Stallone fogta azoknak az színészeknek a nagy részét, akik valaha is csináltak tökös akciófilmet és belezsúfolta őket a filmjébe. Valami alibi forgatókönyvet kanyarított mellé, de éppen csak annyit, hogy a film ne különálló jelenetek füzére legyen. Minderre szósznak ráöntött néhány jó és a filmhez pont passzoló zeneszámot. És kész is. Lehet csodálkozni. Tényleg csak ennyi lenne? Tényleg csak ennyi kell, hogy a moziban mocskosul jól szórakozzunk, miközben minden vérben tocsog? Hát igen. Ennyi lenne.

Nincs varázslat, csak azt nyújtotta, amire éheztünk. Tiszta és mindig fiatalos akcióra. Még akkor is fiatalos, ha 60-as papák zúznak a képernyőn. Az már persze egészen más kérdés, hogy a fiatal feltörekvő "akció tehetségeket" így is simán leiskolázzák.

A film elején az arcaba mászó kamera enyhén idegesítő volt, de aztán ezt is megszoktuk. Cserébe ez a bő másfél óra olyan jelenetekkel kényetetett minket, mint Terry Crews shotgunos menetelése. Mikor a testrészek csak úgy szanaszéjjel szállnak, miközben a MOM Parkban a maxra csavart hangerővel robbantja szét a dobhártyánkat a lövések zaja. És ilyenkor elismerően bólintunk. Erre a filmre bizony megérte várni - megérdemli a szélesvásznat.

Talán ennél többet nem is kell mondanom. A The Expendables egy egyszerű film. Buta történet. Jól megkoreografált harcok, jó soundtrack. Akciósztárok mindenhol - lépni sem lehet tőlük. A The Expendables egy nagyszerű akciófilm. Kemény, irracionális, és a tárak is kifogyhatatlanok. Nincs itt hiba. Kell az ilyen agyatlan moziélmény. Péntek estére tökéletes kikapcsolódás. Az élmény lazán megér 8/10et.

Szombat este mikor kijöttem a moziból egyenesen lelkendeztem ezen a filmen. Az eltelt napok alatt valahogy csökkent a lelkesedésem, de még mindig azt mondhatom, hogy Nolan nem tud mellé nyúlni. Az Eredet feszes, érdekes, elég akciós, és eléggé mindfuck. Igazából nem is lehetne rá rosszat mondani, de ahogy megérik a történet az ember fejében és világossá válik, mi és hogyan történt - sokat veszít a varázsából. Mint moziélmény, egyszerűen páratlan. Az év egyik legjobbja, de ha lekaparjuk a felszínt nem sok marad.

Ott ültem a MOM Park 1-es termében a kényelmes vörös székben és csak csodálkoztam, amikor sorra tűntek fel a vásznon a kedvenc színészeim. Először Joseph Gordon-Levitt tűnik fel, majd Page kisasszony és végül még Marion Cotillard is befut néhány jelenet erejéig. És innentől már ha rossz is lenne a film, akkor is élvezném, de szerencsére erről szó sincs. Az Eredet szórakoztat. A sok szintvándorlás miatt először gondolkoztat is, de később ezt már nem mondhatjuk el. Sajnos csak gondolkodtat és nem elgondolkodtat. Nincs is itt nagyon miről. Ez egy nagyon profin csomagolt popcorn mozi, ami persze nem von le az élvezeti értékéből.

A látvány, elgondolás és megvalósítás mind-mind a topon van. A színészek jól alakítanak, a zene nagyszerű. Nem is lehet ennél többet kívánni. Az Eredet egy nagyszerű film, amit még párszor biztosan előveszek. A 9/10 lazán repül rá - nincs kétely, vagy megingás.

Itt várakozik nagyjából három film, hogy valami rövidet, de frappánsat írjak róluk és aztán megjelenhesenek a blog hasábjain. Nos még várniuk kell, ha egyáltalán sorra kerülnek, mert A tetovált lány berobbant és felkavarta az állóvizet, ami a filmek körül uralkodik itt nálam. 

A film felkavaró. Csak így egyszerűen természetesen. Az elején még azt hisszük, hogy mi kóstolgatjuk a filmet, de hamar kiderül, hogy fordítva van. A film játszik a tűrőképességünkkel és jóízélsünkel. Mikor igazán belelendül azt érezzük, mintha jól megrágtak, lenyeltek, majd visszaöklendeztek volna minket. És mindezt úgy teszi, hogy közben még erőlködnie sem kell. 

A történet odaszegez a vászon elé, közben a feszes hangulat és a tapintható felszültség úgy nehezedik a tüdődre, hogy néha kiszorul belőle a levegő. Niels Arden Oplev filmje mérnöki pontossággal kiszámított jelenetek füzére, de ezt nem lehet észrevenni - és ez talán az egyik ok, hogy a film után úgy hagytuk el a mozit, mint akit fejbe vertek.

Minden perc, minden rezdülés a helyén van a filmben. Nincsenek felesleges félmondatok, vagy feleslegesen puffogtatott közhelyek. A történet meglepő, de nem csavaros. Lehet csak azért, mert túlzottan le vagyunk foglalva a szereplők játékával, és jellemével - nincs idő meglepődnik, hogy mennyi mocsok kerül elő a mélyből ha nem csak a felszínt kapargatjuk, hanem tényleg ásót ragadunk és neki esünk a nem éppen puha talajnak.

