Diablo Cody. Hurrá! Jason Reitman. Megint csak hurrá! Újra együtt filmeznek. A Juno már kipottyant ebből és az nagyon betalált. A Young Adult is lehetne jó, a téma adott hozzá. Kisvárosból nagyvárosba szakadt önmegvalósító, 30-as éveinek végén járó szingli visszatér szülővárosába. Annyival van még megbolondítva a klisé történet, hogy (anti)hősünk azzal a céllal tér vissza, hogy visszaszerezze középiskolai szerelmét. Az már mellékes, hogy közben a srác megházasodott és családot alapított.

Egy frusztrált, életében csalódott ember tér vissza a kisvárosba. Az ottaniak bármennyire is ferde szemmel néznek rá, valahol mégis csak csodálják, mert volt bátorsága és elhivatottsága kiszakadni. Nézőként a másik oldal sokkal jobban kiütközik. Elhagyta a szülővárosát egy ismeretlen és bizonytalan, de kecsegtető jövő reményében, ami nem jött be. És most megragadt. Nem tud kitörni, pontosabban nem tud kitörni még egyszer. Próbál pótcselekvésekbe menekülni, de amíg nem ismeri el, hogy az élete vakvágányra jutott, addig nem lesz képes újra talpra állni.

Cody forgatókönyve sajnos nem ér fel a Junoéhoz. Az ott mutatott szellemesség és frissesség itt legtöbbször hiányzik. Szerencsére ezt némileg javítja a rendezés. Az egész teljesen depresszív. A főhős lelki állapotát 100%-ban sikerült elkapni. Minket is beránt kicsit a film és ezért elég kényelmetlen nézni. A kényelmetlen filmekre nehéz azt mondani, hogy jó. Ahhoz már egy új síkra kell emelkedni, ami nem egyszerű. Bár a Young Adultot ez sem menti meg teljesen.

A Young Adult jól rávilágít bizonyos problémákra, de a tálalás miatt egészen felejthető a film. Ez most bizony nem jött össze. Pozitívum viszont Charlize Theron, aki teljesen átlényegült a filmbeli karakterévé. Nem csak küllemében, de viselkedésében is. Talán ezt hívjuk jó színjátszásnak? :) 6/10.