Játékismertető: Torchlight

A bloggal kapcsolatos legkisebb ígéreteimet sem tudom betartani, és ez mindig is frusztrált. Nem szeretem cserbenhagyni az olvasókat, még akkor sem, ha csak egy embernek tűnt fel a mulasztásom. Végül is mindegy, picit megkésve ugyan, de elérkeztünk ehhez a ponthoz is; lassan, de biztosan másznak bele a karakterek a Word szerkesztőjébe.

Visszatérésként elkalandozunk picit a filmek világától, mert az utóbbi időben nem nagyon jutott idő mozgóképes anyagok nagymértékű fogyasztására. Viszont feszültség levezetésre szükség volt, így egy meglehetősen egyszerű, de annál szórakoztató játék után nyúltam.

A Torchlight inkább szól a casual gamereknek, mintsem a kemény magnak. A játék maga Diablora épít – minden tekintetben. A játékmenet egy nagy klikkelő verseny, ahol a változatos monsztákat kell halomra ölni, miközben egyre mélyebbre hatolunk a hegy gyomrába.

Körítés gyanánt valami történetet is kapunk, de igazából nem ez a játék mozgatórugója. A Torchlight nevű falucska alatt hatalmas barlangrendszer, amiben a gonosz lapul meg. Mikor a faluba vetődünk, pont segíteni szeretnénk egy varázsló csajnak, és így rögtön a dolgok közepében találjuk magunkat. 35 szint vár ránk, hogy kitakarítsuk a változatos szörnyeket belőlük.

A fő történeti szál mellett mellékküldetéseket is vállalhatunk, de ezek csakis önös célt szolgálnak, mert a hegy eldugott részeiben kalandozva csak értékes tárgyakra bukkanhatunk, a történetet nem egészítik ki semmilyen formában. Igazából erre nem is lenne lehetőség, mert a fő történeti szál is csak éppen annyi, hogy lehessen mondani, van itt történet is, nem csak értelmetlen öldöklés.

Elvileg a játékot akárhányszor játsszuk is végig mindig véletlenszerűen generálja az egyes szinteket. Ezt én nem nagyon vettem észre, pedig a játék 2/3-ánál karaktert váltottam, így újrajátszhattam az alsóbb szinteket. Bár azt el kell ismerni, hogy a kiegészítő küldetésként vállalható kisebb katakombák és bányajáratok elég változatosak és véletlenszerűek voltak. Talán, majd ha a 35. szint alá süllyedek ott már véletlenszerűek lesznek majd a pályák.

Mint már feljebb is említettem a Diablo játékmenetét majdnem egy az egyben átvette a játék. Ez persze nem gond, mert néha kell egy kis agyatlan hentelés is a sok agyzsibbasztó zh közé. Szerencsére nem teljesen Diablo klónnal van dolgunk, sok jó ötlettel egészíti a nagy elődöt. Például ott van a háziállatunk, aki mindig ott van velünk és segít a harcban, sőt még fegyverhordozó szerepet is betölt.

A jól bevált három kaszt is megmaradt. Csupán tőlünk függ, hogy a melák harcossal, a geek kinézetű varázslóval, vagy az íjász csajjal gázolunk térdig a lemészárolt szörnyek tetemeiben. A szokásos erősségek és hátrányok járnak a kasztokkal. Én első nekifutásra a nagydarab harcossal indultam neki a kalandnak, de félúton már kezdett unalmassá válni. Ezért is váltottam a varázslósrácra, aki inkább bízik a mágiában, mint a testi erejében. Változatos varázslatokkal és a semmiből elővarázsolt lényekkel indul harcba.

A varázslót sokkal változatosabbnak találtam, mert ahogy fejlődik egyre több féle varázslat érhető el, amik nemcsak egyre nagyobbat sebeznek, de látványosabbak is. A varázslóval nehezebben indul a játék, és talán többször halunk meg, de mellett szól az, hogy a játék vége fele sokkal könnyebb vele, mert rengeteg segítőt gyűjt maga mellé, ellentétben a harcossal aki mindig egyedül van.

Eddig csak a játékmenetet ecseteltem, ami nem túl változatos, de kellően élvezetes. Viszont ott van még a látvány és a zene. Talán ez a két komponens többet a dob a játékon mint bármi más. Gyönyörűen kivitelezett a lehetőségekhez képest. Csupán egykét helyen szaggatott be a játék, pedig a notebookom elég gyenge grafikai téren. A látvány kellően változatos, hogy az egysíkú játékmenetet ellensúlyozza. Néhány szintenként változik stílusa, nem is beszélve az rengetek fajta szörnyről, akikből annyi van, hogy szinte nincs is üresjárat a játékban.

A zene nem annyira jelentős "összetevő", mert könnyen helyettesíthető mással, de itt erre nincs szükség. Hangulatos dallamok csendülnek fel a háttérben és sok óra játék után sem tűnik monotonnak, vagy sokat ismétlődőnek.

Pici fájdalom, hogy nem nyújt hosszú távú szórakozást a játék, mert véges időn belül megunható. Én jelenleg olyan 25 óra körüli időt töltöttem a játékban és már kezd kimerülni. Talán, ha a harmadik kasztot is kipróbálnám, húzná még egy ideig. Ezen túl nulláról a történet végéig alig kell 13-15 óra, és ebben már számos mellékküldetés és meghalás is benne van. Egyszóval ez a játék viszonylag gyorsan kimerül, nem fog hónapokon keresztül napi 1-2 óra felhőtlen kikapcsolódást biztosítani.

