Ma este újranéztem gyerekkorom egyik nagy kedvencét. Itt sorokaznak a jobbnál jobb filmnek, Oscarra jelölt alkoltások, de mégis ezt választottam. És még most is tudott újat mutatni és ez alkalommal is jól elszórakoztam rajta, pedig a videokazettát rongyosra néztem anno. Kb 5 vagy még több évvel ezelőtt néztem utoljára. Nemcsak nosztalgia volt, visszagondolva arra az időre amikor még gondtalanul éltem a napjaim, hanem így érettebb fejjel nézve még többet mondott. Ebből is látszik, hogy régen értettek a "mesegyártáshoz", nemúgy mint manapság (pl Mézengúz).

Aki esetleg nem látta még  a filmet vagy urambocsá' nem is hallott róla, annak ejnye-bejnye és most rögtön beszerzi és megnézi ezt az örökérvényű alkotást. Remélem nem sokan vannak, akik nem ismerik a történtet, de az ő kedvükért leírom. Szóval lássuk:

A játékoknak van egy külön világa, amiről nem tud senki. Mikor senki sem figyel életre kelnek és élik vidám életüket. Így van ez Andy szobájában is. Woody a főnök és egyben Andy kedvenc játéka is. Minden csodás és idilli, míg meg nem érkezik Buzz Lightyear, a csillagharcos. Woody féltékeny lesz, szóval Buzz "véletlen" kiesik az ablakon. De ekkor még Woody nem sejti, hogy ő is hamar Buzz mellett találja magát a valódi világban. Innentől kezdődnek közös kalandjaik. Meg kell birkózniuk Siddel a gonosz szomszéd sráccal és vissza kell jutniuk Andyhez. Az idő pedig szorít, mert a költözés a nyakukon van.

Nem sokszor mondok ilyet, de a magyar szinkron szerintem jobb, mint az eredeti. Lehet ebbe belejátszik a megszokás is. Ugyebár egy animációs filmnél nehéz lenne értékelni bármiféle színészi játékot, így maradnak a szinkronok. Amik itt tökéletesen el lettek találva. Bár általában a mesékben nincs panasz a szinkronra. Lehet azért, mert egyszerűbb a nyelvezetük, nincsenek benne olyan szóviccek amiket szinte lehetetlenség jól lefordítani.

Ahogy már írtam, így érettebb fejjel többet mond a film. Bár kisgyerekként az ember nem figyel a jellemfejlődésekre és egyébb mélyebb dolgokra. De ez így is van rendjén. Pedig ebben mesében rendesen van jellemfejlődése. Buzz és Woody személyisége sokat változik egyetemben a köztük lévő kapcsolattal.

Végül pedig nem tudom elégszer elmondani, hogy ezt a mesét mindenkinek kötelező megnézni. Még akkor is, ha túl idősnek érzi magát egy efféle kiruccanáshoz. De mindenképp megéri.

A végtelenbe és tovább! 

Értékelés:

Gyerekkori nagy kedvencem, ha nem láttam 20-szor, akkor egyszer sem. Minden egyben van, egy jó ötlet és egy fantasztikus kivitelezés mellé.

9/10

Nem szokásom egy dologról többször írni. De ebben az esetben kivételt kell tennem. Az eslő évad végére értem és azt kell, hogy mondjam megéri a ráfordított időt. Egy rész 20 perc, mint azt ahogy előzőleg is írtam. Ha nem lenne ki kéne találni. 

Nemcsak, hogy alternatívát kínál, a már agyon ismételt Jóbarátokra (most éppen a Viasat3-on vetítik napi rendszerességel), hanem egyenesen túlnő rajta. Már nem is lehet nagyon tovább ragozni, egyszerűen király és kész.

Meg merem kockáztatni, hogy mindenkinek kötelező darab. A Viasat3 által indított TV6, több más az országos tv-kről hiányzó műsor mellett a My Name is Earlt is a műsorára tűzi. Így már azok is élvezhetik, akik nem jártasak az angol nyelvben. Remélem ez a kis kedvcsináló eléri a célját és páran belenéznek a sorozatba. Előző My Name Is Earl post itt

8 Oscar-jelölés már jelent valamit. Vagyis azt hittem. Ebből a 8-ból én szívem szerint legjobb férfi mellékszereplőnek járót most rögtön odaadnám. Javier Bardem kivállóan alakítja a pszichopata gyilkost, az egész emberből csak úgy sugárzik, hogy őrült, de tudja mit csinál. Eltekintve tőle nem érdemel ennyi jelölést a film.

