Vetítik: Péntek (december 24.), Viasat3 21:30

Love Actually
színes, magyarul beszélő, angol romantikus vígjáték, 129 perc, 2003.
Rendezte: Richard Curtis
Főszereplők: Hugh Grant, Colin Firth, Alan Rickman, Emma Thompson, Bill Nighy 

A Karácsony a szeretet ünnepe, legyen szó bármilyen családról, baráti társaságról, párokról. Az évnek e három napja, és az ezeket körülölelő hét a romantikusaknak a legszebb a világon. A tökéletes ajándékokért futkosunk, fát fogadunk örökbe, kipucolunk minden piszkot a lakásban, és a szívünkben is. A leginkább passzoló, és teljes lelki nyugalommal ajánlott filmem a szentestére az Igazából szerelem, mely hasonló, gyakran általunk is átélt élményekről, érzésekről szól, angol humorral, kedvenc brit színészeinkkel.

Ez talán az első olyan film, amit először az óriás vásznon láttam, és azóta is évente legalább kétszer újrázva van. A már előbb felsorolt indokok miatt, illetve a szálak fokozatos kibontása és a történetet vezetés könnyeden bonyolult. Olyan, mint a valóságban is, ha minimálisan is, de mindenki kapcsolatban áll mindenkivel, még egy olyan hatalmas városban, mint London. Mindenki megtalálja a saját alteregóját ebben a bő két órában. Mindegy, hogy a középosztálybeli családot, szerelmi háromszöget, vagy magát a frissen megválasztott angol miniszter elnököt is látjuk, az öröm, bánat, magány, szeretet érzése egyikük életében sem tér el. S pont ezért olyan, amiért mindenki szereti: kicsit sem szirupos, és egészen valóságos.

Az Igazából szerelem egy csupa szív film, a Szentestére pont illő, nézzétek bátran, aki már látta annak nem kell magyarázni, aki pedig még nem, annak kötelező. 10/8

Let's go get the shit kicked out of us by love.

Vetítik: Péntek (december 24.), Viasat3 10:50

Roman Holiday
fekete-fehér, feliratos, amerikai romantikus vígjáték, 118 perc, 1953
Rendezte: William Wyler
Főszereplők: Audrey Hepburn, Gregory Peck 

Eljött az év vége, és az ünnepek ideje. Mai karácsonyfa állításhoz, díszítéshez és Szentestére való készülődés jó hangulatának érdekében kapcsoljátok be a televíziót a Római vakáció miatt, vagy komolyan figyelve, vagy akár az előbbiekhez "háttérszórakozásnak" választva.

Ann, egy számunkra ismeretlen ország hercegnője Európát körülölelő politikai túráját fiatal, élni vágyó hölgyhöz méltóan egy idő után megunja. Római tartózkodásánál borul ki a bili, az illetékesek benyugtatózzák a lázadás első jeleire, ő ennek ellenére is megszökik, hogy egyedül, minden felhajtás nélkül fel fedezhesse a várost. A gyógyszer hirtelen hatása miatt egy padon fogadja az álom, s egy véletlen folytán Joe, az amerikai újságíró talál rá, majd viszi magához a hercegnőt, akit nem ismer fel. Másnap derül ki számára, hogy kit is fogadott be, s egyből a nagy lehetőségről, és óriási sztoriról álmodik. Minden létező látnivalót megmutat a főnyeremény Ann-nek, aki mit sem sejtve kezdi megkedvelni a férfit. 

Audrey Hepburn bája, és játéka általában önmagában is elég egy filmhez, de például ebben az esetben nem csak az elfogultság beszél belőlem: Oscar-, Golden Globe-, és BAFTA-díjjal is jutalmazták a Római vakációban nyújtott alakítását és Gregory Peck sem egy utolsó fickó. Minden híres lány-pénzéhes fiú szerelmes sztorijának egyik alapművét csekkolhatjátok ma délelőtt a Viasaton. 10/7.5

I've never been alone with a man before, even with my dress on. With my dress off, it's MOST unusual.

A tavalyihoz hasonlóan idén is szervezünk egy kisebb karácsonyi különkiadást. Hasonlóan a tavalyihoz idén is vendégbloggerek segítségét kértem, hogy minél több filmet tudjunk a kedves olvasók figyelmébe ajánlani.