Rövidsége, és még néhány hibája ellenére is nagyon kellemes kis játék. Érdemes beruházni. Jó néha, csak klikkelni és nézni, ahogy viszonylag változatosan halnak a szörnyek. 

Hivatalos oldal

Kényszerpihenő után

Egy picit hosszabbra sikerült kényszerpihenő után remélhetőleg a holnap nappal visszatérünk valami friss, ropogós irománnyal, de hogy addig se unatkozzatok. Még mindig lehet játszani velünk (egészen vasárnap éjfélig) és másodmagaddal moziba menni, és mostantól lájkolni is lehet.

Haladunk a korral és hát a facebook mostanság mindent behálóz (pontosabban egyelőre csak akar), és mi sem szeretnénk kimaradni a jóból, ezért mostantól ott figyel a gomb minden bejegyzés alján és lehet nyomni, ha tetszett az iromány.

Szóval a lényeg még egyszer: holnap jövünk. :)

VI. Göcseji Filmszemle

Landolt nálunk egy levél, és hát mi semmi jónak nem vagyunk ellene, ezért most itt a lényeget közre is adom:

2010.ápr.23-24-én kerül megrendezésre a VI. Göcseji Amatőr Filmszemle. A film-vetítések mellett, rock-pop és jazz koncert a szabadtéri színpadon, érdekes beszélgetések az alkotókkal, városunk prominens személyeivel az aulában. Csapolt sör és ételfinomságok biztosítják rendezvényünk fesztivál hangulatát. Várunk minden érdeklődőt, ingyenes rendezvényünkre a 25 éves Zalaegerszegi Televízió épületébe, a Kossuth u. 45-49 szám alatt. Bővebb információ és részletes program a www.zegtv.hu weboldalon, és a plakátokon.

Játssz velünk!

A Filmdzsungel történetében először lehetőségünk adódott, hogy a színvonalas kritikaféleségeken és filmajánlókon túl még többet adjunk az olvasóknak. A Mozinet felajánlott nekünk 5 páros jegyet a Revans című Oscar jelölt film premier előtti vetítésére.

A részvételhez nem kell más tenned, mint válaszolni, alább olvasható egyszerű kérdésre. A választ a filmdzsungel@gmail.com címre kell elküldeni április 25-én éjfélig. Az email tárgya legyen nyereményjáték. Szóval akkor a kérdés:

Milyen nemzetiségű Götz Spielmann, a Revans című film rendezője?

A vetítés a Csepel Plázában található Csepel Cinemaban lesz, április 28-án este 7 órakor.

Így neveld a sárkányodat

Az utóbbi hetekben két sárkányos film is befutott a mozikba. Az európai változat a gyönyörűen kidolgozott világ mellé nulla történetet adott, ezzel szemben az amerikaiak mindenben a középutat választották. Sablonosabb világot teremtettek, sablonos történetet húztak rá, de mégis sikerült egy jó elegyet képezni, mert működik a dolog. A DreamWorks filmje végig szórakoztató és szerethető.

A történet a jól bevált ellentétek vonzására épít, és arra, hogy az ismeretlen furcsa mód vonzza az embereket. Esetünkben Hablatyot vonzza az ismerős ismeretlen, mert a sárkányokat csúnyamód félreismerő vikingek közül ő lesz az első, aki átlépi a határt, és valami újat mutat mindenkinek. A történet többi részét már szinte részletezni sem kell, mert mindenki tudhatja, hogy a happy end garantált a végén.

Az animációs filmeket, de még inkább az animációs meséket nem a csavaros történet mozgatja. Néhány jó ötlet, szerethető karakterek és jól elhelyezett poénok sokkal többet érnek, mint egy komolyan felépített történetfolyam. Az Így neveld a sárkányodat pont ezekre épít. Ez nem meglepetés, az már viszont annál inkább, hogy mennyire jól működnek ezek az összetevők.

A félelmetes sárkányokat lehozza egy aranyos kis háziállat szintjére, de mégsem bagatellizálja el a jelenlétüket. Nem teszi tönkre a sárkány mítoszt, inkább csak egy új színezetet ad neki, és ezzel teremt rengeteg lehetőséget egy kis vidámságra. Ezeket a helyzeteket legtöbbször sikerül kihasználni és ráadásul nem az elcsépelt módón. Itt-ott belecsempésztek egy kis eredetiséget a filmbe, aminek külön örültem.

Divatos a 3D meg minden, ennek ellenére én megmaradtam a jól bevált 2 dimenziós változatnál. Egy-két helyen volt csak szembetűnő, hogy itt a trendi 3D-t próbálták erőltetni. Számomra semmit nem vett el az élményből a 3. dimenzió hiánya, sőt lehet, hogy olcsó trükknek ható "3D-s kliséktől" kíméltem meg magam (világosítsatok fel, ha valami hihetetlen élményt hagytam ki a 3D-vel).   

Az Így neveld a sárkányodat nem váltja meg a világot, nem mutat semmi újat az animációs filmek világában sem, de szórakoztató esti kikapcsolódásnak tökéletes. Szerethetőek a karakterek, néhol vicces is, néhol aranyos. Egy erős 7-est simán tudok rá osztani. A trailer elbátortalaníthat, de ne hagyjuk magunkat.

How to Train Your Dragon
színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 92 perc, 2010
r: Chris Sanders és Dean Deblois

süti beállítások módosítása