantázia hatalmáról szól, de aztán egy csavarral átdobnak minket egy egészen új terepre és már nem vagyunk olyan biztosak a dolgunkban. Nem kis meglepetés ér minket a film kétharmadánál, amire egyszerűen nem lehet felkészülni. Még így másodjára is odacsapott rendesen, pedig pontosan tudtam, hogy mi és mikor fog történni.

Egy új lány költözik a szomszédba. Jess eleinte kirekesztő és ellenséges vele szemben, de ahogy megismeri, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Rövidesen legjobb barátokká válnak, akiknek van egy közös titkuk. A nagy kötéllel a patak felett átlendülve egy titokzatos fantáziavilágba jutnak, ahol bármi megtörténhet, csak hinni és látni kell.

A Híd Terabithia földjére elég döcögősen indul. A történet ugyan halad a saját medrében, de nem látjuk merre tart és azt sem, hogy hol gyorsul majd be. Olyan, mintha a konfliktus csak váratna magára, aztán egyszer csak az arcunkba robban. Nem tudjuk hova tenni a dolgot, mert erre nem utalt semmi, nem volt előrejelzés. És talán pont ezért szinte teljesen át tudjuk érezni Jess érzéseit.

Nincsenek kérdések, csak válaszok. Néha az élet is így működik: nekünk kell megkeresni a megfelelő kérdést a meglévő válaszunkhoz, mert csak így áll össze a teljes kép. Csupó Gábor egy rendhagyó családi mozit rendezett. Ha már unjuk a minden évben ismételt kommersz karácsonyi filmeket, akkor a Híd Terabithia földjére jó választás lehet. 7/10. 

Bridge to Terabithia
színes, amerikai családi kalandfilm, 95 perc, 2007
r: Csupó Gábor