"Gyorsabb egy repülő puskagolyónál, több ereje van, mint egy mozdonynak, és képes átugrani hatalmas épületeket egyetlen elrugaszkodással." Hangzik el a klasszikus Superman rajzfilm minden egyes részében, s nyugodtan elhangozhatna a szintén klasszikusnak számító filmekben, melyek közül a második kerül karácsony másnapján a tv képernyőjére.

A legfurcsább (ugye, ahogy Tarantinotól megtudtuk ő az egyetlen, aki valójában szuperhős, s másik szerepe, Clark Kent az alteregó) szuperhős másodszor tűnik fel a filmvásznon Chritopher Reeve által életre keltve, s ezúttal nem csupán a nemezisének tekinthető Lex Luthorral kell szembeszállnia, hanem a múltjából előbukkanó kriptoni foglyokkal, Zod tábornokkal és két csatlósával is. E közben pedig szerelme, Lois Lanne rájön, hogy partnere Clark azonos Supermannel, aki így az erők nélküli halandó életet választja, s így teljesen védtelen marad apja ősi ellenségeivel szemben.

Természetesen nehéz lenne azt mondani, hogy ez egy klasszikus karácsonyi alkotás, mely az ünnep szellemével tölti meg a nappalit a tv fényén keresztül, de ettől függetlenül mindenképpen remek szórakozásnak ígérkezik mind a kicsiknek, mind a nagyoknak. (Filmmúzeum 18:45)

Vetítik: december 25. 19:00, RTL Klub

Csupó Gábor második rendezése visszalépés a Híd Terabithia földjére után, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne jó. Első egész estés rendezése inkább kísérletezgető jellegű volt, ezzel szemben itt visszatérünk a kommersz vonalra.

A Holdhercegnő minden ízében mese, a komolyság árnya sem vetül rá. Igazi romantikus történet csodákkal és váratlan pálfordulásokkal. Ellenségek válnak legjobb barátokká egyik pillanatról a másikra, vagy egyesek másodpercek alatt értékelik át az életszemléletüket. A végén – azért sejthetjük –, hogy mindenki jól jár ezzel, mert a happy end már az első képkockától úton volt.

Mondhatnánk, hogy ezek az illogikus fordulatok a történet gyengeségei, mintsem erősségei. És nem is járnánk messze az igazságtól. A Holdhercegnő egy bizonyos kor után már nem nyújt felhőtlen szórakozást. Teljes mértékeben a gyerekekre koncentrál. Ennek megfelelően a történeti csavarokat már láthatjuk z film elindulásakor, és a végkifejlet sem titok.

Ennek ellenére kellemes családi szórakozás lehet, bár fel kell készülnünk, hogy ez nem Terabithia. Erőteljesen tévéfilm jellegű, pedig moziban is játszották. Bizonyos, a filmektől független faktorok miatt nem szoktam javasolni filmek tévében való megtekintését, de ha ma mégis a képernyő előtt kötnénk ki, akkor a lehetőségek közül a Holdhercegnő egy igen jó választás. Messze nem tökéletes ez a film, vannak gyengeségei, amik egy idősebb nézőnek már nagyon szúrhatják a szemét, de a kicsiknek kellemes másfél óra lehet ez a mese.

Ha pedig a helyszínek nagyon ismerősnek tűnnénk az csak azért lehetséges, mert néhány jelenetet itthon forgattak. Feltűnik a pilisi erdő, vagy éppen az Operaház is. Mindig kellemes élmény felfedezni kis hazánk tájait a külföldi filmekben. :)

Vetítik: Szombat (december 25.), M1 9:55

magyarul beszélő, rajzfilmsorozat, 8 perc 2007.
Rendezte: Jankovics Marcell
Mesélő: Szabó Gyula 

Ha mese, akkor magyar mese, ha pedig magyar mese, akkor népmese. Abból is a legszebb és legprofibb fajta. 

A TV Macis gyerekblokk kedvenc darabja, a Magyar Népmesék mindent üt. Tipikusan mesés mese, még abból az időből, amikor nem az erőszak és bugyuta poénok felől próbálták megközelíteni a fiatalság krémjét, a gyerekeket. Gyönyörűen kidolgozott rajzok, Szabó Gyula hangja, tipizált, de szerethető karakterek, és persze az elmaradhatatlan tanulság az, ami minden magyar illetőségű ember kedvencévé tette.

Gyerekekkel karácsony első napjának reggelén mindenképp jó választás, s a hozzám hasonló rajzfilm imádó egyének sem fognak csalódni népünk régi meséiben, és legjobb mesélőjében. 10/10

Már lassan 10 éve, hogy egy nagy kék szörny szórakoztat minket. Ez idő alatt megnéztük és újranéztük ezt a kedves mesét néhányszor. Ez még egy olyan Pixar mese, ami úgy tudja szórakoztatni a nagyokat és kicsiket, hogy nem kell fingós-böfögős poénokhoz nyúlnia, de még kulturális utalásokkal sem kell bűvészkednie. Az ötletes történet, és a szerethető karakterek bőven elég okot nyújtanak a szórakozásra.

A szörnyek világa kellően morbid, de közben végletekig naiv. És talán ez az a párosítás, ami kellően kiegyensúlyozza egymást. Nem leng ki egyik véglet felé sem annyira, hogy a másikat elnyomja. A történetet és ezt a képzelt világot erő hatások összessége valahol középen tartja ezt a mesét. Félelmetes, de szerethető, és közben még vicces is. Az összetevők briliáns elegye a film.

Talán nem a legkarácsonyibb, viszont egy messzemenőkig családi film, ami nagyon sok polcon ott figyel. Érdemes hát elővenni és együtt izgulni a kislány sorsán Mike Wazowski és Sully társaságában. Most nem az a cél, hogy a film mélyére nézzünk, szóval további elemezgetésekbe nem bonyolódnék. Viszont amellett nem mehetünk el szó nélkül, hogy a Pixar milyen nagyszerűen ágyazza a mondanivalót a filmjeibe. Még akkor is, ha csak az áltános hollywoodi üzenet van ott. Mindig elegáns és sosem tolakodó. Boo szobájában felfedezhető Toy Storyból átemelt rengeteg játék pedig csak hab a tortán.

Ha nem kifejezetten karácsonyi filmet szeretne valaki nézni, de mégis úgy érzi a terítékre kerülő mozgóképnek passzolnia kell a Szent estéhez, akkor a legjobb helyen jár, hiszen Luigi Magni alkotásnál talán nem is találhat ideálisabbat.

A film Néri Szent Fülöp életét dolgozza fel, illetve merít Loyolai Szent Ignác munkásságából is. A középpontban azért az előbbi áll, aki az 1500-as évek humanizmussal megtelt Rómájában árva gyermekeket nevel. A bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor magához veszi a kis tolvaj Cirfischiót, aki rossz néven veszi, hogy a bíboros és szolgája durván bánnak a szerzetessel és vele, így bosszút esküdik.

A misztikum és realizmus (mágikus-realizmus) határmezsgyéjén egyensúlyozó történet az egyik legszórakoztatóbb családi film, mely igaz jócskán átrajzolja a történelmi szereplőket, ám ezt oly szórakoztatóan teszi, hogy könnyen elfelejtjük ezt a kis csalást. (Filmmúzeum, 19:00)