Ezzel a filmmel is okosabb lettem. Két dologra mutatott rá, a napnál is világosabban. Először is, az olyan film, aminek az érzelmi csúcspontján csak nevetni tudok, nem ugorhatja meg az 5 pontos álomhatárt (csak esetleg nagyon erősen indokolt esetben). A másik dolog, hogy néha kell valami közepesen szar filmet nézni, hogy aztán a tényleg jó filmeket még jobban tudjam értékelni.

A Never Back Down pont olyan film, amivel egy bő másfél órát ki lehet tölteni, ha épp nincs más dolgunk. Van szőke jócsaj, van kockahas (rögtön 2 is), van bugyuta és teljességgel kiszámítható sablontörténet is. És akkor nagyjából a film végére is értünk.

Biztonsági játék ez a film, az utolsó képkocáig. A rendező nem is próbált ötletes, vagy újító lenni. Szépen egymás után pakolta a sablonokat, amit a kezébe nyomtak és már ki is telt a játékidő. A végére a hős, fehér lovon, megkapta a jócsajt, legyőzte a rosszfiút, elrendezte a családi balhét, megmentette az mestere lelkét és még sorolhatnám. Igazi sikertörténet.

Amin viszont nem tudok túllendülni, hogy nulláról 1-2 hónap alatt szuperharcos lett. Lehet, csak azért vannak fenntartásaim a Karate kölyök egyenes ági leszármazottaival, mert belülről látom ezt az egészet és bizony hosszú évek munkája kell ahhoz, hogy valaki csak így rugdosson, az emberek meg hulljanak. Lehet gyorsan izmot felszedni, lehet valaki tehetséges, de a technika elsajátításához idő kell.

Ez most egy 5/10, ennek ellenére egészen jól szórakoztam a filmen. Sablon, és Hollywood, meg mindent elérsz, csak akarnod kell bullshit, de egyszer elmegy.

Never Back Down
színes, amerikai akciófilm, 110 perc, 2008
r: Jeff Wadlow