A nyár egyik legjobban várt látványorgiája. Vér, erőszak, száguldás és jó csajok (inkább csak egy) ezt ígérte az előzetes alapján. Ha a realitás érzékünket és a nagy elvárásainkat a pénztárnál hagyjuk, akkor nem tudunk csalódni a filmben. Minden adott egy igazán jó mozihoz és nagyjából meg is kapjuk, amit várunk.

Megkapjuk az elején a kötelező bemutatkozó akciót - üvegből kirobbanás, azért nagyon a helyén van - aztán semmi. Semmi akció, csak Wesley Gibbson - tényleg - szánalmas élete. Már-már kezdenénk azt érezni, hogy nem is egy vérbeli akciófilmre ültünk be és ekkor arcunkba robban egy lövöldözős-üldözős akciójelenet, ami tényleg profi módón van megcsinálva.

Én olyasmit vártam, mint a Golyózápor, az akciók közötti jelenetek csupán átvezető jellegűek. Ehelyett túl nagy volt az "egyensúly" a rohanós-lövöldözős és a nyugis-elmélkedős jelenetek között. A kiképzés kicsit elnyújtott lett, persze kell, mert (valamennyire) értelmet ad a storynak. Azért panaszra nem nagyon lehet ok, mert amit kapunk, az tényleg lélegzetelállító. Olyan amilyennek lennie kell.

Nos még érdemes kitérni a történeti csavarokra. Merthogy vannak. Meglepő, mert nem megszokott egy agyatlan akciófilmtől. Bevallom, nem számítottam rá, így tényleg meglepetésként hatott. Kicsit valószerűtlen a vége, de semmiképpen nem rossz. Elképzelhető egy briliánsabb befejezés is, de nálam ez is megállja a helyét.

Sors szövőszéke. Ezen, azért kicsit leakadtam, mert elég ötlettelen. Rögtön a majmos, Hamletes történet jutott eszembe, miszerint ha elegendő majmot ültetünk írógép elé, akkor megírják a Hamletet. Ugyebár káosz elmélet. Kicsit elcsépelt, de még belefér. A látszólag értelmetlen, de mégis a világ javát szolgáló öldöklés... hát nálam ez a "for a greater good" dolog annyira nem, de embere válogatja.

Kicsit lehúzós lett az írás itt-ott, de nekem tetszett a film. Lehetett volna valamivel jobb is, de nem sok okunk van panaszra. Akciófilmek szerelmeseinek erősen ajánlott darab, sőt mozibani megtekintésre ajánlott. A Wanted-élmény nekem 7-et ér a 10-es skálán.

Felbuzdulva Ryan Reynolds utóbbi pazar alakításán, rögtön belevágtam egy újabb filmjébe. Magyarországon elég ismeretlen filmről van szó, moziba biztos nem jutott el. A színész most is inkább az érzékenyebb oldalát mutatja meg, mert a film egy dráma, méghozzá kőkemény.

Rögtön az elején egy esküvőre csöppenünk. A vőlegény az utolsó kétségbe esés fázisában van. Megnyugtatására a leendő após (Ryan Reynolds) elmeséli a saját történetét. A szerelemről és egy házasságban előforduló szélsőségekről.

A történetben van egy-két csavar és érdekes fordulat. Persze ezekhez alapfeltétel a hősünk hihetetlen pech-sorozata. Rigolyás, a saját szabályaihoz mereven ragaszkodó, állandóan listákat író egyénről beszélünk. Elég szerencsétlen párosítás ez így, szóval a káosz kitörése mindig a levegőben van és csak egy apró szikra szükséges.

Ez a film is csak megerősített hitemben, hogy Ryan Reynolds egy igazán jó színész. Itt is jól hozza a kicsit dilis, de csupa szív figurát. A többieket külön nem tudom kiemelni, mert nem nyújtanak maradandót. Megoldják a feladatot, de semmi több.

Már jónak mondható, de azért mégis közepes a film. Nem mutat semmi újat, semmi nagy ötletet. A drámaiság a helyén van, egy-egy poén is belefért, de nem jellemző. 6/10-et adok neki, ami főleg Reynolds érdeme.

