Ide is eljutottunk végre-valahára. Lezárult a goldenblog szórakozás kategóriájában a zsűrizés és megtörtént az eredményhirdetés. Hazaértem, csekkoltam hátha… de mégse. Már jelentkezésnél is csak remény volt, esélyek nem, de hát azt szokták mondani, hogy a részvétel a fontos.

A helyezetteknek természetesen gratulálok.

A kis kimaradás ellenére nemsokára jönnek az újabb film véleményezések. Előreláthatólag, azaz ma, de inkább holnap: St. Trinian's és az Egy bébiszitter naplója.

Ezt a visszatekintést szerzőtársamra próbáltam rátestálni. Mindig a teljes ihlet hiányra panaszkodik, és ezzel hárítja el az esetleges film „kritikák” megírását. Úgy látom tovább már nem tartható a helyzet, az olvasók is hiányolják már a Kung Fu Pandát. Ezért engedek a nyomásnak és megírom.

A tapasztalat azt mutatta, hogy az elmúlt időben már nem érte meg animációs filmet nézni moziban, mert nem nyújtotta azt a pluszt, amiért moziba megyünk. Ezért először gondoltam, hogy a 17”-os monitorom is megteszi majd, ha már elérhető lesz a film, addig meg kibírom. Aztán mégis úgy hozta a sors, hogy mentünk moziba, de egyéb minket érdeklő film nem akadt, hát beültünk rá. És milyen jól tettük.

A Kung Fu Panda végre visszaszerezte az animációs filmeknek kijáró figyelmet és elismerést. A műfaj amúgy is közel áll a szívemhez, így a hanyatló tendencia, ami megmutatkozott elég érzékenyen érintett. A DreamWorksnek volt pár melléfogása az elmúlt időben, de szerencsére most beletaláltak a közepébe.

Nagy meglepetésemre feliratos változatban is vetítették. A MOM Park néha csodákra képes. A szinkronra nagyon finnyás vagyok, még ha valamilyen fordítózseni kezei közül kerül is ki. Így, hogy feliratosan tekinthettem meg, csak emelte az amúgy sem gyenge film élvezeti értékét.

Az eredeti szinkronhangok közé annyi nagy húzónevet szorítottak be, hogy csak kapkodtam a fejem, de csak mikor már a stáblista úszott a vásznon. Sajnos a film közben nem lehetett érzékelni, hogy sok nagy név adta a hangját a figuráknak. Ez nem azt jelenti, hogy a hangok nem voltak talólóak, csak nem vettem észre, hogy Jack Black adja Po szájába a szavakat. Egyébként a hangok jól illettek a karakterekhez. Mikor kiderült, hogy Majom hangja Jackie Chan volt, Ati rögtön meg is jegyezte, hogy biztos ezért nem beszélt olyan sokat :))

A humor forrása legtöbbször az esik-puffan-vágódik kategóriából került ki. Persze ez nem von le az értékéből, csak sajnálom, hogy a korábbi filmekben jellemző verbális humor – ami főleg érettebbnek szólt – háttérbe szorult. Azért akad rá példa:

It is said that his enemies would go blind from over-exposure to pure awesomeness!

Én sem vagyok híve az ügyetlenségből fakadó humornak, de ebben a filmben valahogy nagyon eltalálták. Mindig a jó helyen és megfelelő mennyiségben kaptunk belőle, így sosem vált idegesítővé.

A magyar tagline-t már csak a moziból kifele jövet láttam meg – nagy szerencsémre. Ezek a béna szóviccek nekem nem jönnek be. Egy ilyen nagyszerű filmhez igazán kitalálhattak volna valami frappánsat, ehelyett kiszúrják a szemünket egy ilyen „pandalírozás”-sal. Szomorú.

A grafikáról már szinte felesleges is szólni. Ma már alapnak kéne lennie egy ilyen minőségű grafikának az animációs filmekben. Szóval a film képileg szép. Nincs csicsa, csak letisztult formák.

Már több mint egy hete volt, hogy láttam, akkor simán gondolkodás nélkül rányomtam 8 pontot. Most már talán közelebb van a 9-hez, de még nem éri el. Kellemes szórakozás kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Vicces, kissé klisés, de mindenképpen szerethető. A vége 8/10.

A tesóm Harry Potter fan. Nem is, már szinte függő, így az ő jóvoltából jutok el a Harry Potter-trió filmes szárnypróbálgatásaihoz. Harry, azaz Daniel Radcliffe elég gyenge kísérletéről már írtam. Most Rupert Grint a következő a sorban. Talán ő a legtehetségesebb a trióból, ezért remélhettünk egy kellemesebb filmet, amit végső soron meg is kaptunk.

Ben egy félős teenager, mélyen vallásos családban él, ahol az anyuka viseli a nadrágot. Nyári munka gyanánt egy nyugdíjas színésznőnél kezd dolgozni. Mikor első nap munkába áll nem gondolja, hogy ez egy különös kaland kezdete lesz. Megismeri saját magát és elindul a felnőtté válás rögös útján.

A felnőtté válás nehézségei vannak a középpontban. Szerencsére még nem annyira szájbarágós, hogy sikítva rohanjunk ki a szobából. Van tanító jelleg bőven, de eltalálták azt a vékony sávot, amikor még tényleg érdemben át lehet adni az üzenetet, és a néző sem mászik a falra tőle.

És akkor az egyik leglényegesebb kérdés: mennyire sikerül Ront a háta mögött hagynia Rupert Grintnek? Szerintem derekasan helyt állt. A szerepet jól oldotta meg, már-már kellemes volt a játéka. Szerény véleményem szerint ő viheti a legtöbbre a trióból, mármint szakmailag. Mert ugye Harry népszerűségben üt mindent, meg aztán a tini csajok bálványa is, ami elég nagy gazdasági előnyt jelent.

