Persze filmek szempontjából összegezve. Gondolom már sokan belefutottak a neten ebbe a pazar videóba, de én sem hagyhatom ki. Szóval fogyasszátok egészséggel. Emlékszem tavaly is volt hasonló, de előásni már nem biztos, hogy sikerül majd.

A Barney és a nők című nagyon kellemes darab mától látható a mozikban. Pár hete előfordult itt egy vélemény a blogon. Bár alig kell legörgetni, de ezen a linken is elérhető.

Ha ezen a héten moziba kirándulnánk, akkor érdemes erre a filmre beülni. Megéri.

Most egy teljesen nem témába vágó felhívás következik.

Van ez a tumblr nevű cucc és jó. Nagyon jó. Én kíváncsi lettem a felhasználók szokásaira, ezért összedobtam egy kérdőívet. Csak néhány kérdés van benne. 5-6 perc kitölteni. Így arra kérnék minden kedves olvasót, aki használja/használta a tumblr-t kérem szánjon rá pár percet. Köszönöm.

És akkor a link: http://goo.gl/Sovym

Elindulnak az első képsorok és az első ami szembetűnik az az, hogy a látvány 100%-osan 3D-re optimalizált. A vetítés ugyan a jó öreg 2 dimenzió határain belül maradt, de még így is teljesen kivehető volt, hogy hol akartak kilépni a 3. dimenzióba. Ha majd november végén erre a filmre esik a választásunk, akkor érdemes azért a plusz egy dimenzióért kiadni a többletet.

A film felütése zseniális. A mérnöki pontossággal megtervezett és katonai precizitással végrehajtott ajándékosztás tele van ötletes megvalósításokkal, közben látványos és nem utolsó sorban vicces is. Az egyetlen félrenyúlás Artúr berobbanása a képbe. Végigbénáz az irányítótermen s közben felborít mindenkit. Ő a porszem a gépezetben. Persze karácsony furcsa is lenne, ha minden flottul menne. Kell a fejetlenség, a kapkodás. Ez ugyanúgy hozzátartozik az ünnep szelleméhez, mint a szeressük egymást közhely.

A film a konfliktus kibomlásánál csúszik meg először. Innentől enyhe lejtmenet a fináléig, ahol azért visszahoznak valamennyit. Szerencsére nem ennyire borús a film összképe. Mindig találunk valamit, ami feldobja az amúgy nem túl sziporkázó történetet. A kis ötletek mentik meg a filmet. A központi dilemma, vagyis a karácsony/télapó értelme és létezése, csak halvány körítés.

A nagyapó és a nagyobbik fiú szócsatái ragyogó csillagok az éjszakában. Nagyapó amúgy is érdekes karakter és bár elsősorban önző emberi vágyai hajtják, mégis hősünk egyetlen érdemi segítőtársa. Naiv hősünknek, Artúrnak elég sok idő kell, hogy végre felfogja, hogy mi történik körülötte. A jellemfejlődés a morális megvilágosodás ugyan számunkra nem okoz nagy örömöt, de megkönnyebbülést annál inkább, mert végre abbamarad Artúr állandó nyavalygása.

Karácsony Artúr is egy olyan mese, ahol nem tűnik fel, hogy mekkora nevek is fecsegnek a vásznon. Csak azt érzékeljük, hogy eléggé eltaláltak a hangok (eredeti nyelvű kópiáról beszélünk most), és hogy mennyire jól tudnak játszani a hangjukkal. Nekem is csak a stáblista bekúszásakor lett világos, hogy többek között Hugh Laurie, James McAvoy és Bill Nighy hangján szólalnak meg a karakterek.

A film néhány mélypontját ellensúlyozzák a már említett apró ötletek. Ezek viszik el a hátukon a teljeses játékidőt. A Karácsony Artúr pont ezért élvezhető film. Mindenki talál magának valamit benne, ami rendesen betalál. Ha csöpögős karácsonyi hangulatra vágyunk, vagy éppen valami új megközelítésre a már végletekig lerágott, megemésztett és visszaöklendezett karácsonyi témában. Nálam a télapó mítosz új köntösbe helyezése adta meg a kellő alapot, hogy nem unatkozzam a film alatt. Ha majd már nagyon karácsonyi a hangulat a plázákban, akkor érdemes ezzel a filmmel kicsit kizökkeni. 7/10.

Bemutató: 2011. november 24.

Barney szerencsés ember. Még akkor is, ha a film több pontján az események erre rácáfolni látszanak. Szerencsés ember, mert megtalálta a másik felét. Megtalálta azt a személyt, akivel tökéletesen kiegészítik egymást. Ugyan néhány próbálkozásra szüksége volt, de ez sosem tántorította el.

Barney nemcsak szerencsés, de bátor is. Bátor, mert tudta, hogy mikor kell a szívére hallgatnia. Tudta, hogy miben kell elnyomnia a józan ész szavát. Lehet, hogy csak a vak szerelem volt a mozgatórugója, de ez mindegy is. Volt bátorsága megtenni azt, amit mások csak egy életen át tervezgetnek és minden nap a „majd holnap megteszem” felkiáltással csapják agyon a kínálkozó lehetőséget.

A film hosszabb-rövidebb visszaemlékezésekre épül. Rögtön az elején Rómában találjuk magunkat. Hőseink még fiatalok és élvezik az életet. Aztán már az amerikai kontinensen vagyunk. Barneynak bejönni látszik az élet. Aztán egy nővel megfordul Barney körül a világ.

A film többnyire vicces, de azért a drámásabb elemek is erőteljesen nyomot hagynak. Vannak pillanatok, amikor egy nagyon dráma is elismeréssel bólintana, aztán a következő pillanatban pedig megint fülig ér a szánk. Ez főleg az első felére jellemző a filmnek. Ahogy haladunk előre, és ahogy Barney is megkomolyodik kicsit, úgy a film is „veszít” a vicces hangulatából. A végére már egy kőkemény drámában vagyunk, ahol láthatjuk, hogy milyen is az, amikor valaki nem csak testileg épül le öregkorára. Sokkal rosszabb ez, mint ha csak gyorsan és fájdalommentesen távozna az ember./p>

Barney és a nők egy érdekes film. Nem egy tipikus romkom (hál istennek), de azért nem is az a végletekig húzott romantikus dráma, ahol már-már kötelező sírni. Érdemes majd a gyöngyház színű vászon elé járulni december elején. Dustin Hoffman, Paul Giamatti és Rosamund Pike játéka pedig tényleg csak hab a tortán. 8/10.

Bemutató: 2011. december 1.