Örömmel jelentem, hogy csatlakozunk a kezdeményezéshez, és a hirdtések megjelenésének ránk eső 50%-ban civil szervezeteknek biztosítunk reklámfelületet.

A kezdeményezésről bővebb infó itt: bloggerunio.blog.hu

A könyvvel voltak elég vegyes érzelmeim, tehát nem volt meglepő, hogy a filmmel kapcsolatban sincs se kimagaslóan pozitív, se túl negatív a véleményem. Azért meg kell jegyeznem, a filmről több negatívat tudok elmondani.
 

Azt hiszem, a történetet nem kell elmondanom, sem bemutatnom, így is kapott elég nagy médiát, mint a modern „Rómeó és Júlia” vagy a legújabb Harry Potter. Mindkettő hülyeség, csak figyelemfelkeltésre szolgál, ugyanis se a stílusnak, se a történetnek sincs köze ehhez a kettőhöz. De térjünk vissza a filmre.

A szereplőválasztás szerintem nagyon jó lett. A karakterek többsége teljesen illik a könyvben megalkotott szereplőkre – és ez kifejezetten fontos ebben a filmben, ugyanis a készítők különös hangsúlyt fektettek arra, hogy hűek maradjanak a könyvhöz (még teljesen átvett részek is vannak). Azonban ott van az Edward szerepében tetszelgő Robert Pattison, aki itt meglehetősen gyenge alakítást nyújtott. Edward karakterét nem könnyű eljátszani, ez tény. Ő a film elejétől a végéig küzdött vele – sikertelenül. Az első találkozás Bellával (Kristen Stewart) pedig kifejezetten vicces volt. Itt szeretném megjegyezni, hogy Edward nem kap hányingert szegénytől, egyszerűen csak meg akarja enni. A romantikus jeleneteket pedig nem is taglalom... talán a csók-jelenet volt a legjobb.

A legjobban azt sajnáltam, hogy nem tudtak mindent normálisan kibontani a filmben – így a szereplők kapcsolatát sem. Habár lehet, hogy csak nekem volt fura, hogy a két főszereplő az első fél óra után már szerelmet vallott egymásnak... De miután túltettem magam az ez okozta sokkon, képes voltam koncentrálni a film képi világára. Számomra eléggé hihető volt és kifejezetten szép volt. A táj, ahol forgatták, egyszerűen lenyűgöző, még ha egy picit túl komor is. A vámpírok az előírás szerint sápadtak voltak – ennek ellenére én túl emberinek éreztem őket.

Maga a film nem lép túl a tini-vámpíros történetek határain, ahogy a könyv sem tette. Nem is lepődtem meg ezen – én személy szerint meg voltam lepve, hogy miért ekkora a hírverés és a kultusz körülötte, egészen addig, amíg tovább nem olvastam a könyveket. Reményeim szerint a második film már sokkal jobb lesz, és akkor több pozitív véleményt írhatok majd. Addig is ez a film az én pontozásomban nem több, mint 10/6 pont.

*És igen... a legfontosabban elfelejtettem. A posztere borzalmas – ha ez alapján kéne döntenem, nem nézném meg a filmet...

Natsiss

Egy újabb Apatow produkció. Szinte futószalagon szállítja a filmeket. Általában a kasszáknál nincs nagy gond, viszont a minőség terén már egyáltalán nem ilyen rózsás a helyzet. Számomra kicsit ellenszenves a figura, lehet azért, mert a filmjeiben a poénok alantasak néha. Persze véletlenek mindig vannak és a vak tyúk is talál szemet elv alapján néha még ő (és a köré szerveződő filmes stáb) is tud jót alkotni. Nem véletlen ez a felvezetés, az Ananász expressz tényleg élvezhető film, a hibái ellenére is.

A történet sablonos és a végére átcsap egy tipikus akcióvígjátékba, ahol minden fontos ember megmenekül, akinek kell, pedig meghal. A film vége felé a saját csapdájukba esnek a készítők. Az egyszerű füves halandókból John McClane-t faragtak, aki ráadásul god mode cheatet is bekapcsolta. Az elején még valamennyire a realitásokhoz ragaszkodó film egy teljesen elszállt, a valóságtól elrugaszkodottba csap át. Nem csak a főhőseink lesznek halhatatlanok, de a fizika is megmakacsolja magát és teljesen fejre áll.

James Franco hatalmasat alakít és talán még annál is nagyobbat. A Pókemberben már teljesen leírtuk és tessék. Itt megmutatja, hogy nem kell őt félteni, van még egy-két trükk a tarsolyában. Egy Apatow-film elengedhetetlen kelléke Seth Rogen. Az első félórába iszonyatosan idegesített a játéka. Már ott tartottam, hogy hagyom az egészet, de James Franco megmentette ezeket a perceket is. Rogen úgy adja a betépett fazont, mintha éppen egy elmegyógyintézetből szökött volna. Köze nincs a valósághoz, de emellett még túl is játssza ezzel téve élvezhetetlenné a jeleneteit. A mellékszereplők közül nincs kit kiemelni, nincs a játékukban semmi kiemelkedő, de kivetnivaló se.

Minden hasonló témájú blogon azt emelik ki, hogy ez egy stoner film. Tényleg az. Na és? Elején tényleg sokat szívnak benne, de aztán ez a háttérbe szorul, és inkább átveszi a helyét az akció. A fű itt nem központi téma, csupán egy eszköz a történet folyamának elindításához. Meg persze lehetőség, hogy poénokat generáljon a betépett szereplők által. Ez persze nem sikerül, sőt visszaüt néhol (ahogy már említettem pl. Seth Rogen játéka).

