A második évad simán felér az első zsenialitásához. Mind hangulatilag, mind forgatókönyvileg. Nagyon drámás, de ahol véletlen vicces, ott tényleg az; a szövegek mindenhol ütősek, a szereplők jól hozzák a rájuk kiszabott karaktereket. Egyszóval tökéletes folytatása az első évadnak. A harmadik évad pedig teljesen más. Nehéz összehasonlítani; olyan mintha egy nagyon hasonló sorozatot kezdenénk nézni és nagyjából elfelejthetjük, hogy ez már a 3. évad.

A hirtelen váltás érthető, ahogy a vígjáték-dráma váltás is érthető volt az első és második évad határán. Az előző szereplőgárda kimerítette az összes tartalékát. Mindenki felnőtt, és ezzel már nem lehet egy középiskolás énnel megbirkózni. Fel kell nőni, de akkor már nem beszélhetünk tinikről, akiknek nem sok gondjuk van az iskolán, barátokon és az ellenkező nemen kívül.

A régi szereplőgárdából Effy megmaradt, sőt egyik főszereplővé lépett elő, valamint Pandora, akit csak futólag láthattunk a második évadban, szintén főszereplők listáját erősíti. Az új karakterek között csak újraosztották a már eddig is ismert jellemeket. Kicsit persze megkavarták, hogy érdekes legyen és így egy emberben egymásnak feszülő tulajdonságokból majd érdekes helyzetek süljenek ki. Nos, ez nem mindig jött ki jól, és ez nagy részben a kicsit botladozó új szereplőgárdának köszönhető.

Megfordul a nemek aránya (sok lány-kevés fiú), de ennek ellenére a fiúk nagyon sokat szerepelnek, főleg Cook. Az ő karaktere a kívülről ősbunkó, belülről érző lény archetípusa, akinek egyetlen szerencséje, hogy a barátai mindig kihúzzák a szarból. Nélkülük nagyon könnyen a süllyesztő mélyére kerülne. Érdekes karakter még Emily, aki a nemiségével küzd. Nem tudja eldönteni, hogy melyik oldalhoz is vonzódik igazán. Összességében persze elmondható, hogy megint csak jó karaktereket válogattak össze. A maga nemében mindegyik érdekes és hordoz potenciált, csak sajnos néhol nem kapunk belőlük eleget.

Történet szempontjából maradtak a jól beváltnál, csak néha vállaltak valami merészebbet. Inkább a helyszíneken változtattak sokat. Kevesebb az iskolai jelenet és több a külső, adott esetben városon kívüli. Kicsit furcsa is volt, főleg a vége felé volt jellemző az ilyen távolabbi helyszín. Az évadzáró külön furcsa volt…

A minőség és a hangulat teljesen összeforrt. Mindkettő hullámzó volt és nagyjából egyszerre voltak csúcson és a mélyben. Mikor elkapták a hangulatot, még talán a színészek is jobban játszottak picit. Ilyenkor már-már visszaköszönt az előző két évad zsenije. Néhol pedig erőteljes WTF!?! érzés fogott el.

Kettősség és hullámzás, de ettől független a tétovázóknak javasolnám a megtekintést. Helyén kell kezelni, és akkor garantált a szórakozás, s a csalódás esélye minimalizálható. A végére még persze a zenét kell kiemelni. A soundtrack simán felér az előző évadokhoz. Nagggyon ütős (így 3 gy-vel :))).

(És persze az apró utalásokat se felejtsük, amik az előző évadokra utalnak. Anwar, the magnificent. :)))