Erre a filmre már csak azért is érdemes felfigyelni, mert a gyönyörű és tehetséges Claire Danes játszik benne. Egy autista lány útját követhetjük végig az elutasítástól az elfogadásig. Mind a körülötte lévő emberek, mind pedig saját maga szempontjából. Temple Grandin autizmusa lévén egy szokatlan nézőpontból látja a világot és ez segít elérni neki, amit szeretne.

Tökéletes példája ez a film az emberi akaraterőnek és kitartásnak. Igaz történet erőteljesen amerikaira formálva. Csöpög belőle a tenni akarás, a self-made man ideológiája és persze az, hogy ha nagyon akarsz valamit és teszel is érte, akkor semmi sem lehetetlen. Csupa amerikai szlogen, ami már a könyökünkön jön ki, mert minden második film erről szól. Mégis olyan távolinak érezzük az egészet. Pedig ezt dörgölik minden nap az orrunk alá: „Légy, aki lenni akarsz!” Kár, hogy a világ ezen felén nem ennyire rózsás a helyzet, de ez még nem jelenti azt, hogy egy megható és jól megrendezett történetet ki kéne dobnunk a kukába.

Megtörtént eseményekből egészen könnyű könnyeket és érzelmeket előcsalogató filmet forgatni. Csak egy jól megírt forgatókönyv kell, elfogadható színészi alakítások, és persze egy jó iparos munkának beillő rendezés. Itt mindez megvan. Sőt Claire Danes messze túlteljesíti az elvártakat. Meggyőzően formálja meg az autista Temple Grandin szerepét.

Temple látásmódját is egészen jól elkapja a film. A teljesen fotografikus memória ábrázolása a bevillanó képekkel jól szemlélteti, hogy milyen lehet, habár fogalmunk sincs. Nekem legalábbis, mert elkerültem azt a sort születéskor, ahol a fotografikus memóriát osztogatták bőszen.

Temple Grandin számára minden adott, hogy egy jó tévé film legyen. S ezeket ki is használja. Érzelmes, megmozgatja szunnyadó és elhanyagolt együttérzésünket. Talán még egy-két könnycseppet is csal a szemünkbe. Mostanában az HBO-n kaphatjuk el, és érdemes is, mert egy érdekes életutat csomagol érzelmes köntösbe. 7/10.

Ahogy az eddigi évek során is, most is visszatekintek az emlúlt 365 napra. Bár idén meglehetősen szűkös volt a felhozatal a blogon, ennek ellenére született néhány bejegyzés, amire büszke vagyok. 

A listák idén is elkerülik a blogot. Nem tartom fontosnak, hogy még egyszer felkerüljön a netre ugyanaz a 10-15 film, ami más listákon is szerepel, csak éppen más sorrendben. Megteszik ezt mások, s aki olvasott minket, tudja, hogy mik jöttek be és mik nem. Ehelyett szeretek inkább elmélkedni az elmúlt évről picit. Arról, hogy mit terveztem és abból mi vált valóra. Meg arról, hogy mi legyen jövőre (vagy inkább idén, attól függ honnan nézzük).

Mint azt a tavalyi kis összegzőmben is írtam, 2010-re nem terveztem nagy dolgokat, de még világmegváltást sem. Ennek megfelelően nem is történt semmi eget rengető. Az év elején a megszokott úton robogtunk tovább, majd a nyár hozott egy kisebb törést a téridő kontinuumba. 3 hónap szünet következett. Visszatérés után erőteljes leeresztés. Nagyon kevés bejegyzéssel (de azok legalább viszonylag jók lettek), és megcsappant látogatottsággal. Ez nem szegte kedvem és az sem, hogy most már csak egyedül írom a blogot és nem úgy néz ki, hogy egyhamar jelentősen felduzzadna a szerkesztőgárda.

Az év végére összehoztuk a karácsonyi filmajánlós kis külinkiadásunk második felvonását. Mikro kivitelben, mert hogy hárman, mindössze három napon keresztül ajánlottunk. Rövidsége ellenére is sikernek könyvelem el - és az sem hanyagolható el, hogy sok embert vonzott a blogra.

2011-re ugyanazt tudom ígérni, mint 2010-re. Itt leszünk és írunk is (a folymatos T/1 a remény utolsó csírája, hogy valaha sok szerkesztős, látogatott blog leszünk).

