A fényképezés már önmagában elég ok ennél a videonál, hogy a blog hasábjain megjelenjen. Fantasztikus mennyire jó beállítások vannak benne. Aztán, amit látunk - mármint a mozgás - sem rossz. Érdemes végignézni. 8 perc sincs.

2. évad 7. epizód

Hol rejtegették eddig ezt az epizódot? Folyton ez a kérdés pörög a fejemben. Egyszerűen csak nem értem, hogy mit csináltak eddig a második évadban. Moralizálás? Komolykodás? Népnevelés? A Glee nem erről szólt és pont ezért volt olyan jó. Azért mert rágógumi, de közben nagyon szórakoztató, és táncolnak és énekelnek. Egyedi, de mégis konzum. Nagyszerű egyveleg és ezt húzták egyre mélyebbre minden résszel, amikor valami komolyabb téma került elő.

Valójában most is előbukkant egy kevés, de annyira halványan, annyira visszahúzódóan, hogy már nem fáj, hogy ott van. Az évad elején még úgy nézett ki sikerül tovább vinni a hurráhangulatot minden részben, de aztán hatalmas zuhanás volt a piritós Jézusos, meg a kisebbségek, tolerancia, elfogadás szentháromsága. Kéremszépen ide ilyesmi nem kell! A Glee legyen heti 45 perc tiszta szórakozás, legyen hurráoptimizmus. Pont olyan, mint ezen a héten.

Ezt csak tetézi Gwyneth Paltrow vendégszereplése. Remélem nem csak egy részre jött és azt is, hogy nem ő az utolsó. Jót tesz egy sorozatnak, ha híres vendégszereplők bukkannak fel. Ez itt is bebizonyosodott. Mennyire rázta fel az egész poshadt hangulatot? Kifordította és feje tetejére állította. És ez kellett. Nagyon kellett már, hogy lelépjen a megkezdett útról, vissza a kitaposottra. A Glee-nél nem kell a folyamatos változás. Nem kell a koncepcióváltás a második évad egyharmadánál. Kértük vissza a régit, és most meg is kaptuk. Remélem nem csak valami gyenge megingás volt, és ezután megint hátatfordítanak a szórakoztatásnak s hegynek felfele indulnak újfent.

Ez a 45 perc végig mosolygás volt. Fültől fülig ráadásul. Ilyen problémák kellenek, mint hogy nincs többé tator tots és nem olyan, hogy akkor a homoszexualitás az csúnya dolog. Azt hagyjuk másra, nekük laza dolgok kellenek. Aztán ha valakinek nagyon kell keményvonalas drámázás, akkor majd odaképzeli a tator tots és az hatalom vs közösség, egyén vs hatalom közé.

Ez a rész volt minden, amit én a Glee-től várok. Ez volt az, amit példaként kell említeni, ha szórakoztatásról van szó. Könnyed laza szórakozás és még látványos is volt. Mindezt számítógépes csoda nélkül – csak néhány esernyő és pár csepp víz kell.

Nagyon remélem, hogy ez az irány és színvonal is megmarad. Már egy hatásos elkaszálás is megfordult a fejemben, de most megint visszarántottak a állandó nézőtáborba.

A facebook filmként emlegeti mindenki, holott több annál. Jóval több. Mondhatni a facebook csak témaindító. És igen tényleg a moziteremben ültem és tényleg a filmet néztem. A facebook alapítása, a perek és Mark Zuckerberg mind csak kellék, hogy Fincher egy látleletet adjon napjaink világuáról. Mindegy honnan nézem, a social media, és mindenféle közösségi site fontos részét képezik az életünknek.

Zuckerbergnek nagy felismerése volt, hogy az embereknek erre van szüksége. Arra, hogy a szociális életüket netre pakolják. És ezzel a felismerésével szó szerint átformálta az internetet. De itt most nem a facebookról mint jelenségről beszélünk. Vagyis pont, hogy igen - a film teszi ezt. A site születése csak ürügy.

És ezt Fincher úgy adja elő, hogy észre sem vesszük. Csak pörög a számláló, hogy hány felhasználója van a facebooknak, és közben lassan az üzenet is átszivárog. Nem erőletett, nem szájbarágós, de mégis megérkezik.

