Kedvelem Ben Stiller filmjeit, sok jó van köztük. Ott van például az Apádra ütök (Meet the Parents) vagy annak a folytatása a Vejedre ütök (Meet the Fockers), mindekettő tényleg jó vígjáték. Persze itt még sorolhatnánk egy jópárat, mert Ben nem szűkölködik jó alakításokban. Az Éjszaka a múzeumban megjelenésekor óriási közönség siker volt. Majdnem rekordbevételt könyvelhet el.
Mikor még anno 2007 elején bekerült a hazai mozikba, gondoltam, hogy érdemes lenne szélesvásznon megnézni. Ez akkor lemaradt, de most már örülök, hogy nem dobtam ki 1000Ft-ot feleslegesen. Ez egy gyerekfilm. Ez vitathatatlan, csak ezt a készítők próbálták leplezni, hogy az idősebbeket is becsalogassák a mozikba és látva hogy, hogy teljesített, azt kell mondjam - sikerült.
Larry (Ben Stiller) egy tipikus lúzer, bármibe is fog, az félresikerül. Elvált, nincs rendes állása és folyton költözik, mert állandóan kilakoltatják. Mikor újra úgy néz ki, hogy költöznie kell és ezt megmondja a ex-feleségének, akkor erre ő azt javasolja, hogy korlátozzák a gyerekláthatást. Ekkor dönt úgy, hogy bármilyen munkát elvállal. Így kerül éjjeliőrként a múzeumba. Ez nem egy átlagos múzeum, itt esténként életre kell minden és az éjjeliőr feladat, hogy senkit ne engedjen be és ki. Persze azárt bonyodalom is van. Larry lúzersége miatt folyton a kirúgás határán van, de ott van Theodore Roosevelt (Robin Williams), hogy lelket öntsön belé és segítsen megtalálni önmagát.
A film végén ott van a jól megérdemelt happyend. Minden a helyérekerül, Larry megtalálja önmagát, elkapja a rosszfiúkat és még ki se rúgják. Ráadásul még a szerelem is rátalál, de ezt csak sejteni lehet, minden kiderül a folytatásban, ami 2009 májusában várható. És ugye hülye kérdés, hogy miért ne lenne folytatás, ha már egyszer fél milliárd dollárt hozott a konyhára. A pénz beszél a kutya ugat...
A filmben annyi kiaknázatlan lehetőség maradt, hogy szinte lehetetlen összeszámlálni. A készítők a főleg a vizuális humorra alapoztak. De ennek ellenére egyáltalán nem ütnek az ilyen próbálkozások. Csak néztem és éreztem, itt most nevetni kéne, de nem ment. Mindennek a csúcsa volt a pofozkodós jelenet, Ben Stiller igazán megalázta vele magát. A verbális humor háttérbe szorul, pedig elfért volna benne pár. Ez mondjuk érthető is, mert a célcsoport a kisgyerekek voltak. Egyszóval a poénok nem ütnek. Ezzel a film lényege veszik el, mert ugye egy vígjátékról beszélünk. Tipikus egyszernézős film. Az ember nem is akar visszaemlékezni rá, de szerencsére ez nem fenyeget, mert kb. egy nap után már semmire nem fog belőle emlékezni.
Értékelés:
Ilyen még nem fordult elő! Miközben írtam a posztot és újragondoltam a filmet, rájöttem, hogy még rosszabb mint elsőre gondoltam. Így ellentétben az eredetileg 4/10-es értékelés helyett csak 3/10-et kap. Szánalom és kész...
Megint egy független film. Junon felbuzdulva, gondoltam megnézek még egy-két független próbálkozást. Ellentétben a holliwoodi "szuperprodukciókkal" itt nem a látványon, meg a nagy neveken van a hangsúly, hanem a mélyebb tartalmon. A cél, hogy a nézőt gondolkodásra bírják. Bár ez így túlzott általánosítás, független filmek között is van mindenféle.
A kosztümös romantikus filmek nem tartoznak a kedvenceim közé. Néha azért kell egy-egy, ezért most közelebről is megvizsgáltam a Vágy és vezeklést. A Büszkeség és balítélet, valamint az Értelem és érzelem is hasonló művek, egyenlőre még nem láttam őket, de nem is tervezem. Érdekes hasonlóság a három film között, hogy mind kosztümös, a szerelem a központi téma és nem utolsó sorban a magyar címeik ugyanarra a szerkezetre épülnek. Ebben az esetben nem lehet a fordítók szemére vetni, hogy béna címet adtak volna, mert tényleg jól eltalált. Ez talán annak tudható be, hogy egy könyv adaptációról van szó.