Nem maradt más hárta, minthogy jó olvasgatást és sikerekben gazdag új évet kívánjak az olvasóközönségnek. 

BUÉK!

Elmúlt a karácsony utolsó napja is, és ezzel a Filmdzsungel karácsonyi különkiadása is a végéhez ért. Meglehetősen rövid volt, és lehetett volna tartalmasabb is. Sebaj, majd talán egy másik alkalommal. Ettől függetlenül remélem azért az idetévedő olvasóknak sikerült ajánlanunk valamit, ami felkeltette az érdeklődésüket.

Ez a kis megmozdulás nem jöhetett volna létre mAri és paulkemp segítsége nélkül. Köszönöm nekik, hogy írtak. Lehetett volna több szerző is, de talán hárman is egészen jól tartottuk a frontot.

Az olvasóknak is köszönöm, hogy velünk tartottak három napon keresztül. Remélem néhányan tovább is maradnak, s követnek minket ezután is.

Már kifele haladunk a karácsonyi mizériából. Lassan a mesterségesen felfújt hangulatbuborék is leereszt. Karácsony utolsó napján már túl vagyunk a nagy kajálásokon és a családlátogatáson. Ezért is ajánlok most egy picit komolyabb filmet, ami már nem a szeretet és a mézeskalács bűvöletében született.

A Tolvajok városa Ben Affleck második egész estés rendezése. Komor, néhol igen szomorú, de minden percében valós. A történet Charlestownban, Boston egyik kerületében játszódik. Charlestownban a fegyveres rablás családi üzlet – apáról fiúra száll. Doug MacRay és bandája kiterveli és végrehajtja a rablásokat, de néha még a legjobban felépített tervbe is csúszhat hiba. És csúszik is.

Ben Affleck jól teremti meg a feszültséget, mind színészként, mind rendezőként. Kellemes filmet pakol le elénk. Nem egy könnyed esti szórakozás, de az élet sem csak mosoly és kacagás. Sötét jelent fest le és egy olyan életet, amiből kilépni nem egyszerű. Nem olyan, mint egy irodai munka, ahol ha megunod és van elég bátorságod lépni, akkor van is rá lehetőséged. Itt nem ilyen egyszerű és naiv barátunk, Doug MacRay kénytelen ezt saját bőrén megtapasztalni.

A Tolvajok városa még itt-ott megy moziban, de jól kell időzíteni, hogy el tudjuk kapni. Viszont én azt mondom, hogy érdemes. Akinek már elege van a hurráoptimista karácsonyi filmáradatból, annak érdemes átgondolni. Ben Affleck rendezőként még sokra viheti. Meg merem kockáztatni, hogy talán jobb a kamera mögött, mint előtt. Egyszóval a Tolvajok városa megérdemli a figyelmet.

Vetítik: Vasárnap (december 26.), RTL Klub 21:40

Pretty Woman
színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 119 perc, 1990.
Rendező: Garry Marshall
Főszereplők: Richard Gere, Julia Roberts

Levezetés képpen következzen a '90-es évek, és egyben Gere és Roberts egyik legszórakoztatóbb filmje, a Micsoda nő!. Eredetileg egy sötétebb new york-i drámának tervezték az alkotók, de egy hirtelen pálfordulással (mondhatni szerencsére) sikerült egy jó vígjátékot készíteniük.

Bár nem ebben az ünnepi idényben játszódik, de nem kevés tanulsággal szolgál a film az elfogadásról, és egymás alaptalan elítélésének rossz mivolta ellen szól. Edward (Gere) jól kereső, sikeres üzletember akinek Los Angeles-be kell töltenie néhány napot. Szórakozásként felszed egy, az utcán sétáló, kirívó öltözékű, kezdő örömlányt, Vivian-t. Eltöltenek egy kellemes estét, majd Edward egy hétre előre kifizeti a lányt: el kell játszania, hogy a partnere, s cserébe nem, hogy megfizetik, hanem minden földi jóban megmártózhat. Adódnak persze furcsa szituációk, de a lány rátermettségének köszönhetően, valahogy mindig kihúzza magát a bajból. A továbbiak, szerelem, bonyodalom stb. persze adottak.

Kellemes kis film, nem akar több lenni annál, ami, az utcai prosti kifinomult hölggyé válásának mesés története pedig jól keveri a humort és a romantikus szálat. 10/6.5