Nos úgy néz ki, hogy az elkövetkezendő kicsit több, mint másfél hétben szünetel majd a blog. Elmegyek itthonról, és miután gyakorlatilag nincs írótársam, így új posztok sem várhatóak.

Elméletileg aug. 10-én érkezem haza, tehát valamikor akkortájt lesz elérhető a következő friss film "kritika". Addig is mindenkinek jó nyarat kívánok, aki pedig dolgozik, annak kitartást.

Eddig sikeresen elkerültem mindenféle interakciót A sötét lovaggal, pár poszteren kívül semmit nem néztem. Ami azért valljuk be, nem kis teljesítmény, mert legalább annyira várom, mint a többi hozzám hasonló filmrajongó. Az előzményekre kíváncsi voltam, és a film megnézése után ha lehet még jobban fokozódott a várakozásom.

Ha úgy tetszik, a film Batman keletkezéstörténete. Az ifjú Bruce Wayne főleg saját maga elől menekül a világ végére, hogy aztán visszatérhessen Gotham City-be. A város már nem olyan, mint mikor otthagyta. A bűnözés és a korrupció utalja. Ezen szeretne változtatni a saját módszereivel.

Nehéz fogást találni a filmen, minden értelemben. Negatívumokat szinte nem is lehet említeni, de még a jó dolgokról is nehézkes írni. Az egész egy tömb, elemenként alig értelmezhető, azért mégis megpróbálok ezt-azt kiemelni.

Először talán a helyszíneket. A Wayne-kastély, a fogolytábor és a hegyvidéki tájak nem rosszak, de nem emelkednek ki. Ezzel szemben Gotham Cíty tökéletes. Élő, lélegző képet mutat; olyat, amit mi is el tudunk képzelni és bele tudunk illeszteni a mi valóságunkba. Valahogy így képzelek el egy hatalmas metropoliszt, amit a bűnözés és a korrupció irányít. Sötét sikátorok, gőzölgő csatornafedők, baljós árnyak mindenhol. Szóval a színtér tökéletes.

Érdekes volt, hogy a kiképzés a Batmanné válás két egymástól teljesen elkülönülő "folyamat" volt. A kiképzés nagyon rövid, szinte csak bepillantást nyerhetünk, ellenben a Batmanné válás egy hosszú folyamat. Bruce Wayne jelleme sokat fejlődik a film folyamán, ami egy karakterfejlődésre kihegyezett filmben nem meglepő. A fejlődés szinte kézzel tapintható, nem bújik a meg a hátérben, hanem - még azt is mondhatjuk -, hogy a film elsődleges céljává lép elő, így megelőzi a látványosabbnál látványosabb akciókat.

Itt azért nem egy Wanted kategóriájú látványorgia van, de amit kapunk az mindenképpen megállja a helyét. Néhol persze megmagyarázhatatlan, szinte csodával határos dolgok történnek, de egy képregény adaptáció sok mindent elbír.

A végső harc elég pofás, de szerintem egy kicsit többet is elviselt volna a film. Talán ez az egyetlen negatívum, ami mellett nem siklunk el egy legyintéssel.

Összességében egy nagyon is jó filmet láthattam. Akármennyire is jó a film, Magyarországon bukta volt anno. Remélem a folyatása nem így végzi kis hazánkban. 8/10 megy neki, minden lelkiismeret-furdalás nélkül.

Ryan Reynolds szereplésével már annyi filmet láttam, hogy lassan érdemes lesz egy állandó rovatot bevezetni a számára. Ennek oka, hogy szinte észrevétlenül a kedvenc férfi színészemmé lépett elő. Megint egy vígjáték, már nem mai, de mégsem túl ismerős.

Shenaniganz étterem dolgozóinak egy napját követhetjük végig. Az unalom teljesen elhatalmasodik rajtuk, ezért mindenféle pótcselekvéssel töltök ki az üres óráikat. A bunkó vendégekkel pedig kegyetlenül elbánnak.

A humora néhol alpári, már-már gusztustalan, de mindenképpen értékelendő. Persze a kifinomultabb nyelvi humor is megjelenik néhol, ami legalább akkora derültséget okoz, mint az előbb említett társa.

Bár végig humoros, a téma amit taglal néhol tényleg kétségbeejtő. Fiatalok, akik nem tudnak mit kezdeni az életükkel "átmeneti" munka gyanánt állnak pincérnek, de végül ott ragadnak. Minimális pénzért jópofiznak a vendégekkel némi borravaló reményében. Közben meg lett volna lehetőségük valamit kezdeni az életükkel, de ez a könnyebb út.

A kettőség furcsán van jelen a filmben. Nemcsak az előbb taglaltakban figyelhető meg, hanem a képi világban is. Mikor buli van, akkor minden harsány és mindent a szín kavalkád ural. Az étteremben pedig a szürke hétköznapok zajlanak. De említhetem még Naomi karakterét is, aki tökéletes példa.

Példátlanul sok szereplőt mozgat a film, de mindegyikre jut annyi idő, hogy jobban megismerhessük őket. Mindenki egy igazi egyéniség, ahogy az lenni szokott. A sok szereplő miatt egyik sem tud kibontakozni igazi valójában, így játékukban csak a kötelezőt hozzák, ami persze bőven elegendő.

