Vetítik: Szombat, AXN 21:00

Mi olyan jó az igazságban? Hazudni próbálunk. Ez a divat napjainkban.

A héten kaptunk már néhány romantikus komédiát, és talán bőven elegendő is volt egy időre, következzék most inkább egy dráma. Így előre ki kell jelentenem, aki a szereposztás miatt a Közelebb-nél valami megszokottra számít, most minden bizonnyal csalódni fog, aki pedig az előítéletei miatt nem tervezné megtekinteni ezt az alkotást, igen rosszul tenné. Ez a film ugyanis valami más.

A film nagyjából négy év történetét meséli el. Eredetileg színházi darab volt, mindössze négy szereplővel. Négy, egymást korábban nem ismerő emberről szól - arról, hogyan találkoznak, lesznek szerelmesek, hogyan hazudnak és csalják meg egymást és, hogy hogyan alakul az életük.

Alice (Natalie Portman) nemrég érkezett Londonba, hogy új életet kezdjen. Egy könnyű baleset során megismerkedik Dan-nel (Jude Law) és azonnal egymásba szeretnek. Annát (Julia Roberts) úgy ismerjük meg, mint egy nemrégiben elvált fényképészt. Egyik munkája éppen Dan-ről készíteni néhány fotót, így ismerkednek meg ők, és bonyolítják a fonalat, ugyanis kezdettől fogva van valami vibrálás Anna és Dan között is. Hogy hogyan kapcsolódik a három ember életébe Larry (Clive Owen), már nem árulom el, mindenesetre ez a film talán egyetlen humoros része. 

Minden színész tökéletesen alakítja a szerepét, nagyon bele lehet feledkezni a játékukba. Azt hiszem, legtöbben Natalie Portman miatt fogják megnézni a filmet, hiszen ő az egyik legkiemelkedőbb, de tényleg úgy, hogy mindenki nagyon jó.

Nem egy könnyű romantikus filmről van szó, mint már említettem, hanem egy feszültséggel teli drámáról. Annyira jól megírt a forgatókönyve, hogy bár szinte egyik párbeszéd követi a másikat, nem hiszem, hogy bárki unatkozni tudna, akár egy perc erejéig is. A szöveg sokszor igen szabad, és vulgáris, de nagyon jól illik egy ilyen felnőtteknek szóló a filmbe.  Négy emberen keresztül is meglepően sokat tud mondani a férfi és nő kapcsolatáról, 10/10.

Closer
színes, amerikai romantikus dráma, 104 perc, 2004
r: Mike Nichols