Barney szerencsés ember. Még akkor is, ha a film több pontján az események erre rácáfolni látszanak. Szerencsés ember, mert megtalálta a másik felét. Megtalálta azt a személyt, akivel tökéletesen kiegészítik egymást. Ugyan néhány próbálkozásra szüksége volt, de ez sosem tántorította el.

Barney nemcsak szerencsés, de bátor is. Bátor, mert tudta, hogy mikor kell a szívére hallgatnia. Tudta, hogy miben kell elnyomnia a józan ész szavát. Lehet, hogy csak a vak szerelem volt a mozgatórugója, de ez mindegy is. Volt bátorsága megtenni azt, amit mások csak egy életen át tervezgetnek és minden nap a „majd holnap megteszem” felkiáltással csapják agyon a kínálkozó lehetőséget.

A film hosszabb-rövidebb visszaemlékezésekre épül. Rögtön az elején Rómában találjuk magunkat. Hőseink még fiatalok és élvezik az életet. Aztán már az amerikai kontinensen vagyunk. Barneynak bejönni látszik az élet. Aztán egy nővel megfordul Barney körül a világ.

A film többnyire vicces, de azért a drámásabb elemek is erőteljesen nyomot hagynak. Vannak pillanatok, amikor egy nagyon dráma is elismeréssel bólintana, aztán a következő pillanatban pedig megint fülig ér a szánk. Ez főleg az első felére jellemző a filmnek. Ahogy haladunk előre, és ahogy Barney is megkomolyodik kicsit, úgy a film is „veszít” a vicces hangulatából. A végére már egy kőkemény drámában vagyunk, ahol láthatjuk, hogy milyen is az, amikor valaki nem csak testileg épül le öregkorára. Sokkal rosszabb ez, mint ha csak gyorsan és fájdalommentesen távozna az ember./p>

Barney és a nők egy érdekes film. Nem egy tipikus romkom (hál istennek), de azért nem is az a végletekig húzott romantikus dráma, ahol már-már kötelező sírni. Érdemes majd a gyöngyház színű vászon elé járulni december elején. Dustin Hoffman, Paul Giamatti és Rosamund Pike játéka pedig tényleg csak hab a tortán. 8/10.

Bemutató: 2011. december 1.