Nincs mit tenni ez bizony egy 8/10. Jó poénok serege vár bennünket. Könnyed kikapcsolódást nyújt, de mégis ad útravalóként egy kis gondolkodni valót.

Ez az írás elég nyögvenyelősen születik meg. Gondolatban már többször is neki futottam, de még egyszer sem sikerült összeszedni a gondolataimat. Talán írásban könnyebben megy. Lássuk!

Először túlesnék a kötelező történetmesélésen: Annie frissen diplomázott, nagy reményekkel tekint a jövőre. Egy nyelvi félreértés miatt a dadák meglehetősen nehéz életében találja magát. A felső tízezer mindennapjaiba pillanthat bele. Kérdés, hogy mennyire tud megfelelni a szigorú szabályoknak és etikettnek.

A filmet naplószerűen narrálják. Ezzel semmi gond, de ha ez egy napló, méghozzá személyes hangvételű, akkor miért kell álneveket használni. Mr. és Mrs. X nekem nem kielégítő, egyszerűen végig hiányérzetem volt. Mintha valamit titkolni akarnának, pedig semmi ok nincs rá. A végén mégis felfedik az eredeti neveket, hogy feloldják az egész filmen végighúzódó feszültséget.

Scarlett Johansson nemcsak szép és jól játszik, de ráadásul hús-vér nőnek néz ki. Ennek két oka lehet: vagy nem sminkelték, vagy annyira jó a smink, hogy nem tűnik fel. Viszont a hatást mindenképpen eléri. Sokkal rokonszenvesebb így, bele tudjuk illeszteni a mi valóságunkba. Nem az a fajta karakter, aki minden körülmények között is megőrzi teljes ápoltságát, aki ágyból kikelés után is teljesen a topon van, hanem valószerű.

Valamiféle romantikus maszlagnak titulálják, pedig romantikából épp hogy csak kijutott neki. Vígjátékos, drámás, kis társadalomkritikával fűszerezve. Én teljes mértékben el tudom képzelni, hogy a gazdag szülők magasról tesznek a gyerekükre, akit egy fizetett dada nevel. Ez a film eléjük állít görbe tükröt.

Az egészet nyakon öntötték egy kis felnőtté válásos történeti szállal, amiből újabb bonyodalmak lehettek volna, de ezt már nem használták ki. Valószínűleg ez már nagyon megkavarta volna a dolgokat. Viszont így felesleges volt az elején ezt hangsúlyozni.

Minden hibája ellenére a film igenis szórakoztató és szerethető. Mégsem tudok neki 6/10-nél jobbat adni. Szóval ennyi vége.

Megint egy angol film. Már a második a közelmúltban, ez már kiemelkedő mennyiségnek számít nálam. Egy jó kis angol vígjáték, néhány ismert névvel és persze az elengedhetetlen angol humorral. Gondoltam én, aztán kicsit másképp alakultak a dolgok.

A St. Trinian a legrosszabb iskola az Egyesült Királyságban. Súlyos anyagi gondjai vannak, ezért a küzdelem a bankokkal és az adóhivatallal állandósult. Anyagi csőd fenyeget és ez az iskola bezárását és végét is jelentené egyben. Ekkor határoznak úgy az iskola nem mindennapi diákjai, hogy saját kezükbe veszik az irányítást és megmentik az iskolát a csődtől.

A "gondoltam én" bevezetés nem sejtet jót, de ennek ellenére egy kellemes filmmel van dolgunk. Viszont van de. Sajnos. Én úgy éreztem, hogy az angol humor a háttérbe szorult és helyette jött az amerikázás. Az angol humor jó, de csak mértékkel, viszont egy angol vígjátékba igenis kell, hogy legyen belőle bőven.

Azt hittem, hogy a realitással nem lesznek gondok, persze azon túl, hogy az iskola állapota eléggé sarkított. Tévednem kellett. Ha minden realitás érzékünket a pénztárnál hagyjuk, akkor tényleg jót lehet rajta szórakozni. Most nem a fizikai realitásra gondolok, hanem a történet abszurditására. Félúton sikerült is levetkőznöm minden ilyesfajta érzésemet, utána már könnyebben csúsztak a poénok.

Erre még érdemes pár mondat erejéig kitérni. Legtöbbször túlzás volt a humor forrása. Volt, hogy már-már a megbotránkozás határait súrolta, de ez érthető ebben a környezetben. Nem akarom részletezni, milyen is az iskola, de egy példát adnék: mikor arról tanakodnak, hogy milyen robbanószerre lenne szükség, az igazgató(!) javasolja TNT helyett az RDX-et, mert az nagyobbat szól.

Mondhatom, hogy a film humora elég agyatlan volt, de azt nem tagadhatom le, hogy jól szórakoztam. Sokszor tört fel belőlem harsány kacaj, ami mostanság azért ritka volt. A film teljesítménye 7/10. Nincs ezen már mit ragozni, egyszer érdemes ránézni.