Csak apróságokon múlik. Például ott a tény, hogy kivétel nélkül mindenki hadar a filmben. Persze Markot alakító Jesse Eisenberg tolja a legdurvábban, ami érthető is. Ez a hadarás nem elsősorban nem arra utal, hogy mennyire felpörgetett mindent az internet, hogy mire a havarod odaér hozzád, már tudja, hogy szakítottál a csajoddal, mert olvasta a blogodon vagy látta hogy a relationship statusod egyedülálló. Ez a hadarás elsősorban arra utal, hogy a weben minden másodperc számít. Ha jókor kapod el és sikerül befogni a szelet (mint ahogy Zuckerbergnek is sikerült), akkor nagy lehetsz, nagyon nagy.

Egy cég születését ecsetelő filmből nem könnyű valami tényleg értékeset faragni. Ez Finchernek maradéktalanul sikerült. A film kerek lezárt egész, annak ellenére, hogy nincs vége (de hova is legyen, ha minden nap újabb és újabb felhasználók regisztrálnak a facebookra). A színészek jók. Sőt Jesse Eisenberg nagyszerűen alakítja a nerdöt. És barátját alakító Andrew Garfield. Neki sem kell szégyenkeznie.

A THE SOCIAL NETWORK sokkal jobban sikerült, mint vártam. Élvezetes két óra. A facebookot nem lehet már közelebb hozni, mert minden nap hosszú perceket (órákat) töltünk előtte, viszont itt bepillanthatunk picit a színfalak mögé. Mondjuk azt ne higgyük el, hogy kódot olyan sebességgel írna, mint a filmben. No meg úgy az egész szoftverfejleszés ábrázolása. Valahogy menővé kell tenni. J

Rádobom a 9/10-et, már csak azért is mert egy teremtéstörténetbe (még ha csak egy cégé is) nehéz izgalmakat vinni. Itt ez mégis sikerült. Mindenképpen ajánlott a megtekintése. A facebook mindnapjaink része, érdemes picit kívülről is ránézni.

A Mr. Nobody egy furcsa film. Már csak ha abból idnulunk ki, hogy nagyon hosszúnak tűnik a játékidő, miközben teljesen leköt a film és egy percre sem unatkozol. Valahogy mégis lassan telik az idő. Ilyen furcsaságokra kell készülni, ha a Mr. Nobody-ra váltunk jegyet.

A film maga bonyolultabbnak akar tűnni, mint ami valójában. A képi világtól kezdve, a zenén át egészen az ugráló létsíkokig mind ezt támaszja alá. Viszont ha nem keresünk lineáris történetet, vagy egyáltalán elmesélni való történetet a film mögött, akkor hamar ráeszmélünk, hogy a megoldás ott feküdt előttünk végig, csak a konvenciók eltakarták előlünk.

Ez a film a döntés hatalmáról szól. Arról, hogy minden apró döntésünk kihatással van életünkre, és arról, hogy nincs jó vagy rossz döntés. Minden út helyes, de vannak olyan döntések, amiket nem lehet meghozni. Erre próbál rávilágítani a film. Persze ezt teszi sok ködösítés között.

Közben van rengeteg romantikus jelenet, talán a tiniszerelmet picit eltúlozza. Bár a csajt elnézegettnénk, de picit túlzás mégis az ágyjelenetek egymásutánja.

Viszont pozitívumként kell említenünk a zenét, és a képi világot. A fényképezés néhol megdönbbentően jó. Apró részletek a végeletekig kidolgozva. Tűnhetne túlásnak, ha a történetre lennék kíváncsiak, de miután itt olyanból nem sok akad, így örömmel teszünk kis kitérőket a döntések hatásainak vizsgálata között.

Van még egy csomó minden, amiről lehetne vitatkozni, és most már egy hét távlatából kicsit halványodott is az élmény (talán még akkor meg kellett volna írni ezt...) . Majd ha egyszer újra előveszem a filmet. Érdemesnek tartom rá, s talán második megtekintésre más is feltűnik, mint hogy dönteni nehéz, de érdemes. 8/10.

Sajnos a bemutató még messze van, viszont trailerekkel elöntötték már a netet. Nem beszélve róla, hogy a szerencséssek (?) már láttak 20 percet a filmből. Én személy szerint úgy várom a filmet, mint az év látványmoziját. Ez a high-tech világ, mindenhol neonfényekkel eléggé bejövős.

Egy nagyszerű nem hivatalos trailert osztanék most meg. A zene pazar, habár nem a filmzene része. Nálam ez a 2 perc jobban betalált, mint a hivatalos változatok.