A tetovált lány nem csupán játszik az érzelmeinkkel. Nem csupán arcul csap, vagy a szájadba lép, hanem undorral töm tele. Mikor a főszereplő, Michael Nyqvist (aki mellesleg hatalmasat alakít) arcán látszik a puszta undor, de ehhez meg sem kell szólalnia - ezek felejthetetlen momentumai a filmnek. Teljesen átérezzük az ellenszenvét, és a döbbenet miatt felszínre törni nem tudó dühét. Partnere Noomi Rapace hasonló cipőben jár, csak nála az állandó düh az, ami nem hagy minket nyugodni. Csak sejtjük az okát, hogy mik is kísértik a múltjából és milyen borzalmak vannak a jelenében.

Érdekes, hogy a szereplők jellemrajza másodlagos szerepet tölt be a történet mellett (mert mégiscsak egy vérbeli krimivel van dolgunk), de közben sokkal megrázóbbnak találjuk, mint a meglehetősen beteg történetet. Valójában a történet és hőseink sorsa (melyek elválnak egymástól) versenyt futnak, hogy melyikük tudja jobban felkavarni a nézőt. A végére nem lehet győztest kihozni, de az eredmény igy is megvan. Ha nem bírod a valósághű erőszakábrázolást, akkor ez a film talán túl sok lesz - talán részletekben...

A rendező a történet súlyát és a főszereplő hekker lány szenvedését egszerűen csak az arcunkba vágja. Úgy ahogy az történt. Nem szépít rajta, nem virágnyelven mondja el, mint Hollywood. Nem kapja el a kamerát, mikor a dolgok komolyra fordulnak. Nem és nem. A csupasz valóságot mutatja, ami sokkal rémisztőbb, mint bármely paráztatós film. Mikor ilyen nyíltan és szenvtelenül törik fel a kis burkot, amiben elünk, mindig elgondolkozom, hogy mégsem lehet ennyire borzasztó hely  a Föld, de hamar rá kell eszmélnem, hogy de bizony - mocskos egy világban élünk.

Ez a film nem akar nagy dolgokra rámutatni. Csupán a világ mocskából hoz a felszínre egy keveset. Ezt viszont emlékezetesen teszi. Nem felejtkük el könnyen a filmet. A végig fentartott pattanásig feszült hangulat és idegörlő jelenetsorok emelik ki a filmet a tömegből. Nem csak egy krimi-thriller, hanem az udtóbbi idők egyik legjobbja a műfajban. 

A végére belefért még egy kis happyend is, ami annyira meglepő volt a film komor hangulata után, hogy nem is tudunk vele mit kezdeni, csak elfogadni, hogy a remény hal meg utoljára. Ha a vége nincs, akkor "csak" 9, de így könnyedén 10/10. Mindenki rohanjon moziba és nézze meg míg játsszák.

Män som hatar kvinnor/The Girl with the Dragon Tattoo
színes, svéd-dán-német thriller, 152 perc, 2009
r: Niels Arden Oplev

Üdvözlök minden kedves kitartó olvasót, aki a hosszúnak tűnő, de mégis pillanatok alatt elmúló nyári szünet alatt nem pártolt el tőlünk. A blog nem hal meg, sőt a nyári tetszhalott állapotból visszatér az élők közé. Lesz frissülés. Ezzel csak ezt akartam mondani. Bár a gyakoriságáról nem tudok nyilatkozni, ígéreteket meg nem teszek.

Felesleges is talán többet beszélni erről. Az idő borongós, meleg sincs túlzottan, így talán kijelenthetjük, hogy tökéletes időnk van egy kis filmnézésre. Ennek szellemében zárom most soraim, s talán előbb lesz friss poszt, mint gondolnám.

Még pár hét kellemes meleg reményében köszöntök minden olvasót. És persze jó olvasgatást is kívánok. 

Most kezdődne a nyár, és most jönne el az idő, hogy töménytelen mennyiségű filmet nézzünk és nagyrészükről írjunk (írjak) is. Ezzel szemben azt a szomorú hírt kell közölnöm, hogy ezen a nyáron üresen fog tátongani a blog, mert részemről én kiutazom külföldre a nyár teljes időtartamára. A blog ezen idő alatt nem valószínű, hogy frissülni fog, esetleg ha kint sikerül eljutni moziba és ott arra érdemes filmet látok, akkor egy röpke összefoglalóban kitérek rá. Ez persze a legoptimistább hozzáállás.

Megnyugtatok mindenkit, a nyári kihagyás nem jelenti a blog végét, tényleg csak átmeneti szünetről van szó. Szeptembertől visszatérünk újra, és újult erővel próbálunk néhány érdekesebb filmet a köztudatba juttatni. (Ez már nem optimista hozzáállás, ez már eldöntetett :))

Miután nélkülem nem megy a blog, így dmi kolléga sem tud ide írni, de összehoztunk neki egy blogot, ahol nincs megkötve általam. Errefele találjátok.

A közvetlen környezetem könnyebb tájékoztatása végett írok majd blogot kintről, ami valószínűleg tőmondatokban foglalja majd össze kinti létem. Ez a blog természetesen publikus, így akit esetleg érdekel a következő címen érheti el: michelbergert.posterous.com.