Tényleg nem tudom, miért nem megy ez nekünk. Hiába bármilyen jó sztori, tehetséges stáb, vagy színészgárda, megfelelő technikai alap – Magyarországon javarészt nem készül sikeres közönségfilm. Az alkotásokat nem csak bányamélységeket súroló mozilátogatottság ássa alá (pláne ha magyar művekről van szó), ráadásként még valahogy képtelenek is vagyunk felzárkózni egy nemzetközileg ismert és elvárható színvonalhoz. A 2009-es Fonyód Gergely rendezésében mozikba kerülő Made in Hungária újabb sajnálatos példája: a magyar tömegfilm még nincs kész arra, hogy nagyot durrantson.

Az alaptörténet gazdag (Fenyő Miklós élete és az azóta már-már kultusszá vált Hungária együttes indulása),és  a közeg is megannyi lehetőséget rejt magában – például az atyáskodó szocializmus vicces/ironikus szemléletét, vagy egy kellemes nosztalgiázást a hatvanas évek fölött. A Made in Hungaria azonban esetlen és bizonytalankodó.

A történetvezetés vontatott, még annak ellenére is, hogy az alkotók megpróbálták a lehető legszínesebb cselekményszálakkal kitarkítani. Van itt barátság, szerelem, humor, bűntény, felnőtté válás, társadalomkritika, Ki mit tud – és persze Rock n’ Roll! Most akkor pontosan mit is nézünk? Musicalt, vígjátékot, krimit vagy romantikus drámát? Jó lett volna ezt még a forgatás előtt pontosan eldönteni! A filmben valahogy minden összevisszaságban tengődik, a jelenetek és a dialógusok megkreáltak, túlságosan utalnak saját mesterkéltségükre, még akkor is azt az érzést keltik, hogy önmagukat ismétlik, ha nincs így. Furcsa bugyutasággá fajul a történet – kár érte.

Erre még rátesz egy lapáttal az amúgy tehetségesnek ismert színészek bárgyú idétlenkedése a vásznon. Szabó Kimmel mindent messzemenőkig eltúloz – egyébként ugyanez jellemző Fenyő Ivánra is. Felvetődött bennem, hogy ez az irányított színészi játék talán a megjelenített kor „vagányközpontúságát” hivatott el képviselni. Hát… Nem sikerült. A női mellékszereplőkről meg inkább szót sem ejtek…

Ami talán segít ezen a siralmas helyzeten, az néhány egészen ügyes poén és  természetesen az örökzöld Hungária slágerek, ügyesen belekomponálva a tarkára sikeredett történet különböző jeleneteibe. Gyakran ezeket nagyszabású tánckoreográfia kíséri, amik igen látványosak és a sztorihoz hasonlóan érdekes színkavalkádok (pöttyös ruhák bő szoknyái suhognak, napszemüvegekben villantanak a srácok) – de ezek is idétlen musicalszerűséghez hasonlóan megkomponáltak, ami még többet elvesz a helyzetek spontaneitásából, pedig hát könyörgöm, életrajzi ihletésű filmről lenne szó, vagy mi, amiben legalább minimális szinten illene a realitáshoz kötődni! 

Kedves próbálkozás a Made in Hungária – (több)-kevesebb sikerrel. Talán még mindig nem tart ott a magyar film, hogy felzárkózzon a nemzetközi tömegalkotások színvonalas szintjéhez. Viszont marad nekünk a művészfilm – amiben gyakorlatilag kivétel nélkül mindig képesek vagyunk hatalmasat alkotni! (Hukkle, Taxidermia, Bibliothèque Pascal, Csak a szél, és persze még sokan mások!)

4/10