Jason Statham neve az utóbbi években legtöbbünknek egyet jelent akció jelenetek tömegével. A minőségre sem szokott panasz lenni. Futnak, lőnek, macsón néznek, és sosem fogynak ki a golyókból. Pont ezt várjuk – nem is kell ennél több egy akció filmbe. Egy(-két) jó csaj mondjuk még elfér, de az már tényleg über alles.

A Killer Elite-ben valamiféle krimi-akció hibridben találjuk magunkat, ahol hőseink nem akarnak az okok után nyomozni – azok nyomoznak hőseink után. Néhány SAS-es tag kicsinálása a feladat. Nem rutinmunka, de egy barátért sok mindent bevállalunk. Danny már szeretne visszavonulni, de még egyszer össze kell rántani a csapatot, hogy Hunter életét megmentsék.

A film úgy halad végig a lineáris történeten, mint egy masírozó díszszázad. Egy fél percre sem pillant ki, vagy esik ki az amúgy csigalassú ritmusból. Az ex-SAS katonák hullanak, a helyzet meg fokozódik, csak a nézőnek képtelenek ezt normálisan közvetítetni. Közben akció-jelenetek nem nagyon tűnnek fel. A gyilkosságok pontosan kiterveltek, de egyáltalán nem látványosak.

Aki látványra éhesen ül be erre a filmre, csalódni fog. Méghozzá nagyot. Az egyetlen említésre méltó jelenetet már majdnem a film legvégén tűnik fel, amikor a kötelezően élményromboló csavarral küzdenek (anti)hőseink. Bár meg kell hagyni, hogy Statham még akkor is egészen virgonc, mikor egy székhez kötve verik pépesre.

Statham mellett Clive Owen és Robert De Niro tűnnek fel. Persze rosszul nem játszanak, de azért nem is kényeztetnek minket, bár De Niro lényegében csak a nevét adja, mert alig láthatjuk. Clive Owen pedig egyszerűen röhejes ezzel a kis bajusszal az orra alatt. Jó csajnak Yvonne Strahovskit választották, és már a Chuckban is jól nézett ki – ez azóta sem változott.

Az egész film szürke – minden téren. A képi világ is, a színészek, a történet, az akciók. Nincs semmi kiemelhető, nincs semmi amiért érdemes lenne moziban nézni. Tévében talán, de még az is meggondolandó. A Killer Elite erősen gyengélkedik a legtöbb fronton, ahol gyengélkedni lehet. 3/10.