Idén picit rövidebb lesz a megmozdulás a sok elfoglaltság miatt. Most tényleg karácsonyi lesz a karácsonyi filmajánló, mert december 24-én, 25-én és 26-án jelenik meg napi néhány bejegyzés. Eltérés az előző évhez képest az is, hogy nem csupán a tévéből ajánlunk. Előfordulhatnak régebbi, a polcon porosodó filmek is, amit esetleg eltakar egy könyv, de érdemes lehet a családdal együtt elővenni és újraélni az élményt.

Továbbá a résztvevők névsorával kicsit bajban vagyok. A tavalyi résztvevők jelezték, hogy szívesen becsatlakoznak, de eddig sajnos nem sok jelét adták, hogy tényleg megérkeznek majd a cikkek. Ami biztos, hogy mAri és paulkemp segítségére számíthatok majd.

Az összes, erre az alkalomra írt bejegyzés megtalálható lesz a karácsony2010 címke alatt.

Kívánok minden kedves olvasónknak kellemes ünnepeket és persze jó olvasgatást.

Minden évben van egy film, amit kikiáltok az év legjobban várt filmjének és ez számomra csak félig-meddig tudatos döntés. Két évvel ezelőtt A sötét lovag volt ilyen, idén pont a TRONt sikerült kiemelni a tömegből. Míg a két évvel ezelőtti jelölt maradéktalanul beváltotta a hozzá fűzött reményeket, idén sajnos ezt nem lehet minden kétség nélkül kijelenteni. A TRON jó-jó, de mégsem az igazi.

Az elején gyorsan letudnám a gyenge pontokat, hogy a végkicsengés mégis pozitív maradjon, mert bárhonnan is nézem, azért kellemes szórakozás volt ez a film.

Kezdjük talán a legalapvetőbbel – a történettel. Össze-vissza, kusza, banális, közhelyes, de legfőképpen kidolgozatlan. Nem akarom az eredeti 1982-es filmhez hasonlítani, de nem nagyon tehetek mást. Azt várnánk, hogy nem csak a látványvilágot újítják fel, hanem a történettel is kezdenek valamit. Ez nem így történt, és alapjaiban véve ugyanazt kapjuk, csupán a körítés jobb. A történet mérföldkövei ugyanott vannak, ugyanazok a csavarok, nem tudtak új terepre mozdulni.

Arról nem tudok nyilatkozni, hogy a párbeszédek mennyire lettek jók, mert 3D-s változatban csak szinkronosan adják a filmet. Viszont anélkül, hogy láttam volna az eredetit ki merem jelenteni, hogy a szinkron nagyságrendeket ront a film élvezeti értékén. A fordítás valami iszonyat pocsék - olyan szavak tűnnek fel, mint a szétpixelezés. A szinkronszínészekről meg aztán nem is beszélve. Borzasztóan unottal olvassák fel az eléjük tolt szövegkönyvet. Semmi átélés, semmi szenvedély. Pont ezért vagyok szinkron ellenes – függetlenül a film eredeti nyelvétől.

Úgy hirdetik a filmet, mint az év 3D-s élménye. Részemről én nagyon jól elvagyok a bevált 2 dimenzióval, így nem sokszor illesztem az orromra a 3D-s filmekhez szükséges szemüveget. Viszont most ha már, akkor a lúd legyen kövér, szóval rögtön IMAX3D. A valóságban játszódó részek semennyire sem tolódnak ki a harmadik dimenzióba, így csak az IMAX hatalmas méretei dobnak az élményen. Ezzel szemben a kibertérben már élvezhetjük a harmadik dimenziót is. Vagyis csak élvezhetnénk, mert messze nem akkora élmény, mint várnánk. Van néhány jelenet, ahol kijön a 3D, és látjuk az előnyét, de többségében azt éreztem, hogy ugyanezt az élményt tudná nyújtani a jól megszokott két dimenzió is.

Amit látunk, azzal viszont nincs gond. Engem megvettek kilóra a csupa neon, sötét és high-tech hatást keltő képekkel. A ruhák, a fénymotorok, a küzdelmek. Egyszerűen csak ültem és bámultam. Van egyfajta hangulata, amit nehéz leírni, viszont elég erősen beszippant. A kibertérben töltött durván egy óra az, amiért a filmet igazán érdemes megnézni. A valóságban játszódó részek nagyon haloványak.

