Egy pillanatra átvillan az agyunkon a Diploma előtt, Mrs. Robinson és Simon & Garfunkel, ahogy a rövid történeti összefoglalóra tekintünk. Ne tévesszen meg minket Alexis Bledel lehetetlenül kék szeme, ez nem az a film. Sehol sincs a nagy klasszikushoz képest, pedig nagyon is a nyomdokaiba akar lépni. Egy picit kicsinosított kliséhalmazzal ma már nem lehet lenyűgözni a nézőt (csak ha überbrutál a látvány).

Ryden Malby már előre kitalált mindent. Mi lesz, ha nagy lesz, hol fog dolgozni, hol fog lakni. Igazi karrierista lány. A diplomaosztóig minden simán halad, de utána feje tetejére áll a világ. Nem kapja meg az állást, vissza kell költöznie a szüleihez és újra kell gondolnia, hogy mit is akar. Kiszabadult egy buborékból a nagybetűs ÉLETbe és most nem tudja, hogy mi legyen.

Nincs egyedül tegyük hozzá. Egyetemen, főiskolán még csak-csak elvegetál az ember, de mi lesz, ha onnan kikerül? Hálás témához nyúlt a film. És ahogy 1967-ben, úgy ma is van aktualitása és lesz is, míg világ a világ. Egy jó jellemrajzi drámában (jó színészekkel) ki lehetett volna használni a témában rejlő kimeríthetetlen lehetőségeket. Picit máshonnan közelíteni, mint a Diploma előtt. Nem szeretnénk egy remake-t látni.

Nos, tényleg máshonnan közelít, mint a nagy "előd". A drámai megközelítés helyett, inkább vicces-romantikusra fogták a figurát. Nem bíztak semmit a véletlenre. Egy szemernyi eredetiség sincs a filmben. Adott a jócsaj (lehetetlenül kék szemekkel), van neki ellensége, hülye családja, és persze ott van a srác, aki odavan érte, de hősünk ezt nem veszi észre.

Egymásra dobáltak pár klisét, nyakon öntötték valami sekélyes konfliktussal és kész is. Picit összerázták, hogy az ízek összeérjenek, de ezt is csak tessék-lássék módon tették. Alexis Bledel a szemein kívül (lehet most már picit túlzásba viszem ezekkel a szemekkel…) semmit nem tud felmutatni. Ami elég volt a Szívek szállodájában, az itt már édeskevés. A meg nem értett érzékeny srácot Zach Gilford alakítja. Nem tudom mit tud a srác, mert ez a szerep nem kívánt tőle semmit.

Súlytalan párbeszédek szállnak tova az éterben. Az érzelmi csúcsponton kínunkban nevetünk. Egy ígéretes és hálás alapötletet dobtak ki a kukába. Elpazarolták egy gagyi romkomra, ahol még néhány nagyobb név is égeti magát. Pontszámilag a 4/10-et még megcsípi... Csalódnom kellett. Lehet, hogy egy modern Diploma előttöt szerettem volna, de közben rájöttem, hogy Dustin Hoffman (majdnem) első filmjét nem lehet csak úgy lelökni a trónról.

Post Grad
színes, amerikai vígjáték, 88 perc, 2009
r: Vicky Jenson