Mostanság valahogy rákattantam a romantikus filmekre, pedig okom nincs rá, mert az érzelmi egyensúlyom nem változott semmilyen irányba sem. Úgy látszik csupán a műfaj szeretetéért nézem őket. De emellett azt is meg kell hagyni, hogy mostanság azért akad egy-két igényesebb darab; ezek közül válogatok én. A mostani is egy ilyen.

Kezdjük a címmel, mert ez az első ami szembejön velünk egy filmmel kapcsolatban. Az angol cím az ami, a maga egyszerűségében kifejezi a film lényegét. Ezzel ellentétben a magyar cím tökéletesen semmitmondó. Megint sikerült a legjellegtelenebb címet kitalálni ennek, az amúgy igen kellemes vígjátéknak. Ezért semmiképpen se ítélkezzünk a film fölött a címe alapján.

Tom a macsó nagymenő, Hannah pedig a legjobb barátja. Tom falja a nőket, sosincs állandó barátnője, viszont ott van neki Hannah, az egyetlen biztos pont az életében. Vele beszél meg mindent. Hannah Skóciai útjáról már egy vőlegénnyel tér vissza. Tom csak ekkor jön rá, hogy ő igazából Hannah-t szereti és ezért mindent elkövet, hogy megakadályozza az esküvőt és megszerezze magának Hannah-t.

Szóval a történet elég sablonos, láttunk már hasonlót csak a szerepek cserélődnek. Ennek ellenére nem lehet elégszer kihangsúlyozni, hogy egy romantikus vígjátéknál nem a történet az legfőbb ütőkártya. A klisék használatától nem riadnak vissza a készítők egyéb területeken sem. Szinte mondhatjuk, hogy kliséhalmaz.

Ugyan kliséhalmaz, de mégis fantasztikus vígjáték. A nagysága a sablonok egymás után pakolásában és megvalósításában rejlik. Eltalálták a tökéletes sorrendet, egyik sem irritáló, sőt mindegyiken tiszta szívből lehetett nevetni.

A film humora és a töménytelen mennyiségű poén a kulcs a sikerhez és néző szívéhez. Persze USA-ban nem lett nagy kasszasiker - itthon sem - de egy kellemes nyáresti vígjáték.

A színészek közül a két főszereplőt érdemes kiemelni, gyakorlatilag körülöttük forog minden. A macsó szerepét Patrick Dempsey vállalta magára. Ő már bizonyította, hogy agysebészként is képes macsónak lenni, itt még könnyebb dolga volt, de ettől függetlenül elégedettek lehetünk. Hannah szerepében Michelle Monaghan tűnik fel. Ő nemcsak jó nő, de színésznek sem utolsó (gondoljunk csak a Durr, durr és csókra).

A végén kötelező a happyend. Én már rég ültem ilyen széles mosollyal moziban és ez a mosoly az első perctől az utolsóig tartott és még utána is. A bő másfél órányi jókedv nálam 9/10-et ér. Mindenki által szerethető film, én azt mondom érdemes megnézni!

Egy jó krimit bármilyen hangulatban meg lehet nézni. A csavaros történet és a keresés izgalma mindig fokozza az élvezetet. Itt csak karcolgatják ezeket és inkább egy jogi drámába csúszunk át. Lehetett volna jobb is, de nem lett. Sajnos.

Ted Crawford rájön, hogy felesége megcsalja. Ezért kiterveli a megölését. Mikor bevégzi a szörnyű tettét, a rendőrség letartóztatja. A tettes minden bevall, így rutinügynek tűnik. Az ügyet egy feltörekvő, ambiciózus fiatal ügyész kapja, aki már fél lábban kint van a cégtől. Azt követhetjük végig, hogy az ügyész a majdnem tökéletes gyilkosságért hogyan próbálja meg elítéltetni a gyilkost.