A Daft Punk zenéjét kell agyondicsérni a látvány mellett. Szimplán csak tökéletesen simul hozzá a jelenetekhez. Az elektronika szerelmeseinek csemege, a többiek pedig csak simán bólogatnak, hogy ez bizony üt.

A castingot kell megdicsérni még, főleg azt a divíziót, akik a csajokat válogatták. Olivia Wilde-nak nagyon jól áll ez a testre simulós fénylő ruha. De a sziréneket is szívesen elnézegetjük a vásznon. :)

Összességében a TRON Legacy nem rossz film, bár nem is jó. Kár, hogy a 3D nem jön át, és hogy a szinkronnal tönkre vágják az élményt. A buta forgatókönyv sem segít helyre tenni a dolgokat. Egyedül a látvány és a zene marad. Ez viszont elég kárpótlás, hogy a film végül 7/10-et kapjon.

Ezt a filmet egyetlen mondatban össze lehet foglalni. Ez pedig nem lenne más, mint a fellengzősen hangzó: az ok nélküli film. Pedig tényleg erről van szó. Még maguk a szereplők is bevallják ezt. Persze ez görbe tükör akar lenni. Görbe minden szempontból mindenkinek. Próbál betartani a nézőnek, a filmkészítőknek, a stúdióknak, magának a hollywoodi álomvilágnak. Szóval mindennek, ami filmmel kapcsolatos. Kár, hogy a nagy görbület kellően távolról már csak egy lapos felületnek látszik. Itt is ez történik. Folyton egy lépést kell hátrálnunk, hogy a film ne másszon az idegeinkre, de mire kellő távolságba érünk, a görbület már inkább csak egy sima felület.

A Rubbernek megvannak a jó pillanatai. Néha csak úgy elrepül 20 perc a rövid 85 perces játékidőből. Aztán a következő két perc maga a kínszenvedés. Nem tudunk hova ülni a székben, hogy csak egy picit is elviselhető legyen az unalom. És aztán megint, semmi váltás nélkül elröppen 20 perc. A végén mégis inkább az élményt hamuvá égető unalom marad meg, mintsem a néha igenis nagyszerű pillanatok emléke.

A Rubber története talán felvillant valamit az ok nélküliségből. Adott nekünk egy közönséges autóabroncsunk. Egy szép napon valami sivatagos környezetben öntudatra ébred és elkezd gurulni. Kemény élet ez, és útja során néha még akadályokba is ütközik. Aztán mint minden teremtményen rajta is kitör, hogy több szeretne lenni. Ehhez felfedezi magában a képességet, hogy el tud pusztitítani dolgokat. Nem kell sokat várnunk az első lerobbanó emberi fejre sem. Aztán a következőre meg főképp nem. És akkor itt akad el a történet. Innen nem bír kimozdulni, mert ez tényleg annyira, de annyira lenyűgöző...

Valójában a film attitűdjével van baj. Azzal, hogy "na akkor én most nagyon megmutatom és bemutatok a rendszernek". Ezt nem lehet erőltetni. Ez vagy jön magától és valami nagyszerű születik, vagy nem és akkor szenvedés van a köbön. Itt sajnos a második eset áll fenn.

Egy részről másfél elpazarolt órának is tekinthetjük ezt a filmet, vagy levonhatjuk a tanulságot. Azt a tanulságot, ami kivételesen nem a vászonról árad felénk. Az a film, ami bebandzsítósan köldökbámulósnak tűnik, az valójában az is. És ha erre nincs gyomrunk, akkor nem érdemes erőltetni. Az ennyire durva művészi "önkifejezés", ami teljesen öncélú megvalósításokba fordul (mindegy, hogy zene, forgatókönyv vagy rendezés), már nem befogadható egy átlagos – inkább könzönségfilmeken szocializált – filmkedvelőnek sem.

Lehet azt mondani, hogy mekkora eszmék vannak itt, és hogy mennyire ötletesen használja ki a környezetet. Még azt is fel lehetne emlegetni görbe tükör tényleg görbe, csak jó szögből és távolságból kell nézni. Nos kérem ez számomra és szerintem a filmnézők nagy részének is felesleges. Persze látom az értéket, meg az akarást, csak leszarom – hogy ilyen vulgáris legyek itt a végére. A film megtekintését én csak nagy körültekintéssel javaslom, ha már valaki erre vetemedik.

Pontszám ezúttal nem lesz. :)

Bemutató: december 30.