Krimiként indul, de aztán átvált egy menekülős thrillerbe, ahol csak úgy hullanak az emberek. Bőrszíntől, nemtől és kortól függetlenül. Llewelyn Moss (Josh Brolin) talál egy táskányi pénzt, nem kevés heroin társaságában és egy joadag hullát mellé a puszta közepén. Magához veszi a pénzt, pedig tudja mi lesz a következménye. De hát ő is csak egy gyarló emberi lény, akit a pénz hajt. Szóval innentől kezdve menekülni kell, mert másnak is kell a pénz és a tanúkat nem szeretik, szóval neki halnia kell. A másik szálon Bell sheriff (Tommy Lee Jones) nyomoz az ügyben, vagyis inkább csak úgy tesz, mert nem akar belekeveredni, öreg ő már ehhez.

A film nem a nyomozásra és nagy mélységekre koncentrál, hanem marad a felszínen. Nem tudjuk meg kik mozgatják a szálakat a háttérből, de ez itt és most nem is fontos. Csak Moss, Chigurh és a pénz a fontos. Senkiről és semmiről nem tudunk semmit és ebben van az egész film varázsa. Nem szórakoztak a készítők a film elején azzal, hogy egyesével felépítsék a karakterek jellemét. A film végére se leszünk okosabbak a szereplők előéletét illetően.

A film egésze kicsit unalmas, vannak benne pörgősebb jelenetek, de nem jellemző. Ez az unalmasság sokat ront az összképen. Nem is beszélve a főszereplőről (Josh Brolin) aki nem alakít sehogy. Csak ott van a képernyőn és kész, nem teszi oda magát rendesen. Általánosságban azt mondhatom a filmről nincs meg a kellő hangulata, de azért nehéz itt általánosságban beszélni, mert vannak kiemelkedően jó jelenetek. Amikben remekelnek a színészek és hangulat is a helyén van.

Értékelés:

Összességében érdemes kifizetni a mojiegy árát és beülni rá. Ha másért nem is, akkor Javier Bardem alakításáért. A hideg futkosott tőle a hátamon mikor feltűnt a színen, de itt teljesen jó értelemben. Viszont a kettősség miatt csak 7/10.

A sport mindig is jó alapot szolágltatott a vígjátékok számára. Ebben az esetben egy a "nagy" sportokhoz képest elenyésző népszerűségnek örvendő ping-pongot vették elő. Ráhúztak egy bűnüldözős storyt és szereztek hozzá egy főgonoszt (Christopher Walken) és egy megalázott, lecsúszott ping-pong tehetséget (Dan Fogler). Szóval a történet sablonos, de elmegy, mert nem ez a lényeg a filmben.

Randy Daytona egykor híres ping-pong játékos volt, az Olimpiára is kijutott. Ez a múlt, mára viszont teljesen lecsúszott. Egy nap Rodriquez ügynök az FBI-tól felkeresi és beszervezi egy titkos küldetésbe. Randy elhatározza, hogy visszaszerzi megtépázott hírnevét és bosszút áll apja gyilkosán. Közel 20 év kihagyás után már ő sem a régi, szóval edzésre van szüksége. A legnagyobb ping-pong mesterhez megy edzeni, a vak Mr. Wonghoz. Itt ismerkedik meg Maggie-vel, Mr. Wong unokahúgával, aki nemcsak igen szexi, de a ping-pong ördöge is. Feng egy ping-pong fanatikus és a világ legjobbjainak rendez versenyt életre-halálra. Randynek sikerül bejutni a versenyre. Kis csapatával a dzsungel közepére utaznak, hogy megnyerjék a tornát és Fenget rács mögé juttassák.

Az elején még tényleg jó ötletek vannak benne, a szövegek nem különösen viccesek, de akad egy két poén. Kicsit paródia jellegű az egész, de ez nem segít rajta. A jó ötleteket csak felvillantják, de nem fejtik ki. Minig marad még benne valamennyi és van benne jópár kiaknázatlan lehetőség, amit ha kihasználnak akkor egy fokkal jobb is lehetett volna.

Az egészet a befejezés rontja el, persze van happy-end meg robbantás is (ami mellesleg elég szánalmas), de akkor is összecsapott lett. Túl sablonos, még ehhez a filmhez képest is. A végső nagy "harc", azaz ebben az esetben ping-pong játszma röhejes és nem a jó értelemben, nem mintha lenne a röhejesnek pozitív értelme. A jó elnyeri jutalmát, a gonosz meg a büntetését.

Összességében nem számítottam jobbra, csak Christopher Walkenben csalódtam kicsit, tőle azért jobbat vártam, mégha ilyen gagyi filmben is szerepel.

Értékelés:

A film egy gyenge közepes, egy-két jó poénnal. A befejezést én biztos másképp oldanám meg, valami nagy csattanó kéne a végére. 5/10