A múltidéző sorozat elsődleges célja, hogy régi klasszikusokat felelevenítse, és kedvet csináljon az újranézésre, esetleg pótlásra. Ennek szellemében a sorozat második darabja egy nagy magyar klasszikus. Egy igaz, megunhatatlan magyar vígjáték. Minden alkalommal ugyanúgy tudok nevetni a poénokon és egy kicsit mindig mást mond.

In medias res kezdéssel rögtön a színészi játékra térnék ki, mert talán ez az egyik legnagyobb erőssége a filmnek. A kor színészei közül a legjobbakat választották ki a szerepekre. Mindegyikük egyedülálló alakítást nyújt a maga nemében. Sinkovits tökéletesen játssza az agyafúrt dezertőrt, aki a zászlóalj pénzével próbál meg új életet kezdeni. Aztán ott van Darvas Iván, aki egy igazán parádés alakításban adja elő a kicsit instabil elméjű zászlóst. Igazság szerint mindenkit ki lehetne emelni, hogy miért is voltak jók. Egyedül talán Szijártót alakító Pálos György volt egy kicsit gyengébb, de még így is kilométerekkel előz meg sok mai színészecskét.

Sok magyar filmnél megfigyelhető, hogy sok bennük a csak magyaroknak szóló poén. Ez itt is erőteljesen érvényesül. Viszont a poénok közérthetők, számomra is, aki nem éltem akkor mikor játszódik, sem akkor mikor készült. Ez a tulajdonsága nagyban segít a filmnek halhatatlanná válni, mert minden generáció jót szórakozik rajta.

A "sima" poénok mellett megjelenik egy politikai üzenet is, amin ma már csak mosolyogni tudunk. Ha akarjuk, akár az előző rendszer propaganda gépezetébe is beilleszthetjük, a "kommunistának lenni jó" kikerülhetetlen üzenettel. Ez a mai ember számára (az én generációmnak biztos) egy plusz humorforrás.

Az idők folyamán szállóigévé lett már a filmből származó mondat, ami tökéletesen jellemzi a filmet: minden apró részletében vicces. Nem véletlenül az egyik legjobb magyar vígjáték. (A pontszerű értékelés elmarad, mert nem tisztem egy nagy klasszikust pontszerűen is megítélni.)

Múltkor igencsak gusztusom támadt valami középiskolás témájú filmet nézni. Nálam ez valami groteszk rajongás lehet, mert időről időre rám tör, hogy nekem ilyet kell nézni. Hatalmas szerencsém volt, mert szinte az első szembejövő film ebbe a témába tartozott és elég ígéretes is volt.

Nem a tipikus, klisés tini-filmmel állunk szemben. Ötletes, egyedi történet. Vicces, de mégis van mondanivalója. A felnőtté válást már oly sokszor átélhettük a képernyők előtt, de ez egy hálás téma. Mindig lehet újat mutatni, új szemszögből megközelíteni.

A történetről nem beszélnék sokat, mert igencsak spoiler veszélyes a dolog. Lényegében Charlie egy gazdag gyerek, akit már minden elit iskolából eltanácsoltak. Új iskolája egy közönséges, állami középiskola. Beilleszkedését megkönnyítendő, az iskola pszichológusának kiáltja ki magát, aki segít diáktársain.

Pörögnek a film elején a főbb szereplők nevei: egy-két ismert név, és akkor ott van Robert Downey Jr. Nem kis meglepetés, de mindenképpen örömujjongásra ad okot. Rossz film már nem lehet. És igen, hozza azt a tőle elvárható színvonalat, és parádésan alakít. Még is Anton Yelchin (Charlie Bartlett szerepében) van a középpontban. Itt-ott már feltűnt a srác, de még nem kavart túl nagy port. Pedig kavarhatna, mert van tehetsége. Itt ezt be is mutatja nekünk.

Mondanivalóját nem tolja az arcunkba. Nem szájbarágós, ami mostanság eléggé ritkaságnak minősül. Pedig van neki és így, ilyen formában célba is ér. 
A humorát is csak dicsérni tudom. Sokszor kifinomult, a filmkedvelő mindig ilyesmire vágyott, csak mostanság a hollywoodi agymosás ilyet már nem engedhet meg. Néha azért akad egy-egy kivétel és ez a film is közéjük tartozik. A verbális humor dominál az ügyetlenségből fakadó felett.