A film bőven egyszer nézős, de akkor igen. Jó akciók, jó effektek (a robbanások azért ott voltak rendesen :))) És persze James Franco; az ő játéka legalább 2 pontot húz a filmen, így összesen 7/10.

Kanadai tini-film. Egy fél percre gondolhatnánk, hogy látunk valami újat, valami olyasmit, ami nem a hollywoodi sablon szerint készült. De persze minden reményünk elszáll, mikor elkezdenek pörögni a film első képkockái. Már akkor tudhatjuk, hogy egy tucatfilmet láthatunk az elkövetkező két órában, ami egy fikarcnyi eredetiséget sem tartalmaz, csupán a jól bevált klisékkel operál.

A főhősünk egy magába zárkózó lány, aki tökéletes kívülálló az iskolában. Érdekes megfigyelni, hogy ha női főhős van, akkor az sosem lúzer és sohasem szívatják az iskolatársai. Míg ha egy esetlen srácot kapunk, akkor ő biztosan stréber, hatalmas lúzer és nem mellesleg az iskola céltáblája. Ja és persze majd el felejtettem: a kívülálló csaj mindig egy igazi bombázó, csak jól titkolja, és a végén megkapja az iskola alfa hímjét (persze csak és kizárólag megérdemelten). Fel nem foghatom, hogy miért van ez. Jó, hogy tiszteljük a szebbik nemet és nem gyalázzuk porba, de azért lehetnének kivételek. :))

Esetünkben is a kirekesztett és utált női főhős archetípusát kapjuk, annak minden kellékével. Gaby-nak hívják és a gimnázium utolsó évét tapossa. Az iskolaigazgató fejébe veszi, hogy szocializálatlanul nem engedi ki az iskolából így Gaby nyakába varrja az újonnan érkező francia cserediákot. Mi is lehetne más a konfliktus alapja, mint a gimi legjobb sráca, aki mellesleg a legjobb sportoló is (úgy látszik az észak-amerikai kontinensen ha okos vagy az nem annyira menő). Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy hősnőnknek nincs az ínyére az új "társadalmi munka". Persze aztán nagy lesz a barátság, és még az iskola perszónáját is térdre kényszerítik.

Ha itt még nem lenne elég a klisékből, akkor sorolom tovább. A tipikusan amerikai klikkesedés jelensége: a menők elkülönülése. Aztán persze ott van a hősünk hánytatott családi háttere, és vívódása önmagával meg az érzelmeivel. Tipikusan a "szeretem - nem szeretem" játék. És persze a nagy fordulat a történetben, amikor megrendül a bizalom az épp kibontakozó kapcsolatban.

A műfajhoz képest a film igencsak hosszú, ami önmagában nem lenne baj, ha rendesen ki is töltötték volna a játékidőt. Egyes részek tényleg hangulatosak: gördülékeny történet, fülbemászóan dallamos és persze jó zenék. Ilyenkor érdekes, de még a forgatókönyv is klasszisokkal jobb. Aztán néha a film átcsap vonaglásba. Mesterkélt lesz és süt róla, hogy időhúzásra játszanak, ezzel próbálván fokozni a feszültséget. Ilyenkor kicsit olyan érzés, mintha két film futna párhuzamosan: egy közepes, de nagyon is élvezhető és egy rém gyenge, amire felesleges volt pazarolni a celluloidot.

A színészek beleillenek a környezetbe. Ilyen filmnél a színészi játékkal szemben nem támasztunk semmilyen elvárást, így nehéz csalódni. Most is pont ez történik. Viszont, ami általában jellemző az a "jó csaj faktor" viszonylag magas száma. Itt ez egy kicsit az átlag alatt marad és még medencés bulit sem rendeznek. Fürdőruhás jelenet azért akad, de az úszódressz nem emeli ki a lényeget. :))

Franciául egy szót sem értek, így nyelvi vonatkozásban nem tisztem értekezni a cím fordításáról, de úgy önmagában már igen. És bizony szánalmas címet sikerült összehozni. Nagy lehetett a brainstorming, hogy ennyire szart alkottak. A bátortalanabb nézőket azonnal és ott helyben elijeszti.

Tagadhatatlan, hogy a film elég gyengécske, de azért az 5/10 kijár neki. A hasonló filmek színvonalát simán hozza és az élvezeti értéke sem kevesebb. Az uncsi részeket ellensúlyozzák a fel-felcsendülő kellemes dalok.

Olvasom az Anilogue-ról a beszámolókat és a semmiből eszembe jut egy rövidfilm, amit még a Lengyel Filmtavaszon láttam idén késő tavasszal. Már vagy fél órája túrom a netet, szinte eredmény nélkül. Az egyetlen tényleg használható találatot lent láthatjátok. Kár, hogy nem tudom megszerezni a teljes 6 és fél perces anyagot, mert már-már meseszerűen tökéletes alkotásról van szó.

Ez a tökéletesség mind a kivitelezésre, mind az ötletre és mind a tartalomra vonatkozik. Számos díjjal büszkélkedhet ez az alkotás. Örömteli, de egyben szomorú tény az is, hogy hazánk fiának alkotása ez. Szomorú, mert ezt nem karolja fel a tömegmédia, és a tömegeknek esélyt sem adnak arra, hogy bepillantsanak egy egészen más világba.

Nem is mondanék többet, álljon itt ez az egy perces részlet és beszéljen önmagáért.

Halkan jegyzem meg, hogyha valakinek van értesülésre arról, hogy ez a mű hol szerezhető be, akkor legyen oly szíves és tudassa velem.