A szép tájak mindig magával ragadnak a filmekben. Ha a fényképezés jó, akkor az már fél siker egy filmnél (legalábbis nálam). Skócia gyönyörű, ez elég közhely, de így van. Egyszer elmegyek oda. Ez a filmre vonatkoztatva annyit tesz, hogy a skóciai felvételek nekem nagyon bejöttek. Tényleg nehéz egy szép tájat rondán fotózni, de ennek ellenére mindig magával ragad az ilyesmi. Még ha a film nem is lenne jó – ami nem így van – akkor ez legalább kárpótolt volna.

Egy kellemes másfél órát tölthettem el a képernyő előtt. Kicsit tanmese, de a jobbik fajtából. 7/10-et bőven megér, egy esetleges újranézés még akár 8-ra is felkerekítheti ezt. Nem csak Harry Potter rajongóknak ajánlott.

Megint egy elpazarolt ötlet. Ennél nem sokkal több marad meg a film megnézése után. A tökéletes gyilkosság témája örök, már sokszor láthattuk szélesvásznon. Egy jó alapötlet még nem garancia semmire; ezt idén már többször is megtapasztalhattuk: pl. Jumper vagy Hancock.

A történet egy nagy 0. Nem szól semmiről. Nincs konfliktus, csupán egy kisebb erkölcsi dilemma vetődik fel, de a főhős ezen is gyorsan túlteszi magát és utána gátlástalanul veti bele magát az éjszakai életbe és gyilkolászik bűntudat nélkül. Hogy mégis szóljon valamiről a film, az utolsó 15 perce gyorsan beraktak egy fordulatot, amikor az indulatok tetőfokra hágnak és csak hullahegyek maradnak a végjáték után.

A színészi gárda nem lesz ismeretlen. Ismertebb sorozat-színészeket szerződtettek. Tekinthetjük a filmet Milo Ventimiglia (aka. Peter a Hősökből) kitörési kísérletének a jófiú szerepből. Persze egyáltalán nem tudja levetkőzni a sorozatban felvett szokásait, így a csak rá jellemző „rosszaló-macsó nézést” sem. Érdekes volt újra látni a Star Trek sorozatok Q-ját (John de Lancie), mint professzort. Üde színfolt volt.

A korhatárral szerencsére nem spóroltak. A szereplők nem vigyáznak a szájukra, egy-egy meztelen test is felvillan. A néző nagy örömére a boncolások alkalmával nemcsak a szereplők arcát mutatják – mint ahogy lenni szokott – hanem mindent. Beleláthatunk a részletekbe. Amikor Y-vágást végeznek a „paciensen” vagy mikor épp egy agyat emelnek ki. Egyszóval látványban nincs hiány. A naturalista képi elemekre kiéhezett néző végre csillapíthatja mérhetetlen étvágyát, amit a PG-13 besorolás egyre csak növel.

Sajnos a látványon kívül más pozitívumot nem említhetünk, mert a történet 0, a színészek bőven az átlagos kategóriában játszanak és a szájukba adott mondatok sem sziporkáznak. Nehéz eldönteni mi legyen a vége: 4 vagy 5. Áh menjen neki az 5/10, mert már rég láttunk ilyen nyíltan vérengző filmet.

Kisebb részben félreértés, nagyobb részben félrevezetés áldozata lettem. A műfaji megjelölések mind egy vígjátékra utaltak és Adam Sandler szereplése is csak ezt erősítette meg bennem. Ehelyett kaptam egy maszlagot, ami kicsit drámás, de egyáltalán nem vicces.

Főként Paz Vega nézette meg velem a filmet. Már régóta kerestem filmjeit, de főleg spanyol filmekben játszik, amik meg hírből sem jutnak el hozzánk. Szóval nagyon megörültem elsőre, hogy végre itt a megváltás, de sajnos hamar ki kellett ábrándulnom. Egy elég gyengécske drámát sikerült összehoznia a készítőknek. Persze mondhatom, hogy azért Vega jó volt, ami valamennyire igaz is, de nem nyújtott jobbat az átlagnál.

Flor a lányával Mexikóból költözik az USA-ba. Már évek telnek el, de Flor még mindig nem merészkedett ki LA spanyol negyedéből. Erre pénzügyi okok viszik rá és ekkor vállal házvezetői állást a Clasky családnál. Clasky-ék elég zűrös család. Ebbe a látszat boldogságba (de közben a felszín alatt rohadó) életbe csöppen bele hirtelen. A film lényegében Clasky-ék és Flor közötti kapcsolat változását mutatja be.

Abból adódóan, hogy én egy vígjátékként kezdtem nézni, végig vártam a poénok felbukkanását. De persze nem jöttek, mert egy drámába annyira nem illik bele, mikor épp egy család összeomlását láthatjuk. Nem is lett volna gond a poénok hiánya, ha már a legelején kiderül, hogy mivel is állunk szemben, de ehelyett szinte csak a legvégére realizálódik, hogy ténylegesen dráma van. Addig csak olyan semmilyen a film.

A történet pedig szinte egyhelyben áll. Csak nagyon erőltetett előrelépések történnek. Egy filmben jó, ha a történések magukat generálják, azaz úgy tűnik, mintha élne a story. Itt semmi életjelet nem ad, sőt megkockáztatom, hogy egy darab kőbe több élet szorult.

Csalódtam a filmben, mert egyáltalán nem azt kaptam, amit a bemutatók sugalltak. Nem lett volna rossz, ha az a más, amit kapok viszont minőségi cucc, de ehelyett gagyi volt. 5/10, mert Paz Vega azért még mindig gyönyörű. Személye volt szintem az egyetlen pozitívum.