Meglepően jó filmet láthattam. Hasonló filmek közül toronymagasan kiemelkedik, talán eddigi legjobb volt. Jó humor, jó színészi játék, nem túl bonyolult, de mégis kellemes történet. Ennél nem is kell több egy nyáresti kikapcsolódáshoz. 8/10.

A háborús téma kifogyhatatlan forrásnak bizonyul a filmes világban. Amerika szempontjából két nagy háborúról született rengeteg film: az egyik a második világháború, a másik pedig természetesen a vietnámi háború. Cikkünk tárgya az utóbbit célozza meg.

A film igaz történeten alapszik. Dieter Dengler gépét egy bevetés alkalmával lelövik. Fogságba esik, de ebbe nem nyugszik bele. A hadifogolytáborban megismerkedik a többi fogollyal, akik mind különcök valamely módon. Szökést szervez, és mikor rájönnek, hogy közel a vég, a terv életbe lép.

Először a címmel kezdeném. Igaz, hogy az eredeti cím nyelvi elemzése után lehet így is fordítani, még nem is hangzik rosszul, de köze nincs a filmhez. A Rescue Dawn azt a titkos katonai akciót jelöli, amiben Dieter is részt vesz. Aki a címet adta valószínűleg bele sem nézett a filmbe. Ez azért szomorú. Elismerem, hogy ennek a filmnek címet adni embert próbáló feladat, de ha valaki meg sem próbálja, nos, akkor azért joggal érezhetünk némi felháborodást.

Christian Bale alakítása. Nem kell bizonygatni, hogy jó színész, ezt a Batman filmekben már jócskán bizonyította. Ezt a szerepet is tökéletesen megoldja. Viszont ehhez szinte nem kell semmit tennie. Ezt a szerepet egy B-filmes színész is tudta volna hozni, hasonló színvonalon. Ez azért lehetséges, mert a szerep nagyon kevés színészi játékot igényel. Igaz, hogy néha megcsillan Bale és megmutatja, hogy ő ennél sokkal többre képes, de itt bezárják, nem engedik kibontakozni.

A film túl sokat akar markolni és ezért keveset fog. A fogságot sok szemszögből szeretné bemutatni. Túl sokból. Menekülés a dzsungelben, lelki folyamatok, emberi kapcsolatok, sorsok. Még nagyon hosszan lehetne sorolni, hogy miket kíván a film részletesebben tárgyalni, de így mindegyikbe csak belekóstol, egyiket sem fejti ki igazán. Ettől felszínesnek érezhetjük a filmet, joggal.

Viszonylagos felszínessége ellenére mégis korrekt filmet láthattam. Bár a fogság borzalmait nem tudta tökéletesen érzékeltetni, mégis átadott valamennyit. A legnagyobb pozitívum mégis a hangulat. Képes volt átadni, beszippantani. Aki ösztönösen nem ellenkezik a háborús filmekkel szemben, annak csak ajánlani tudom. 7/10.

Erről a filmről csak rosszat hallottam. Mind barátoktól, mind pedig neten. De mégis rászántam magam arra, hogy megnézzem, mert hajtott a kíváncsiság. A sok negatív vélemény hatására az elvárásaimat valahova a 0 köré lőttem be. Egy olyan filmre készültem, amiben nincs elég akció, nem vicces és a történet is összecsapott. Bár nagyjából azt kaptam, amit vártam, mégsem volt csalódás, az előzményeket tekintve.

Idén ez már nem az első film, ahol egy elég jónak ígérkező alapötletet dobnak ki az ablakon. De itt ez csak részben igaz, mert az elején megvillantják ugyan a nagyszerű ötletet, de után rögtön el is hajítják, és más irányt vesznek.

Szóval a forgatókönyv semmilyen lett. Történnek dolgok, de nem áll össze a kép, aztán mikor már vészesen közeledik a stáblista, akkor gyártanak valamiféle konfliktust, ami könnyűszerrel megoldanak. Ettől nemcsak a vége lesz elcseszett, de rossz szájízzel állunk fel a film elől, és legtöbbünkben csak ez marad meg: a vége szar volt.

Igaz, hogy nem fetrengtem a röhögéstől, de egy-egy mosoly megjelent az arcomon, amit kellemes megnyugvással nyugtáztam. Nem volt sok, de ami volt az legalább úgy ahogy megállta a helyét.