Kirmi helyett inkább jogi dráma. Ami annyira már nem izgalmas. A tárgyalóterem meghatározó szerepet tölt be. A történetbe egyetlen csavart építettek be. Bár ezt próbálják titkolni, de mégis különösebb erőfeszítés nélkül kitalálható, hogy miről van szó. Ezzel pedig elveszik a nagy felismerés öröme a film végén, amikor a szereplők avatnak be a titokba. Az ügyész megvilágosodásának a kivitelezése elég gyenge lett és már a jelenet elején megjósolható volt. Megvalósításból nem vizsgáznak valami jól.

Azért még akad más területe a filmnek, amiről érdemes szólni. Például a színészi játék. Anthony Hopkins szeret agyafúrt gyilkosok álarca mögé bújni. Van már tapasztalata és ezt kamatoztatja is. Papírforma, mit ne mondjak. Ryan Gosling az ügyész szerepét vállalta. Szerintem jól játszott, vagyis nekem tetszett.

A befejezés nekem nem tetszett. A törvény keze elér mindenkit; ezt a tanulságot vonhatjuk le. Ez pedig elég sablonos. Néha jó lenne, ha a gonosz nyerne. Én szorítottam az antihősnek, még akkor is ha az veszett fejsze nyele.

Nem egy sokszornézős, mindig végigizgulós krimi, de egy délutáni kikapcsolódásnak elment. Pontszerűen ez 7/10. Kár, hogy hamar kideríthet volt a csavar a történetben és hogy nagyon átlépte a műfaji határait.

Bevallom kicsit féltem nekiülni ennek a filmnek. A téma, amit feszeget a film önmagában nem rossz, de nem tudja felkorbácsolni az érdeklődésem annyira, hogy rögtön leüljek és megnézzem. Másik ilyen hártáltató tényező, pedig az volt, hogy bár szerepe szerint egy kiskamaszt kellett játszania, a színész mégis már bőven 30 közelében járt. Erre mindjárt ki is térek.

Először lássuk, hogy mi a story. Michael egy zsenigyerek. Ennek ellenére nem egy tanulós szakmába vág bele, amiben ugye nagy jövője lehetne, hanem színésznek áll. Egy TV showban szerepel. Majd mikor a TV műsort törlik, akkor kell szembesülnie a valós élettel. Szóval a saját tolmácsolásában hallhatjuk az életének történetét.

Ha már az elején megpendítettem az érdekes színészválasztást, akkor most részletesen is kitérnék rá. Bár legalább három jellegzetes életszakaszon megyünk végig, mégis folyamatosan csak egy színész van. Bár még a film elején magától a főszereplőtől kapunk erre egy egészen elfogadható magyarázatot, nekem mégis az az érzésem, hogy pénzügyileg így egyszerűbb volt. Egyáltalán nem hangsúlyozták, hogy miért is van szükség egy "felnőtt testre" a meséléshez.

A színészi gárdánál meg kell említeni még Whoopi Goldberg és Sharon Stone nevét, akik szintén feltűnnek a filmben, bár csak mellékszerepekben. Whoopi Goldberg jól játszik, de tőle el is várjuk, bár most nem igazán bohókás szerepben tűnik fel. Sharon Stone-t pedig sohasem a kiemelkedően jó színészi játékáért szerettük, bár mára azért megöregedett valamelyest. Fel sem ismertem szinte.

Az alapötlet nem rossz. Egy zseni, hogy éli meg azt, hogy zseni? De ez a zseni teljesen normálisan éli meg, hogy nagyon okosnak született. Teljesen hétköznapinak és így veszít varázsból. Már nem lesz annyira érdek feszítő a története. Csupán egy a sokból. Ahogy ez a Mindenképpen talánnál bejött itt nem. Bár emberközeli és a valóságról szól mégsem érdekes. A megvalósításba valahol hiba csúszott.

Egynek jó volt, 6/10-et ér ez a teljesítmény. Néha még humor is akadt benne, de az is inkább fekete humor. Személy szerint nekem bejön ez a fajta stílus, szóval tudtam pár jót nevetni rajta.