Az újév első bejegyzése az évértékelés helyett (ami késik, nem múlik) inkább egy animeről fog szólni. Egy olyanról, ami elsőre nem is lopta be magát a szívembe. Már szinte csak az utolsó percek voltak hátra, már a teljes sztori összeállt, és csak akkor kezdtem rájönni, hogy itt valami készülőben van. Aztán vége lett.

Vagyis éppen csak akkor kezdődött. Lehet, hogy már nem volt tovább kép, de a fejemben még tovább pörögtek a gondolatok. És ahogy teltek a percek, lassan rájöttem, hogy több volt ez, holmi ceruzarajzba csomagolt képfolyamnál. Lassan rájöttem, hogy a néhol otromba rajzok mögött igenis van tartalom.

Egy jó science fiction bárhol felbukkanhat. Nem kell hozzá csilli-villi űrhajó, meg sikító lézer, de még mogorva alienek sem. Itt is hasonló a helyzet. Vegyül ide még egy kis dráma, és gimis környezet is, de végeredményben mégis csak ez egy vérbeli sci-fi.

Makoto egy középiskolás lány, és ezzel együtt az iskolába járáson és a baseballozáson kívül nem sok gondja van az életben. Míg egy nap rájön, hogy képes az időben ugrálni. A kérdés csak az, hogy mire használja. Vajon csak magára gondol, vagy esetleg egy szebb jelenre, és arra, hogy mi történik, ha a "mi lett volna ha" kifejezés valóság lenne…

A történet picit felszínes, de így is elhinti azokat a gondolatokat, amiktől azzá válik a film ami. A mentális csemegét nem tálalják fel aranytálcán, amiért csak ki kell nyúlnunk, hanem a dolgok mélyére kell néznünk, hogy észrevegyük. Talán ez is hozzátesz picit, nincs minden előre megrágva, marad valami feladat nekünk is.

A rajzokon néha azt éreztem, hogy nem elég kifejezőek. Mintha picit elnagyolt lenne, - kis túlzással - fércmunka. Biztos vagyok benne, hogy nem így van, de a kopottas színvilágot idegennek éreztem a film világától. Makoto élete színes és többnyire vidám, de mégis kifakult színekkel kell beérnie.

Tovább nem csavarnám a mondatokat. Az idő fölött járó lány nem egy gyerekmese, pedig egy csepp vér sem hullik benne. De nem is egy könnyed esti szórakozás. Útravalót ad, amin lehet gondolkodni, egy picit elmélázni a "mi lett volna ha" szófordulaton. Simán 8/10, érdemes elővenni néhanapján.

Toki o kakeru shôjo (The Girl Who Leapt Through Time)
színes, japán animációs film, 98 perc, 2006
r: Mamoru Hosoda