A vége viszont tényleg borzalmas lett. Egy mézes-mázos, romantikus akármi, műdrámával jócskán nyakon öntve. Undorító egyveleg, rossz tálalásban. Ez szinte mindent elmond. Ötlettelen és összecsapott volt, de ez nagyjából az egész filmre elmondható.

Minden lehúzás és szidalmazás ellenére mégis azt kell mondjam, hogy egynek elment. Csalódni nem tudtam az előzmények miatt és így azt kaptam, amit vártam. Gyenge közepes, 5/10, újranézése bűn lenne.

Hosszú kihagyás után, az első adandó alkalommal rohantam moziba, hogy megnézzem az év egyik legjobban várt filmjét, ami nem mellesleg vezeti az IMDb-s top listát. Mindenki isteníti és 10-ből 9 pont alatt nem nagyon kapott. Ezek a vélemények csak fokozták a várakozásomat. Arról, hogy mit is fogok kapni valójában lövésem sem volt. A nagyon durva posztereken kívül szinte semmilyen reklámcuccot nem láttam a filmről. Mondhatjuk, hogy teljesen szűzen ültem be rá.

Nem ásnék túl mélyre a filmmel kapcsolatban, mert a sporttársak már apró darabjaira cincálták, így csak pár gondolatot osztanék meg. Azt hiszem, nem kell tovább halogatnom: fantasztikus mozit hoztak össze a készítők. Azt is megkockáztatom, hogy jogosan ül a Top 250-es lista élén.

Ami kiemelkedett a filmből, az Joker karaktere volt, persze Heath Ledger alakításában. A karakter kidolgozása is már szinte tökéletes, és akkor jön egy ilyen Heath Ledger és még rárak egy (vagy inkább sok) lapáttal az élményre. Nem akarom a többi színész teljesítményét kétségbe vonni, de Ledger alakítása pazar volt, sőt eszméletlen. Toronymagasan kiemelkedik. Már csak szinte mellékesen jegyzem meg, hogy a többiek is nagyot alakítottak, csak Joker csillaga elhalványítja a többiekét. Ha ezért az alakításért Ledger nem kap Oscart, akkor már nem tudom, mit kell teljesíteni.

Lassan már túl sok lesz a nyálcsorgatás Joker kapcsán, de még a jelmezre kénytelen vagyok kitérni. Olyan tökéletesre alkották, hogy mind a 10 ujját megnyalja az ember, és ha lenne több, akkor azokat is. Egy teljesen bolond, mégis zseniális elmét sugároz.

Amit még mindenképpen érdemes kiemelni az a pörgés és a feszültség, amit az elsőtől az utolsó percig fenntartottak. Fantasztikus élmény volt. Állandóan van valami, nincs üresjárat egyetlen másodpercre sem. Joker mindig kitalál valami eszelős játékot, ami nem szokványos. Végre egy olyan gonosz, aki tényleg az, nem csak az akar lenni.

Batman pedig az abszolút hős (de már több is annál, ahogy azt említik is). Megvesztegethetetlen, mindig igazságos és az ítéletet mindig a hatóságra bízza, így még az önbíráskodás is távol áll tőle. Önerőből lett az, aki és nem megáldották szupererővel, hacsak a végtelen kitartását és hitét nem nevezzük annak.

A megvalósításban parádés ötletek követik egymást. Mindig mutatnak valami újat, nincs ismétlődés, kliséket is szinte teljesen mellőzik. Rég voltam már tanúja ilyesminek, talán soha.

Magasztalhatnám még itt oldalakon keresztül, de ez már nem változtatna azon, hogy van egy apró de. Tényleg nem nagy, de ott van. Ez nem lenne más, mint Maggie Gyllenhaal személye. Rachel karakterének intelligenciát kell sugároznia – itt meg is van a pipa -, de emellett igazi bombázónak is kéne lennie. Végül is nem rossz választás ez a színésznő, de nem ő az abszolút favorit.

Ezzel az aprósággal végére is értünk a negatívumok rövid sorának. Nincs más hátra, csak az eredményhirdetés. Ezen már nem lehet mit szépíteni, ez a kis casting mellényúlás sem tud belerondítani a 10/10-be. Eleinte még kételkedtem, de így írás közben be kellett látnom, hogy nincs mese, ez bizony tényleg megérdemli mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül.